A felterjesztés a budapesti székhelyű Népművészeti Egyesületek Szövetségéhez (NESZ) tartozó Békés Vármegyei Népművészeti Egyesülettől érkezett, melynek Ruzsena és férje, Sándor is tagja.

Egy héttel az átadó előtt tudta meg, hogy a díjazottak között szerepel, ami felemelő érzéssel töltötte el, hiszen a díj elismerése a férjével a népművészet és a néphagyományok terén végzett több évtizedes munkájának, egyúttal a házaspár által 2004-ben életre hívott Etno Hagyományápoló Kézművesek Körének is. A kitüntetést nem csak sajátjának érzi, elmondása szerint mindkettejüket illeti, hiszen Sándor mindig mindenben mellette állt. A közelmúltban a hevesi Csillagvirág Népművészeti Egyesület felkérésére részt vettek a budai várban megtartott 37. Mesterségek Ünnepén, ahol Ruzsena a szövést, Sándor a gyékényfonást és a hálókötést mutatta be az érdeklődőknek.

Szuhankó Ruzsena és Sándor az elismeréssel (Fotók: Szuhankó Ruzsena Facebook-oldala)

— A gyerek általában sok mindent elsajátít a szülőtől, ami felnőtté válásával feledésbe merül. Amikor betegség miatt nyugdíjaztak, akkor férjem javaslatára szövéssel kezdtem foglalkozni, habár akkor még egyáltalán nem ismertem ezt a technikát. Az egyik kiállításon látott szövött tárgy hatására azt mondtam magamban, hogy én ezt jobban meg tudnám csinálni. Beiratkoztam a Szabadkán szervezett szövőtanfolyamra, ahol a békéscsabai Lakatos Marikától a gyapjúszövést, a pacséri Csomortán Melindától pedig a vászonszövést sajátítottam el. 2003-ban az egyik kiállításon rengeteg szövött tárgyat láttam, és ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy fel kellene tárni a szövés múltját a településen. Első szövőszékem nem Bajsáról származik, mert mindenki azt mondta, ilyen nincs a faluban. Kiderült, a szövést illetően gazdag a múltunk, és csakhamar négy szövőszék is előkerült, mely a tájházban kapott helyet. Békéscsabára és Hevesre jártam konferenciákra, táborokba, ahol különféle szakmák képviselői külön helyiségekben mutatkoztak be, és ekkor született az ötlet, próbáljunk meg a gyerekeknek hasonló tábort szervezni Bajsán. A tábornak otthont adó házon és az udvarban több munkálatot el kellett végezni, melyben Sándor nagyon sokat segített. A feltételek megteremtése után számomra elérhető, szakmailag elismert oktatókat kerestem, akik ingyen eljöttek a táborba tanítani — elevenítette fel a kezdeteket Ruzsena.

Bajsa valamikor lápos, mocsaras, halban gazdag terület volt, ahol szépen termett a gyékény és a nád. Sándor gyerekkorában hálót kötött, és azzal halászott az akkor még halban bővelkedő Bács-érben (népnyelven Krivajban), majd a vadászok számára kötött gyakran 100 méter hosszú hálókat, melyeket a vadszámlálás alkalmával használtak. Akkoriban szinte mindent szakajtóban tároltak, így a szakajtókészítést, majd a gyékényszövést is elsajátította, hiszen a konyhák elmaradhatatlan kelléke volt a gyékényszőnyeg, mely szigetelőanyagnak is kiváló. Ma már nem egyszerű gyékényhez jutni, vizeink jelentős része ugyanis szennyezett. A gyékényszövés és a szakajtókészítés mellett kukoricacsuhéból is többfajta használati és dísztárgyat gyárt a mester.

— A mogyorógyékény, azaz kádárgyékény augusztus közepén kezd érni. A szürethez vízálló csizmát kell húzni és egy tiszta állóvizet keresni, mert csak ott terem a növény. A kivágás után hazaszállítjuk a növényt, és négy hétig szárítjuk, két hétig az egyik, két hétig a másik oldalát. A szárítás után szétválogatjuk, ügyelve a szövő- és a tömőszálakra. A gyékényt a használat előtti estén be kell áztatni, csak ekkor lehet vele másnap dolgozni. Izgalmas és szép foglalatosság ez, csak csekély érdeklődés nyilvánul meg iránta. Az utóbbi időben az emberek egyre inkább keresik a természetes anyagokból készült tárgyakat, a szakajtókat, a bevásárlóhálókat, melyek évtizedekig megőrzik minőségüket. A gyékénypárnák iránt is érdeklődnek, melyek egyebek között a derékra is jótékony hatással vannak. Az idén szépen termett a gyékény, tele van a padlás. Várjuk az érdeklődőket, jelentkezzenek bátran — mondta Sándor.

A Békés Vármegyei Népművészeti Egyesületből öten kaptak díjat, köztük Szuhankó Ruzsena

Ruzsena fő tevékenysége a szövés, ám a többi kézművesmesterségbe is belekóstolt, mert véleménye szerint egy vezetőnek mindenből tudnia kell valamennyit. Ma már kevesen szőnek, öregedik a társaság, némi fényt azonban felfedezett az alagút végén, hiszen az utóbbi időben más helységekből érdeklődnek a szövés iránt. Hamarosan szövőtanfolyamot szerveznek, ahova legfeljebb tíz érdeklődőt várnak. Ruzsena az alapok elsajátítása után a továbbképzést is fontosnak tartja, mely elengedhetetlen az állandó fejlődéshez. Nagyon kell szeretni a szövést és a többi kézműves-foglalkozást, de időnként áldozni is kell rá.

Az egyesület által szervezett táborban sokféle kézműves-kismesterséggel (szövés, gyékényfonás, csuhézás, gyöngyfűzés, nemezelés, bőrékszer-készítés, hímzés, kosárfonás, agyagozás, tűzzománckészítés) ismerkedhettek meg a látogatók az elmúlt húsz év során. Az idősebbek leginkább a hímzés iránt érdeklődnek, míg a fiatalok főleg szövéssel próbálkoznak. Sokan megtanulták a mesterségek csínját-bínját, ám kevesen foglalkoznak velük. Bajsán egykoron több mint húsz szövő élt, akinek a gazdag hagyatéka az utókorra szállt. A szerbek leginkább gyapjúval szőttek, a domináns szín az aranysárga, a magyarok és a szlovákok főleg vászonszövéssel és rongypokrócszövéssel foglalkoztak, színeik pedig a piros, illetve a kék.

A házaspár már a jövő évi tevékenységeket tervezgeti, de az érdeklődéstől függően még az év folyamán szeretnének két-három napos gyékényfonó, szakajtókészítő és szövőtábort hirdetni.

— A hagyományos nyári tábor kevesebb szakmából áll majd, a gyerekek és a felnőttek számára külön napokon szervezzük a foglalkozásokat. Ha megfelelő számú oktató érkezik, akkor több gyereket fogadunk. Évekkel ezelőtt több mint harminc gyerek vett részt a táborban, az idén tízen voltak. Ma már rengeteg tábor közül választhatnak, viszont kérdés, mit tanulnak ott. A gyerekeknek a táborokban meg kell ismerkedniük értékeinkkel, melyeket továbbvihetnek. A budapesti Hagyományok Háza munkatársainak köszönhetően nálunk is egyre inkább az értékre helyeződik a hangsúly. Ők a zsűrizés által rámutatnak arra, mit és hogyan kell csinálni, szakmailag utat mutatnak, merre kell haladni. A fejlődéshez, a tapasztalatszerzéshez fontos magyarországi táborokba látogatni, melyek elég drágák. Sokan olcsóbb táborokat választanak, ahol nem valószínű, hogy szakmailag elismert oktató tanít, és nem biztos, hogy helyesen és jól ad elő. Ha a gyerek vagy a felnőtt valamit helytelenül tanul meg, azt úgy is adja tovább. A hibát pedig a későbbiekben nagyon nehéz kijavítani. A békéscsabai táborban kizárólag szakmailag elismert oktatók taníthatnak. Itthon is működik néhány civil szervezet, mely nagyon jó irányba halad, a többre, a minőségibbre, az elfogadhatóra törekedve — fejtette ki véleményét Ruzsena.

A népművészet iránt érdeklődők forduljanak bizalommal Szuhankóékhoz, mert a már-már feledésbe merülő mesterségeket is elsajátíthatják a végtelenül kedves, türelmes és kiváló szakértelemmel bíró házaspártól. Értékeinket becsüljük meg és vigyük tovább, hiszen elveszítésükkel mi magunk is kevesebbé válunk.