Aktívan kezdődött a 2022. év, hiszen az emberek még alig heverték ki a szilveszteri bulik utóhatását, már mehettek is szavazni, január 16-án ugyanis népszavazást tartottak Szerbia alkotmányának a módosításáról. A kérdésre, mely úgy hangzott, hogy egyetért-e a Szerbia Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló aktus megerősítésével, a válaszadók 59,62 százaléka válaszolt igennel. A választásra jogosultak 30,65 százaléka járult az urnák elé. A parlament ezután el is fogadta az alkotmánymódosítást, mellyel a szerbiai alaptörvény igazságügyre vonatkozó része változott meg, ám az illetékesek szerint a legmagasabb szintű jogi aktus további módosításokra szorul.

Szavazás — többször is

A szerbiai állampolgárok éppen csak megtudták, hogyan is változik meg az alkotmány, máris elkezdhettek azon gondolkodni, kire is akarják adni a voksukat az április 3-ai előre hozott parlamenti választáson, melyet február közepén írtak ki. A parlamenti választással egy időben elnökválasztást is tartottak, és egy ideig Aleksandar Vučić államfő azzal a gondolattal tartotta bizonytalanságban a szavazókat, hogy talán nem is indul ismét a köztársasági elnöki tisztségért, később viszont a Szerb Haladó Párt vezetősége bejelentette, egyhangúlag a hivatalban lévő államfőt, ismét a párt elnökét jelöli köztársasági elnöknek. Aleksandar Vučićot végül a voksolók 58,59 százaléka támogatta, így újabb öt évre ő maradt Szerbia elnöke. 

Fotó forrása:Tanjug

A február közepe és április eleje közötti időszak kampányolással telt, összesen 19 lista mérte össze erejét. A választásról szóló törvény két évvel ezelőtti módosításakor 5-ről 3 százalékra csökkentették a parlamentbe jutási küszöböt, így kevesebb szavazat is elegendő volt ahhoz, hogy egy párt képviselői bekerülhessenek a törvényhozásba. A legutóbbi törvénymódosítás miatt viszont nagyon elhúzódott maga a folyamat, hosszabbak lettek ugyanis a határidők, és lehetővé vált többször is panasszal élni. Így az április 3-án kezdődött folyamat csak július 5-én zárult le, akkor, amikor a Köztársasági Választási Bizottság kihirdette a voksolás végleges eredményeit.

A parlamenti patkóban 120 hely jutott a Szerb Haladó Pártnak, 38 az Együtt Szerbia Győzelméért nevű listának, 31 a Szerbiai Szocialista Pártnak és koalíciós partnereinek, 15 a Remény koalíciónak, 13 a Muszáj koalíciónak, 10 a Patrióta Blokknak és szintén 10 a Fogadalomtevők Szerb Pártjának. A kisebbségi listák közül öt került be a köztársasági képviselőházba, a Preševo-völgyi Albánoknak 1, az Együtt Vajdaságért elnevezésű listának 2, a Szandzsáki Demokratikus Akciópártnak szintén 2, A Mufti Hagyatéka nevű listának 3, míg a Vajdasági Magyar Szövetségnek 5 politikusa jutott be a parlamentbe. A VMSZ frakcióját dr. Pásztor Bálint, Kovács Elvira, Fremond Árpád, Ökrész Rozália és Újvári Zsombor hozhatta létre.

A képviselőház augusztus legelején alakult meg, a kormányra azonban október 26-áig kellett várni. A miniszterelnök Ana Brnabić maradt, a kormánytagok jelentős része azonban lecserélődött, vagy egy-egy politikus más tárca élére került.

Ám ezzel még nem ért véget a választási küzdelem. November 13-án nemzeti tanácsi választásokat tartottak. Az országban élő 23 nemzeti kisebbség közül 19 választhatta meg közvetlenül kisebbségi önkormányzati szervének tagjait, míg 4 nemzeti közösség elektorok útján döntött a testület összetételéről. A Magyar Nemzeti Tanács 35 helyéért egyetlen lista, a Magyar Összefogás indult. A Köztársasági Választási Bizottság végleges eredményei szerint a Magyar Összefogásra 40 960-an szavaztak. A magyar választói névjegyzéken 116 406-an szerepelnek, a részvételi arány 36,69 százalékos volt. A testület elnöke Fremond Árpád lett. Az ő helyére a köztársasági parlamentben Újhelyi Ákos került.

