A platform

A platform

Igazán gyomorforgató, mégis elgondolkodtató és szimbólumokban bővelkedő filmmel lepte meg a karanténlakókat a Netflix. A platformhoz erős idegzet és gyomor kell, az azonban biztos, hogy több fordulatot, gondolatot és jelenetet kivetíthetünk a jelenkor problémáira, a társadalmi berendezkedésre, a szocializmusra, kommunizmusra és a demokráciára is.

A XX. század története egy másfél órás filmben, a helyszín pedig a legbizarrabb börtön, melyet valaha is láttunk, a Gödör. Egy függőleges elrendezésű fegyház, sok-sok emelettel. Minden emeleten egy cella, bennük két-két fegyenc. A konstrukció közepén pedig egy gödör, ahová mindennap egyszer leereszkedik egy platform, telis-tele a legkülönfélébb ételkülönlegességekkel. A ráktól kezdve az osztrigán át egészen a panna cottáig, az „asztal” roskadozik az élelemtől. A gond csak annyi, hogy ez a bizonyos platform a legfelső emeletről indul, és minden fegyencpárnak összesen két perce van arra, hogy egyen az étkekből. Ezért a két perc alatti mértéktelen zabálás miatt az alsóbb szintekre már csak üres tálak, törött edények és üvegek jutnak. Néha egy kis maradék. Vagy emberhús, netán egy-egy élő ember…


Képek: imdb.com

Havonta új cellában (jobb esetben fent, rosszabb esetben lent) ébrednek a rabok, így többen élelem nélkül maradnak. Nincs tehát más megoldás, csak a fal kaparása vagy a cellatárs elfogyasztása. Ha a rabok önfegyelmet és mértékletességet tanúsítanának, talán mindannyian megúsznák... Az emberi természet azonban ennél jóval kegyetlenebb. Ebben a börtönben ébred Goreng, aki erkölcsileg kiegyensúlyozottnak tűnik, sőt határozott szándéka, hogy betartva a szabályokat kibírja a számára előírt néhány hónapot. Önként jelentkezett, valamiféle elismervény megszerzése végett, de erről a filmben nem esik több szó. Másfél órán át nézhetjük, amint Goring a poklok poklát éli át a Gödörben, végigjárva az emberiség legdicsőbb és legaljasabb pillanatait is. Ez a hely, melynek világa politikailag és társadalmilag is roppant hasonló a miénkhez, számtalan szörnyűséget rejteget. Mindent át fogunk élni, és csak kapkodjuk a fejünket. Főleg azért, mert ismerősek lesznek a karakterek, sőt a viselkedésük is ijesztően logikusnak bizonyul. A klausztrofóbiás érzés mindvégig megmarad, miközben a hősök reményt keresnek arra, hogy egy lázadás talán felboríthatja a börtön korrupt társadalmi rendjét.

 

 

Galder Gaztelu-Urrutia alkotása kiválóan illeszkedik a tavalyi év Parazitájához, vagyis ha az a film tetszett, bizonyosan ebben sem csalódunk majd. A nyitott szemlélet mindenesetre igen fontos hozzá. A 90 perccel kiválóan zsonglőrködtek a készítők, nem igazán ül le a sztori, az egyetlen baj talán a befejezéssel van: túl sokat bíznak a nézőre, ami nem feltétlenül jó, ha a mai fogyasztói társadalom elvárásait vesszük alapul. Jó dolog viszont, hogy főképp róluk szól A platform. Ez a netflixes, spanyol film egy olyan horror, amelyben — minő meglepetés — ismét az ember bizonyul a legförtelmesebb gonosznak. Számos pillanatában a kanadai misztikus thrillerre, az 1997-ben készült Kockára emlékeztet, ezért bátran kijelenthető, hogy A platform annak szellemi örököse. Kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott, és lehetőleg ne együnk, mielőtt megnézzük. Maradjon holnapra is!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Film rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A platform
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2020.05.28.
  • LXXV. évfolyam 21. szám
A platform
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2020.05.21.
  • LXXV. évfolyam 20. szám
Facebook

Támogatóink