Az ünnep a legdélebbi, 120 évvel ezelőtt leleplezett Kossuth-szobornál koszorúzással indult, ahol nt. Kovács Csaba tiszteletes áldást adott az egybegyűlt tömegre, melynek tagjai a szórvány-, illetve szigetmagyarság képviselői és az est fellépői voltak.

Áldás a legdélebbi Kossuth-szobornál

Kerekes József pénzügyi államtitkár, a VMSZ alelnöke, Magyarittabé tanácselnöke a házigazdák nevében mondott köszöntőt.

— Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy az idén Magyarittabé lehetett a házigazdája a szórvány napi központi ünnepségnek. Nekünk ez különösen fontos, mert mi tudjuk, mit jelent a szórványban magyarul beszélni, magyarul gondolkodni, magyarul énekelni és magyarul szeretni.

A műsort záró produkció fellépői

Az esemény szónoka dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke volt.

— A magyar szórvány napján a szórványban élőknek a kitartását és a nemzetvédését, nemzetmentését ünnepeljük. Sokkal nehezebb szórványban magyarként megmaradni, éppen ezért tesz meg mindent a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács annak érdekében, hogy a szórványközösségeink meg tudjanak maradni, függetlenül attól, hogy a bánáti, a nyugat-bácskai vagy a szerémségi magyarságról van-e szó. Például a Vajdasági Magyar Szövetségnek mind a három alelnöke, a nyolc államtitkárunk közül pedig hét a szórványból kerül ki, és ezzel is azt bizonyítjuk, fontos, hogy a szórvány megfelelően képviselve legyen. A szórványból érkezők szívósabbak és kitartóbbak is, ami jól jön a munkavégzés folyamán, és minden intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a szórványközösségek is meg tudjanak magyarként maradni. Az oktatásban, a kultúrában végzett munka, valamint az osztályokért folytatott küzdelem is ezt a törekvést erősíti, valamint a gazdaságfejlesztés ügyében is odafigyeltünk arra, hogy ne csak a tömbben, hanem a szórványban élők is támogatásban részesüljenek — nyilatkozta a VMSZ elnöke.

A népes, verseci Árvalányhaj vegyes kórus

A gazdag művelődési műsorban a helybeliek közül bemutatkoztak a Búzavirág néptáncegyüttes legfiatalabb tagjai az Aprócskák csoportból, akik felvidéki gyermekjátékokat mutattak be, a Virgoncok tánccsoport pedig somogyi táncokkal lépett fel.

A vendégek között három versmondót is hallhatott a közönség: Udvarnokról érkezett Csíkos Diana, aki Brasnyó István Nem szeretnék lakni szürke házban című versét, a nezsényi Müller Adrianna Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét, míg a verseci Krizbai Laura Mentovics Éva Szerencse, hogy csaj vagyok! című versét mondta el. Két népdalénekes is a színpadra állt, a padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkörből Komáromi Lepár Krisztina csókai népdalcsokrot, a tordai Petőfi Sándor MME-ből Rúzsa Hanna somogyi népdalcsokrot adott elő. A magyarcsernyei Oláh Anita és Hódi Ákos a népi hangzást ötvözve a modernnel két dalt adott elő, a Mesélek a bornak és az Ez a vonat, ha elindul címűt. A szilágyi József Attila Művelődési Egyesület Mosoly színjátszó szakköre két jelenetet hozott, a Zsákutca és a Dácsia címűt.

A tiszakálmánfalvi Petőfi Sándor MME népdalkórusa szatmári népdalokkal, a szentmihályi József Attila MME vegyes kórusa és citerazenekara pedig moholi népdalcsokorral készült. A verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület Árvalányhaj vegyes kórusa lakodalmas nótákat énekelt. A tordai Petőfi Sándor ME Kincsünk ifjúsági csoportja magyarbődi táncokkal lépett fel, a rendezvény záróprodukciójában pedig a tordai néptánccsoport és a magyarittabéi Búzavirág Népi Szokásokat és Hagyományokat Ápoló Egyesület felnőttnéptánccsoportja a Juhász zenekar kíséretében Pongó Ottó és Pósa Lajos Magyar vagyok című dalával búcsúzott.

A magyarittabéi Aprócskák csoport

A szórványlétben tevékenykedők életéről Binecz Margit Magyar Életfa díjas

közösségszervező, anyanyelvápoló, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület elnök asszonya vallott.

— Kevevárán huszonkét éve létezik a Keve Magyar Művelődési Egyesület. Előtte már volt anyanyelvápolás a parókia épületében, ott találkozhatnak a kevevári magyarok. Természetesen a templomba is eljárunk, ahol az egyház nyelve még hála istennek magyar, és ott halljuk a magyar szót. Nem vagyunk sokan, kisvárosunknak 2-3 százaléka magyar, mintegy 500 ember. Nem mindenki tagja a művelődési egyesületünknek, de eljönnek, amikor valamilyen megmozdulást szervezünk, évforduló van, vagy ünnepet tartunk. Olyankor nagyon jó együtt lenni, örülünk egymásnak, annak, hogy sokan vannak a templomban, annak, ha tele lesz az a tér, ahol a műsorok folynak, és nagyon szeretünk együtt lenni — mondta Binecz Margit, majd a nemrég elhunyt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárra is emlékezett, aki az egyik magyar szórvány napi ünnepségen azt mondta: „Soha nincsen visszafordíthatatlan folyamat. Hogyha összefogunk, akkor eredményeket tudunk elérni.”

Gondolatait egy, a „szórványra szabott” példabeszéddel zárta.

— A magvető vetőmagjaihoz hasonlóan mi itt mindnyájan különböző minőségű talajba hullottunk, más-más közegbe, élettérbe, közösségekbe. Ezekben próbálunk, igyekszünk megtartó gyökeret ereszteni, szárba szökkenni, kalászt és benne sok-sok újabb szaporítóanyagot teremni. S tesszük ezt ma is külön-külön, ki-ki a maga helyén, de mindvégig a velünk hasonló sorson osztozó szomszédaink igyekezetét is erősítve.

Dr. Pásztor Bálint és Kerekes József koszorút helyezett el Deák Ferenc író emléktáblájánál, mely a kultúrotthon nagytermében található.

A magyar szórvány napját ezúttal is támogatta a Magyar Nemzeti Tanács, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap, továbbá a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, valamint Magyarittabé Helyi Közössége. Az utóbbi a Búzavirág Népi Szokásokat és Hagyományokat Ápoló Egyesülettel, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel a szervezés feladatát is vállalta.