A koszovói feszültség és más ügyek, bajok

Miközben a belpolitikát ezek az események határozták meg, az ország európai integrációja nem haladt. Belgrád és Brüsszel között legutóbb tavaly decemberben nyíltak meg csatlakozási fejezetek, azóta pedig Szerbia inkább csak bírálatokat kapott, egyrészt mert az ukrajnai háború kitörése után nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen, másrészt pedig a Koszovóval fenntartott viszony egyre csak mérgesedett az év során.

A koszovói konfliktus ezúttal a rendszámtáblák miatt súlyosbodott. Július utolsó napján úttorlaszokat építettek a koszovói szerbek, mert Pristina bejelentette, elkezdi büntetni azokat, akik nem cserélték le a Szerbiában kiállított rendszámtábláikat koszovóira. Pristinai közlemények szerint 1999 óta a szerbeknek elegendő idejük volt arra, hogy átregisztrálják járműveiket, most már eljött a következmények ideje. Az intézkedést végül későbbre halasztották, ám novemberben már minden kötél szakadt, és a pristinai kormány bejelentései — melyek szerint pénzbüntetésre vagy akár gépjárművük elkobzására is számíthatnak azok, akik továbbra is szerb rendszámmal közlekednek — odavezettek, hogy rendőrök, bírók, közalkalmazottak mondtak fel, az önkormányzati képviselők és a polgármesterek pedig beadták lemondásukat. A megüresedett helyeket albán tisztségviselőkkel töltötték fel, mondván: nincs idő arra, hogy a szerbek gondolkozzanak, december 18-án pedig előre hozott önkormányzati választást is tartottak volna, ám a feszültségek miatt ezt végül elhalasztották.

A koszovói szerbek számára a pohár végül akkor csordult túl, amikor állítólag koholt vádak alapján a koszovói albán rendőrök letartóztattak egy volt szerb rendőrt. Ismét barikádállítás következett, a helyzet pedig pattanásig feszült, hiszen a koszovói rendőrség különleges erői is Észak-Koszovóba vonultak. Amíg a koszovói miniszterelnök szerint a barikádokat akár emberáldozatok árán is le kell bontani, a szerb politikai vezetők békére és nyugalomra intettek, a nemzetközi közösség pedig mindkét felet arra szólította fel, hogy térjen vissza a korábban megkezdett párbeszédhez.

A válságok és a választások mellett októberben népszámlálást is tartottak Szerbiában. A végleges eredményeket a Köztársasági Statisztikai Hivatal csak 2023 áprilisa és 2024 júniusa között hozza nyilvánosságra, ám az előzetes eredmények értelmében az elmúlt tizenegy évben Szerbia lakossága 6,9 százalékkal, azaz majdnem félmillióval csökkent, így az országban már csak valamivel több mint 6,69 millióan élnek.

Ne feledkezzünk meg a koronavírusról sem. A járvány valójában még nem ért véget, de az emberek egyrészt már belefáradtak az erről szóló hírekbe, másrészt a lakosság jelentős része át is esett a fertőzésen, harmadrészt pedig hatékony oltóanyagok jelentek meg, így a 2022. esztendőben már szinte senki sem foglalkozott a fertőzöttek és a halottak számával, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a járvány kitörése óta több mint 17 500-an haltak bele a kórba és annak szövődményeibe.

Az illegális migráció kérdése is némileg háttérbe szorult az ukrajnai háború miatt, ám a magyar határ közelében történt incidensek következtében ismét reflektorfénybe került a kérdés. Olyannyira, hogy miután júliusban embercsempészbandák számoltak le egymással a Szabadkához tartozó makkhetesi erdőben, a szerb rendőrség és a csendőrség is kivonult, majd szigorúbb ellenőrzést jelentettek be, és magyar—szerb—osztrák megállapodás is született arról, hogy lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a migránsokat már az északmacedón—szerb határon meg lehessen állítani. Később a feltorlódott illegális bevándorlókat csempésző bandák között Horgoson alakult ki összetűzés, mely után a rendőrség nemcsak a migránsokat szállította el, hanem azokat a táborokat is felszámolta, ahol korábban nagy számban tartózkodtak bevándorlók, akik a magyar határon álló kerítésen szándékoztak átszökni az Európai Unióba.

Tehát egyetlen fontos probléma sem zárult le 2022-ben, nem tudjuk, mi lesz a koszovói helyzet végkimenetele, ahogyan azt sem, sikerül-e megállítani a migránsokat már Szerbia déli határa előtt, azt viszont már most tudni lehet, hogy ha 2023 nyugodtabb is lesz, mint az azt megelőző év, 2024 újabb kihívásokat tartogat, hiszen ismét előre hozott választásokra lehet számítani.