Varga Danica, az egyesület elnöke számolt be a kezdetekről, a jelenlegi programokról és a jövőt érintő tervekről.

— Az Út a Szívhez egyesület a gyerekekkel való sokéves foglalkozás után alakult meg, mely különféle programokat és az iskoláztatáshoz szükséges anyagi támogatást foglalt magában. 2021-ben adtuk hivatalosan ezt a nevet szervezetünknek, és még nagyobb lendülettel segítettünk a gyerekeknek és a családoknak. Az alapításkor a családunk tagjain kívül olyan személyeket hívtunk meg, akik addig is támogattak és bátorítottak bennünket ebben a munkában. Szervezetünk célja, hogy a gyermekek és a családok egészséges környezetben éljenek, ami segíti az erkölcsi, kulturális és lelki fejlődésüket, a közösség kialakítása, a gyengébbek elfogadása — inklúzió, a problémákkal küzdő családok támogatása, az ökológiai és társadalmi tudat fejlesztése, illetve a felelősségvállalás a társadalomban, melyben élünk.

Életkép a Cifrapalota táborból

* Milyen programokat szerveznek, és kik tevékenykednek az egyesületben?

— A legszebb és leggazdagabb minden bizonnyal a gyerektáborunk, a Cifrapalota, négy—tíz éves gyerekek számára, melyet tavaly szerveztünk meg ötödször. Általában 50—70 résztvevője van Felsőhegyről és Bogarasról. Sokféle programmal készülünk, melybe tanárokat és diákokat is bekapcsolunk. Van játékműhely a magyar, szerb vagy angol nyelv fejlesztésére, lelki műhely, logopédiai gyakorlatok, drámaelőadás, lovaglás, játékok, a természet iránti szeretet fejlesztése. A tábor vezetői Varga Tereza és Gondi Martina. A felnőtteknek szóló műhely egy meghatározott témával foglalkozik, ez Polyák Hajnalkához kötődik. A harmadik projektumunk a munkaakció, melyet évente kétszer szervezünk, az összegyűjtött anyagi javakból rászoruló családoknak segítünk, hogy rendbe hozzák a lakóterületüket. Ezeknek az akcióknak két céljuk van, az egyik oktató jellegű, mert a mesterek mellé elsősorban olyan fiatalokat várunk, akik készek segíteni és megtanulni valamit. Összességében ez önkéntes és bérmentes munka. A jutalom az, hogy jót tehettek valakivel, és barátkozhatnak más fiatalokkal. Az egyesület gondoskodik szerény szállásról és étkezésről. A másik célunk, hogy segítsünk családoknak fürdőszobát, konyhát kialakítani, hogy ezzel javítsuk a lakhatási feltételeiket. Tavaly a zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete helyiségében is tevékenykedtünk, mert azt szerettük volna, hogy olyanokkal dolgozzunk együtt, akiknek különböző problémáik vannak. Ezt a projektumot Cinzia Panero és én koordináltuk. Továbbá anyagi támogatást teremtünk a gyerekeknek az iskolakezdéshez, mikuláscsomagokat osztunk és motivációs találkozókat tartunk az egyesület tagjainak, ahol tapasztalatot cserélünk. Egy másik projektünkben pedig fejlesztő műhelyt szervezünk olyan, fejlődési problémákkal küzdő gyerekeknek, akiknek nincs lehetőségük másik városba utazni, ezt Juhász Kásás Petra vezeti.

A gyerekeknek és felnőtteknek szóló műhelyeket szakemberek vezetik, főként díjmentesen, a csoportvezetők önkéntesek, diákok. Ennek köszönhetően karácsonykor 130 ingyenebédet osztottunk ki nagyrészt idős és beteg személyeknek a zentai Soft-Tronik cég, illetve csomagokat és ruhákat vittünk ki gyerekeknek a zentai Rozetta Kézműves Társaság jóvoltából. Ezáltal valósul meg az egyesületünknek az az elképzelése, hogy elérjük az embereknél, hogy szívből, ingyen és jóakaratból segítsenek.

* Az eddigi tapasztalatokról mit tudna mondani?

— Nagyon pozitívak. Mindig örömmel tölt el, ha az emberek készek valami jót tenni, a feladatnak szentelve magukat, másokkal együttműködve. A legszebb része a tevékenységünknek, amikor összegyűlnek azok, akik készek megosztani idejüket, tehetségüket, energiájukat a jó cél érdekében. Mindannyian nagy elégedettséget és örömöt érzünk az elvégzett munka után, függetlenül a befektetett erőfeszítéstől.

