1240-ben említik először az oklevelek a Barcasági-medencében levő Prázsmárt, vagy ahogyan másként nevezik, az ezer forrás falvát. A település a szászok egyik legszebb és legismertebb erdélyi erődtemplomával büszkélkedhet, amelyet a világörökség részeként tartanak számon.

- Tóth Lívia fotói

A kettős várfallal övezett parasztvár valóban védhető volt, vagyis azt a célt szolgálta, hogy veszedelem idején a lakosság menedéket találjon benne. A négy emelet magas belső falában összesen 275 cellát -- szobákat és éléskamrát -- alakítottak ki, faállványzattal, lépcsőkkel és karzattal ellátva. A méhkaptárra emlékeztető létesítményben a falusi családok húzták meg magukat az ostrom végéig. Békeidőben mindenkinek az volt a kötelessége, hogy élelmiszert halmozzon fel a rejtekhelyen. Két tágas helyiség a régi iskola elnevezést viseli, ami arra vall, hogy a tanítás még a támadások során sem szünetelt. Az utolsó csatározások 1848 decemberében voltak itt, amikor az osztrák katonaság bázisául szolgált az erőd. A történelmi viharokat sikeresen túlélt épületegyüttest 1970-ben renoválták, azóta nyitott kapuval várja a látogatók hadát (keddtől péntekig 9--17, szombaton 9--15, vasárnap pedig 11--17 óráig).
A külső és a belső udvart alagút köti össze, amelyet a védők öt helyen tudtak elzárni kapukkal és ráccsal. A belső várat vizesárok vette körül. Az oszlopsoros bejárati szárnyat a 19. század elején emelték, helyén korábban felvonóhíd állt.
A hálózatos boltozatú Szent Kereszt-templomot talán 1218-ban kezdték építeni, majd az 1240-es években a kerci apátság folytatta a munkát, jellegzetes ciszterci stílusban. A 15. században a megközelítőleg egyenlő szárú kereszt alaprajzú templom fölé tornyot, a szentély északi és déli falához egy-egy kápolnát emeltek. A nagyszerű állapotban levő festett gótikus szárnyas oltár (két behajtható szárnnyal) öt jelenetet ábrázol, középen Krisztus keresztre feszítésével. A templom napjainkban is a szász evangélikus-lutheránus gyülekezet imahelye.