A pipacs (Papaver rhoeas) a boglárkavirágúak rendjébe és a mákfélék családjába tartozik. Népies elnevezései lehetnek: pipacsvirág, vadmák, lúdmák, mákrózsa és vetési pipacs. Ez a gyönyörűséges mezei virág főként rétek mentén terem, serteszőrös szára elérheti a 80 centimétert is, rubinvörös virága és apró, fekete magvakkal teli toktermése van.
A pipacs és a búzavirág a szántókat, a gabonaföldeket májustól júliusig borítja be, de előfordul, hogy a pipacs augusztusban is kezdi bontani mélyvörös virágait. Egy Európában elterjedt gyomnövényről van szó, tehát hazánkban is megtalálható. Régebben a földművesgazdáknak a termőföldön növekvő gyomnövények jelzésértékűek voltak. Ha a szántóföldet pipacsok borították, az azt jelezte, hogy hagyni kell pihenni a földet, a kék színben pompázó búzavirágok pedig azt, hogy ideje betakarítani a terményt.
A gyógyászatban piros szirmait gyűjtik. Óvatosan kell bánni velük, mert ha megtörnek, könnyen befeketednek. Szárítás alkalmával a szirmok lilás színűvé válnak. A szirmok nyálkaanyagot és antocián-glikozidokat tartalmaznak. A pipacs szirmaiból készült tea csillapítja a köhögést a benne lévő rhoaedinnek köszönhetően, de asztmára, heveny hörghurutra és mandulagyulladásra is szokták alkalmazni. Köhögéscsillapításra készítsünk pipacssziromteát. Forrázzunk le 2 kávéskanálnyi szirmot 2 dl forró vízzel, majd hagyjuk állni 10-15 percig, ízesítsük mézzel és citrommal, majd fogyasszuk el. Naponta két alkalommal igyunk ebből a teából. Ezt idegesség és ingerlékenység, illetve álmatlanság esetén is érdemes kipróbálni. A migrénes fejfájásra kapható teák egyik alkotóeleme a pipacsvirág szokott lenni. Köhögés mérséklésére növényi balzsamot is készíthetünk pipacs- és piros színű rózsaszirmokból. A rózsa gyulladásgátló, és összehúzó hatása is van.
A pipacs levéből gargarizálószert is készíthetünk, de csak nagyon óvatosan szabad öblögetni vele, a szára és a levele ugyanis ópiumot tartalmaz, ezért csak akkor használjuk, ha nem fogjuk lenyelni. Torokfájás esetén forrázzunk le 2 evőkanálnyi pipacslevelet fél liter vízzel, hagyjuk ázni egy negyedórán át, szűrjük le, és a panasz meglétéig naponta 3-4 alkalommal öblögessünk vele.
Szedéskor sekélyen kell teríteni az edényben (soha ne szatyorban gyűjtsük!), mert nagyon könnyen befülled. Én vödörbe szoktam rakni, mivel szinte súlytalanok a szirmok, és gyenge szellő esetén is könnyen visszaveszi a természet, ha nem vigyázunk.
Szárítani meleg, szellős, de nem napsütötte helyen kell, lehetőleg a sziromleveleket egy soron terítve (a szedés mellett ez a legidőigényesebb munkafázis, kiteríteni a szárítón). A színe mély bordós-pirosas lesz, és ez nem tárolási, szárítási vagy fényképezési hiba.
Teljesen ki kell száradnia, különben könnyen bedohosodik, bepenészedik. Megszáradva nem törik, mint például a diólevél, szinte egy kis, vékony, illékony selyemdarabnak érezzük. Csavaros tetejű befőttesüvegekben szoktam tárolni a gyógynövényeket a lesötétített ablakú kamrában, a pipacsszirom is odakerült.
Fél liter vízzel öntsünk le 50 g sziromlevelet, fél citrom levét facsarjuk hozzá, és hagyjuk állni négy órán át. A szüredékből 40 g-ot főzzünk sziruppá 60 g cukorral.
Ez az eredeti javaslat, de ha egy sziruphoz 40 g szüredék kell, akkor 1 dl vízbe kell áztatni 10 g sziromlevelet.
A pipacsból egy nem tartós, de kedves játék is készíthető: a pipacsbaba. A virág sziromleveleit lehajtjuk, majd egy fűszállal összekötjük. Szépen elrendezzük a szoknyácskát, és már készen is van a pipacsbaba vagy pipacstündér. A kedves figura feje a magház, gallérja a porzók, szoknyáját a szirmok alkotják. A fehér pipacsból készült báb lehet menyasszony.
A pipacspapot is egyszerű elkészíteni. Ehhez jókora bimbót válasszunk. Úgy tépjük le, hogy a szárból maradjon rajta egy kicsi. A bimbó felnyitása előtt meg kell kérdezni, hogy: sör-e, bor-e, pálinka-e? Ez arra utal, hogy a bimbó szirmai rózsaszín, piros vagy fehér színben pompáznak-e. Aki eltalálja, azt a nap folyamán szerencse éri. Ezután a csészeleveleket óvatosan nyissuk ki, ez lesz a palást. A sziromleveleket szépen simítsuk ki, belőlük lesz a figura szoknyája, azaz a papruha. Keressünk hozzá egy olyan gubócskát, amely már elhullatta a szirmait, s ezt egy kis, hegyes pálcika segítségével ügyeskedjük rá a kiálló szárvégre. Ebből lesz a figura feje. Kinek a pap, kinek a papné, de akár királynő is lehet, bármi, amit a játék megkíván.
Ahol a pipacs nagyasszony szoknyája meglibben, ott újjászületik a szabadság, de csak azok számára, akik hajlandóak önmagukkal szembenézni. A pipacs azokhoz is szól, akik kívülről várnak segítséget ahelyett, hogy belső erőiket mozgósítanák, alvó képességeiket ébresztenék fel és harmonizálnák. Jung szerint azokat a potenciális tartalékokat mozgósítja, amelyeknek nem vagyunk tudatában, pedig hozzánk tartozó, elementáris, archetipikus erők. A pipacs nagyasszony elixírje ezeket a minőségeket ébreszti fel és a mindennapokban kamatoztatja.
Segítségére elsősorban azok szorulnak rá, akiknek az életét ideológiák, politikai vagy intellektuális irányzatok, szekták, drogok határozzák meg. A pipacs elixírje megtanítja, hogy az igazi érték, amit hajszolunk, bennünk szunnyad. Segít, hogy a bennünk lévő tiszta forrás és tudás fölfakadjon. A vele járó legfontosabb minőségek tehát a belső hang meghallása, a kiegyensúlyozottság, a nyitottság. A pipacs elixírje élethelyzeteinkben a női szeretet erejét és erényét kelti életre és harmonizálja. Déméter, a Föld termékenységének istennője a kalászok között pipacsot is tart a kezében. Lánya, Perszephoné éppen pipacsokból szedett csokrot, amikor Hádész, az alvilág ura feleségül kívánta.”
(Somlósi Lajos: Geobiológia — részlet)
(Forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények)