* Van valamilyen nehézség, mellyel meg kell küzdeniük?

— Persze, nem is egy. Nagy gondot okoz a szállás és az étkeztetés megszervezése a fiatalok és a felnőttek számára a táborok, munkaakciók idejére. Rendkívül hálásak vagyunk a felsőhegyi plébániának, hogy befogad és támogat bennünket, de tény, hogy nagy hasznát vennénk egy saját helyiségnek a műhelyekhez és az önkéntesek elszállásolásához.

* Hallhatnánk valamit a tervekről is?

— Az a célunk, hogy egyesüljünk a jóban, melyet teszünk, hogy gyarapodjunk, és nagyobb erőnk legyen. Arra törekszünk, hogy a családok is érezzék, nincsenek elszigetelve, a közösség elfogadja őket, és van kivel megosztani a problémáikat. Szeretnénk létrehozni egy terápiás központot, ahol különböző területeken dolgozó terapeuták önkéntesen felajánlhatják segítségüket, például a fejlődési nehézségekkel küzdő gyerekeknek, vagy pszichológiai segítséget nyújthatnának felnőtteknek.

Titoktartás és ítéletmentesség

Az Út a Szívhez egyesület szervezésében folyó kiscsoportos foglalkozások, lelki beszélgetések vezetőjét, Polyák Hajnalkát a találkozókról kérdeztem.

— Örömmel mondhatom el, hogy az idén már harmadik éve gyűlünk össze a kiscsoportos foglalkozásokra Felsőhegyen. A találkozóink célja, hogy olyan beszélgetés alakuljon ki, amelyben a jelenlévők a lelki támogatást és biztonságot megtapasztalva el tudják mondani az őket foglalkoztató problémákat, kérdéseket. Minden egyes alkalomnak van egy bizonyos tematikája, mely leginkább a családi élethez, valamint a mindennapokban felmerülő életvezetési gondokhoz és azok megoldásához kapcsolódik. Foglalkoztunk már a kapcsolataink milyenségével, a házassággal, az anyasággal, a gyásszal, az elköszönéssel, de szóba kerültek a vallási ünnepek, azok megélése és az istenkapcsolat is. Foglalkozásvezetőként nyugtázom, hogy habár mindenki számára nyitottak az alkalmaink, mégis kialakult egy mag olyan személyekből, akik szinte minden beszélgetésen részt vesznek. Ezáltal megtartó közösséggé alakultunk, a kiscsoportokban oly fontos titoktartásra, szólásszabadságra, empátiára, egymás megerősítésére fókuszálva.

* Hogyan látod, melyek azok a problémák, amelyekkel leginkább küzdenek a környékünkön élők?

— Természetesen konkrét példákat nem volna korrekt kiemelnem, és nem is fogok, de az elmondható, hogy gyermekkori sebek, illetve a hétköznapok aktuális konfliktusai is megjelennek, melyek akár össze is függhetnek néha. Lehetnek ezek párkapcsolati, de munkahelyi szituációk is, illetve bármilyen más jellegű kapcsolódásban szintén gond adódhat, még az istenkapcsolat terén is, ezért időnként azt is megvilágítjuk, beszélünk róla.

* Említetted, hogy kialakult egy olyan közösség, ahol már könnyebben kibontakoznak az emberek. Nehéz volt elérni náluk, hogy megnyíljanak?

— Fontos, hogy a csoportba érkezők tudják: minden, amit a négy fal közt elmondanak, ott is fog maradni. A titoktartás a legfontosabb szabályunk. A másik lényeges momentum az ítéletmentesség. Úgy gondolom, ezt meg kell tapasztalni, amikor megismerünk egy személyt vagy akár egy közösséget. Igyekszem a tőlem telhető maximális figyelemmel, törődéssel, megértéssel jelen lenni, segíteni ezekben a találkozásokban. Nem tanácsot adni, csak mellettük lenni, amikor arra van igény. Itt a leglényegesebb a jelenlét, az egymásra figyelés. Hogy abban a néhány percben, amíg beszél valaki, megtapasztalja: most igazán fontos, valóban mindenki rá figyel, és itt, ebben a bizalmi légkörben kimondhatja, ami benne zajlik. Senki sem fog rá követ dobni, hanem elfogadják, szeretik, pontosan úgy, ahogy van.

Polyák Hajnalka (balról a második) a lelki beszélgetések résztvevőivel  (Fotók forrása: Facebook)