Nyolcezer évvel ezelőtt a kaukázusi népek fedezték fel a szőlőt. Módszeresen kezdték termeszteni, hogy bort készíthessenek belőle. Európát a rómaiak ismertették meg a nemes gyümölccsel. A középkorig csupán azok élvezhették a levét, akiknek a kertjében megtermett.

Régen a szüret társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át emlékeztek és készültek a családok. Akkoriban ez egy egész közösség - falvak, szőlőhegyek - közös ünnepe volt, amelyet a nap végén mulatsággal zártak.
Bácsfeketehegyen szeptember 9-10-én tartották meg - immár 15. alkalommal - a hagyományos szüreti napokat, valamint a 10. szőlész- és borásztalálkozót.
A régi népi rítusokhoz híven hangos zajkeltéssel, felvonulással, dallal, tánccal, a szőlőtermelők dicséretével és egyéb rendezvényekkel űzték el az unalmat e két napban. Pénteken a szerémségi, a dél- és nyugat-bácskai, továbbá a közép-bánáti szórványtelepülések magyar népi tánccsoportjai, énekegyüttesei, zenészei és műkedvelői mutatkoztak be a közönségnek. Ugyanakkor a látogatók megtekinthették a kun hagyományokat őrző kézimunka- és kézműves-kiállítást is.
Szombat reggel a lovas kocsival felvonuló fiataloké volt a falu. A sokadalom később a strandon folytatta a vigadozást, ahol a birkapaprikás-főző verseny mellett sor került a különféle népi játékokban (íjászverseny, kődobálás, kötélhúzás stb.) való virtuskodásra is.
A koraesti ünnepi műsorban a bácsfeketehegyi és a kunhegyesi művelődési egyesületek szórakoztatták az egybegyűlteket. A pontot az i-re a hajnalig tartó szüreti bál tette fel, ahol mindenki lazíthatott, mulatozhatott különféle beugratós népi játékok és jó talpalávaló zene mellett.