A sakkról, a sakkoktatás helyzetéről és az egyéb, vele kapcsolatos kérdésekről Rózsa Zsomborral, a csantavéri sakkszakkör vezetőjével, a Sakkozni akarok! nevű sakkművészeti szemle és sakkverseny fő szervezőjével beszélgettem.

• Mi a sakk?

— A sakkozásra napjainkban a legtöbben úgy tekintenek, mint a szabadidő eltöltésének egy játékos, egyszersmind kulturált formájára, de a sakk ennél sokkal több. Sport, játék, tudomány, művészet, terápia és legfőképpen készségfejlesztő eszköz egyszerre.

• Milyen helyzetben van jelenleg a sakkoktatás?

— Az iskola ez idáig sajnos nemigen látott túl a sakk játék mivoltán, nem vette kellőképpen figyelembe jelentős nevelő-fejlesztő erejét, habár az már régóta köztudomású. Ismereteim szerint a sakk iskolai oktatásának három lehetséges változata különböztethető meg. A legtöbb országban, beleértve Szerbiát is, az iskolai sakkoktatás szakköri tevékenység, a hangsúly tehát nem annyira a célirányos és rendszeres tanításon, mint inkább a sakkjáték gyakorlásán van. Ritkábban az iskolai sakkoktatás fakultatív jelleget ölt, s ebben az esetben a tanítás-tanulás ténye hangsúlyozottabban nyilvánul meg. Némely országban pedig a sakk kötelező iskolai tantárgy, s ily módon mindenekelőtt a szervezett és rendszeres oktatása kerül előtérbe. Hollandia volt az első olyan ország, amely felismerte a sakkjáték tanulásának és gyakorlásának kedvező hatását a gyermekek intellektuális fejlődésére, ezért tantervbe iktatott, kötelező iskolai tantárgyként vezette be. Izland, Svédország, a Fülöp-szigetek, India stb. követte Hollandia példáját.

A sakkoktatás helyzete egy kevés kivételtől eltekintve nem változott, azaz a sakkjáték nem lépte túl a szakköri, esetleg a fakultatív jelleget. Nálunk az oktatási minisztérium Sakkot az iskolába elnevezéssel hirdetett programot. A szakemberek megfelelő tankönyveket dolgoztak ki, kerettanterv is készült, a szakkáderképzésre is sor került már, csupán az iskoláknak kellene nagyobb nyitottságot mutatniuk a sakk iránt. A csantavéri Hunyadi János Általános Iskola az első a térségünkben, amely felismerte a sakkban rejlő lehetőségeket, és a szakköri oktatáson kívül már a tantárgyak közé is beiktatta. Említésre méltó a Cofman Judit Matematikai Tehetségfejlesztő Iskola is, melyben a sakkozás szintén teret nyert az oktatásban, mert közismert, hogy a matematika és a sakk nagyon jól kiegészíti egymást. Remélem, a közeljövőben egyre több iskola csatlakozik majd az említettekhez, hiszen ez a gyerekek érdeke.

• Mire nevel tehát a sakk?

— A következmények vállalására, becsületességre, önuralomra, helyzetértékelésre, gyors megítélésre és döntésre, felelősségérzetre, versenyszellemre, a versenytárs tiszteletére, kitartásra, önbizalomra, a kudarcok elviselésére, lényeglátásra, barátságra, rendszeres és pontos munkavégzésre, fegyelmezett viselkedésre, a szabályok, normák és törvények tiszteletben tartására.

• És mit fejleszt?

— A kombinatív képességet, a módszeres és hatékony gondolkodást, az emlékezőtehetséget, az összpontosítást, a megosztott figyelmet, valamint az analizáló és szintetizáló képességet, elvont és logikus gondolkodást, produktív képzeletet, az összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás szerteágazó jellegét, kreativitást, elvonatkoztatási és általánosítási képességet, problémaérzékenységet, tanulási képességet. A sakk megtanít továbbá arra is, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlődni, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is ki lehet jutni, hogy bizonyos gondokra számos megoldást lehet találni, hogy nem szabad a harcot az első sikertelenségnél feladni, hogy a problémamegoldást ismételten újra kell kezdeni, hogy a vereséget is el kell viselni, hogy a szabályokat kötelező módon be kell tartani. A sakkot tehát fontos személyiségfejlesztő eszközként is számon tarthatjuk, és teljesen indokolt a helye az iskolai tantárgyak között — zárta a beszélgetést Rózsa Zsombor.