Az idősebbek ha nehezebben járva is, de megoldják, hogy ott legyenek, mert nem szeretnék kihagyni a jobbnál jobb programokat. A szülők a gyermekeik fellépésében gyönyörködtek, a fiatalok pedig a színpadról keresték tekintetükkel a hozzátartozóikat. Összhang uralkodott január 18-án, amikor megnyílt a rendezvénysorozat. Dobai János polgármester örömmel nyugtázta, hogy ezúttal is jelen van a falu apraja-nagyja.

— A huszonharmadik alkalom bizonyítja, mennyire fontos számunkra itt a szórványban az, hogy bemutassuk az értékeinket, kultúránkat, anyanyelvünket, hagyományainkat, hiszen minket ez táplál, erősít meg abban, hogy kitartsunk a szülőföldünkön, itt éljünk magyarként. Ünnepi műsorunk a magyar kultúra napja jegyében zajlik. A helybeli Kincsünk csoportjai mellett szegedi ismerőseink, a Hatetudnád Tánctanoda tagjai is fellépnek, továbbá a Juhász zenekar is minden évben itt van velünk. Eljöttek a köztársasági és a tartományi képviselőink, az MNT tagjai, hogy megerősítsenek minket abban, jó úton haladunk. Az elkövetkező hetek szintén elsősorban a kultúráról szólnak majd. Főként színházi és zenés előadásokat igyekeztünk beszervezni, hiszen a tordaiak és a környéken élők ezt szeretik a legjobban. Itt lesz többek között a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Madách színészei, és először látogatnak el hozzánk a temerini színjátszók. Könyvbemutatóra is számíthatnak az érdeklődők, valamint szakelőadások is lesznek a termelőknek, és farsangi kézműves-foglalkozást is tervezünk.

Dobai János, Lőrinc Tamara és Sutus Áron

Az ünnepséget Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár nyitotta meg, aki hangsúlyozta, nemcsak a helybelieknek, de az egész vajdasági közösségnek is fontos a Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat.

Tavaly óta a Tordai Művelődési Napok a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából kiemelt regionális rendezvénysorozattá vált. Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke is megtisztelte jelenlétével az eseményt.

— A Magyar Nemzeti Tanács rendkívül fontosnak tartja a szórványhelyzetben lévő magyar közösségeknek a támogatását, ugyanis az a párhuzam, az a sajátos dinamika, ami jellemzi a tömböt és a szórványt, arra kell hogy ösztönözze a vajdasági magyar közösséget, hogy a fókuszát a perifériákra irányítsa, és hogy a szórványnak a helyzetét, a kihívásait és a szórványnak a lényegét megértse. Mi ezeket a közösségeket számontartjuk, és ezt nem csak a szólam szintjén tesszük. Általában olyan kritikák hangzanak el, hogy ezeket a kis közösségeket nem érdemes támogatni, mert felszívódnak, a fiatalok a munkahely keresése során a gazdasági központokba vándorolnak, ezek a falvak pedig gyakorlatilag kiürülnek. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a város-falu dichotómia általánosan jellemző, nem csak nemzetiségi viszonylatban, hiszen minden közösséget érint. Éppen ezért ezeknek a területeknek megtartóerővel kell rendelkezniük, de ennek a véghez vitele nehéz feladat. Átgondolt stratégiát kíván a mezőgazdaság, az ipar, a szolgáltatások, a családi vállalkozások szintjén is, de ennek a történelmi hagyományait is fel kell dolgoznunk. A nagy, nyugat-európai nemzetek is ezzel a kihívással szembesülnek Nagy-Britanniában, az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban, vagy Németországban. Tehát ez nemcsak lokális gond, hanem általános, globális kihívás is. Nekem az a véleményem, hogy ezek a szórványközösségek lakmuszpapírként működnek, bemutatják azokat a problémákat, amelyekkel szembesülnünk kell, de senki sem sziget, a tömbnek folyamatosan együtt kell működnie. A szórvánnyal mi egy közösséget alkotunk, és a Magyar Nemzeti Tanácsnak éppen az a feladata, hogy a Vajdaság területén élő magyar nemzeti közösség tagjait összegyűjtse, megerősítse, a gondjait a lehetőségekhez mérten megoldja, és senkiről se mondjon le. Ez természetesen azt is magával hozza, hogy olyan problémákkal szembesülünk, amelyek nehezen megoldhatók, de én bízom benne, hogy lesz egy olyan szemléletváltás, amely meg tudja mutatni a vidéknek a lényegét, az előnyeit, a pozitív tulajdonságait is. Lehet, hogy ez egyelőre nem látszik, de hiszem, hogy ezt hosszú, több évtizedes munkával meg tudjuk erősíteni, mert a gyökerek, a falu, a vidék nem fog eltűnni.

Tordai gyerekek és fiatalok

Az ünnepi műsor előtt egy helybeli alkotó, Lőrinc Tamara tárlata is megnyílt a művelődési ház előcsarnokában. A kiállítást Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke méltatta.

— Egy olyan személyt köszönthetünk Lőrinc Tamara személyében, akit e közösség emel a magasba, aki nemcsak önmagát teljesíti ki, nem csupán csak az alkotás örömét sugározza át ránk személyével, festményei és grafikái révén, hanem a tordai magyarság öntevékeny szeretetéről és építkezéséről is vall. A mai kiállítás megnyitója tehát arról is szól, hogy mit jelent a közösséget és benne az egyént megbecsülni. Hogy mit jelent hinni egymásban, segíteni a másiknak az utat megtalálni, vagy segíteni egyengetni az útját. Az alkotás közbeni és az alkotás befejezése felett érzett öröm semmivel sem helyettesíthető: adottság, adomány és adás együtt lélegzése.

Tordán újra az összefogás diadalmaskodott, hiszen közös erővel, együttesen teszik a dolgukat, hogy mindenki, aki a faluba érkezik, jól érezze magát. Ahogy Matyis József, az egyik helybeli mondta, ha kell, tamburázik, ha kell, disznót vág vagy paprikást főz a vendégeknek: A fellépőket nagy szeretettel várjuk mindig, szerintem ők is szívesen járnak vissza Tordára, mert aki egyszer itt volt, az utána igyekszik visszatérni. Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk, a többit meg… A Jóisten majd gondot visel ránk…

A szegedi vendégek

A tordai táncosok és a Juhász zenekar

A helyi citerások is színesítették a műsort

A program egy látványos részlete