Kalmár Ferenc emlékeztetett arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2012-ben nyilvánította a székely szabadság napjává március 10-ét. Ezen a napon végezték ki 1854-ben a marosvásárhelyi Postaréten Török Jánost, Gálffy Mihályt és Horváth Károlyt, akik társaikkal együtt a Habsburg-uralom megdöntését és Magyarország függetlenségének kivívását „tűzték zászlajukra".

Fotók: MTI/Balogh Zoltán

A miniszteri biztos szerint a ma élő székelyeknek ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, hanem az összetartozásé, a tudatos, közös fellépésé, a nemzeti önrendelkezésé is.

Kalmár Ferenc azt mondta: a székely vezetők kivégzésének időpontja nagy valószínűség szerint nem volt véletlen. „Fenyegető üzenet lehetett arra nézve, hogy ugyanígy jár majd, aki március 15-ét felidézve újra fel akarja lobbantani a szabadságharc lángját, és ellene megy a fennálló hatalomnak" - emelte ki.

Megfélemlítéssel sok mindent el lehet érni, azonban mindent és mindenkinél mégsem - hangoztatta Kalmár Ferenc, hozzátéve: erre mutat rá az 1848-49-es szabadságharc, valamint a székely vértanúk és társaik példája. A nemzeti önrendelkezés kivívása volt a céljuk, amelyért életüket adták, példát mutatva az utókornak bátorságból és hűségből - tette hozzá.

„Azt mondják, hogy nemzetünk egyik jellemzője a széthúzás. Erre viszont rácáfolnak forradalmaink" - vélekedett.

1848-49-ben a Kovászna megyei Berecktől Sopronig és az északi Árva vármegyétől Újvidékig magyarok és a magyar szabadság céljait szolgáló nem magyarok „fantasztikus összefogásról tettek tanúságot" - hangsúlyozta.

Kalmár Ferenc szerint az összefogásra ma is szükség van, hiszen az erdélyi magyar közösség a megmaradásért, identitásának megőrzéséért küzd. Hozzátette: az identitás megőrzésének, továbbadásának legfontosabb kerete a család.

Tisztelet jár azoknak a nemzettársaknak, akik a mellőzés, a megaláztatások ellenére őrzik magyarságukat - hangoztatta.

Kalmár Ferenc szerint a megmaradás zálogát Székelyföld autonómiája jelenti, ezért ezt az „igényt" nem lehet feladni. A székelységnek joga van megoldani saját problémáit, békében és biztonságban élni szülőföldjén, szabadon használni a nyelvét, fenntartani és ápolni kultúráját, identitását, hagyományait - jelentette ki.

A miniszteri biztos példaértékűnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács e területen végzett áldozatos és bátor munkáját, érdekérvényesítési szándékát. Kiemelte, hogy a határon túli magyar közösségek törekvéseit Magyarország kormánya is támogatja, de emellett a nemzeti összetartozás javítása mindannyiunknak feladata, abban egyéni felelősségünk is van.

Véleménye szerint ha az összetartozás érzése, az összefogás a magyar nemzet egészét jellemzi, „akkor tudunk egy emberként cselekedni, egy erőként mozdulni Európa szívében". Csak közös összefogással és erőfeszítéssel lehet olyan hosszú távú eredményeket felmutatni, amelyek hatással lesznek a jövő nemzedékére is, de Európa népei, nemzetiségei is csak egymással együttműködve lehetnek sikeresek - tette hozzá.

Kalmár Ferenc szerint nem szabad feladni a székelység vagy bármelyik más határon túli magyar közösség és az anyaország által megfogalmazott legfontosabb stratégiai célokat. Arra hívta fel a figyelmet, hogy érdekeiket, képviseletüket, jogaikat a legszélesebb körben és módokon szükséges megjeleníteni, megerősíteni.

Incze Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke emlékeztetett arra: 2019-ben elindulhattak a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséhez az aláírásgyűjtések, amellyel azt szeretnék elérni, hogy az unió támogassa az őshonos nemzeti kisebbségeket, és így anyanyelvük, kultúrájuk fennmaradhasson.

A nemzeti régiókért című kezdeményezés jelmondata: Székelyföldért megmozgatjuk Európát.

A társaság elnökének ismertetése szerint a tervezett hét ország helyett tíz országban sikerült a szükséges aláírásmennyiséget összegyűjteni, összesen 1,4 millió aláírás gyűlt össze. Március 4-én a Székely Nemzeti Tanács benyújtotta a polgári kezdeményezést az Európai Bizottságnak, bízva abban, hogy azt majd méltányosan bírálják el.

Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke azt mondta: amikor egy-egy történelmi pillanatot felidézve összegyűlnek, a múlt, a jelen és a jövő hármasának együtt kell áthatnia gondolataikat, „hogy ne felejtsük történelmünket, amelyre büszkék vagyunk, hogy érzelmileg feltöltődjünk közös együttlétünkből" és ennek alapján egyenesen, biztosan és bátran tudjunk a jövő mindennapjaiban cselekedni.