A sutba dobott értékek újrahasznosításáról

A sutba dobott értékek újrahasznosításáról

A néhai Pannon-tenger medréből kiemelkedő erzsébetlaki félszigeten télvíz idején sem áll meg a közösségi élet. A közép-bánsági falucska idegenforgalmi kínálatának palettájára az idén felkerült a kolbászfesztivál is, melyet házipálinka-verseny is kísért.

Mottó: „Ha hajót akarsz építeni, akkor az embereket nem favágáshoz kell összetrombitálni, nem feladatokkal kell őket ellátni, hanem beszélni kell nekik a tengeren utazás gyönyöreiről” (Antoine de Saint-Exupery).

Az eredetileg tervezett időpontot sajnos — akárcsak a tavaly debütáló nádvágó (világ)bajnokság esetében — ezúttal is felülírták az időjárás okozta rossz útviszonyok. Február 8-ára azonban összeállt a kép, mindenekelőtt a helyi idegenforgalmi szervezetben, az Állattenyésztők- és az Amatőr Szakácsok Egyesületében, a falu helyi közösségében tevékenykedőknek köszönhetően, valamint Nagybecskerek város közigazgatásának hála.

Továbbá mindazoknak, akik — egy kicsit virtusból, egy kicsit nosztalgiából — részt vettek a fesztiválon. Felidézve az emlékeket azokból a régi szép időkből, amikor a kolbász még kizárólag húsból készült, és amikor egy-egy disznó (pardon: sertés!) levágásáért nem járt senki nyakára a „hallja kendek” siserehada.

Az erzsébetlaki sokadalom annak rendje és módja szerint hagyományos falusi „pocaríkatással” indult a kora reggeli órákban. A szervezők a kihagyhatatlan reggeli hangulatfokozó pálinkán kívül arról is gondoskodtak, hogy a vendégek a szalmás disznópörkölésbe és a rítus egyéb teendőibe is „belekóstolhassanak”.

A rendezvényen huszonhét csapat (erzsébetlaki, kiszácsi, tisza-tarrósi, szentmihályi, bácspetrőci, bégaszentgyörgyi, écskai stb.) mérte össze rátermettségét. Azt „kellett” eldönteni, hogy melyikük tud hagyományos szerszámokkal jobb, disznóbélbe töltött kolbászt készíteni öt kilogrammnyi húsból. A bírálóbizottság csupán a fűszerek használatába nem szólt bele, hiszen: ízlések és... A pálinkamintákat — kilenc alapanyagcsoportba sorolva — szintén szakbizottság értékelte.

A jelen lévő sajtósok figyelmét azonban szerencsére ezúttal sem kerülte el a blatósi forgatag anyanyelvi különbözősége. Beszámolóikban ezért nemcsak az érzékszerveket kényeztető finomságokat méltatták, hanem figyeltek az emberekre is. Azokra, akik esetenként „furcsa akcentussal” értekeztek egymással, mégis megértették magukat — másokkal is... És ez jó.

Ahogyan az efféle hírlapírói hozzáállás is üdvözölendő. Mert tulajdonképpen ez volt az a gyújtószikra, amely tenni akarásra ösztönözte e rendezvény megálmodóit, szervezőit. Újabb hatékony lépéseket tenni a sutba dobott értékek újrahasznosítása, a találkozások, valamint a belőlük fakadó személyes és közösségi kapcsolatok építése érdekében.

(Nedeljkov Milan és Pozsár István felvételei)

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A sutba dobott értékek újrahasznosításáról
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
A sutba dobott értékek újrahasznosításáról
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink