A pillanat megfagyasztása

A pillanat megfagyasztása

Mindenkinek feltűnik az esküvőkön, hogy a széles mosolyú, fiatal lány milyen észrevétlenül, rutinos mozdulatokkal örökíti meg az élet legszebb pillanatait. A csantavéri Balassa Teodóra két országban is megcsillogtatja fotóstudományát, és állvány legyen a lábán, mely győzi a sok felkérést.

* Bármilyen meglepő is, az volna az első kérdésem, hogy mikor kezdtél el érdeklődni a fotózás iránt?

— Öt és fél éve tart nálam ez a szenvedély. Tizenhat-tizenhét évesen még csak a kompakt gépemmel fotózgattam, és azt vettem észre, hogy tetszik az embereknek. Feltöltöttem néhány felvételt a közösségi oldalakra is, illetve egy taizés út alkalmával sikerült eljutnom Párizsba, ahol olyan képet szerettem volna készíteni az Eiffel-toronyról, amilyet még eddig senki. Jól sikerült a küldetés, a fotót feltöltöttem a netre, és ekkor kezdtek el többen kérdezgetni, hogy miért nem fényképezek gyakrabban. Néhány barátom által profik is látták a képeimet, és azt mondták, hogy alkalmazom a létező szabályokat a fotókon. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, ismeretlen volt előttem a vonalvezetés vagy a kompozíció. A pozitív visszajelzéseknek köszönhetően elhatároztam, hogy vásárolok egy profibb fényképezőgépet, de nem volt rá pénzem, a szüleim pedig nem vették komolyan ezt a tervemet. Ekkor már három éve fociztam, és egyik nap kerékpározás közben elütött egy autóbusz. Hatalmasat repültem, de ennek ellenére csak bordatörést szenvedtem, viszont ez épp elegendő volt ahhoz, hogy véget vessen a focizásnak, mivel kapus voltam, és ezután már képtelenség volt vetődni. Így minden időm a fotózásé lett, és a biztosítás megoldotta az anyagi akadályt is, meg tudtam vásárolni a vágyott gépet, illetve minden szükséges eszközt. Nagy segítségemre voltak Scott Kelby könyvei, hiszen ő nemcsak arra mutat rá, hogy mi kell a minőségi fotózáshoz, hanem érdekesen vezeti be az olvasót ebbe a világba. Eleinte születésnapokon fényképeztem, majd esküvőkön dolgoztam asszisztensként, ami jó gyakorlat volt számomra.

* A már említett Scott Kelby könyvein kívül hogyan tanultad még a fotózást? 

— Akkora volt bennem a motiváció, hogy á-tól z-ig elolvastam a gépem használati utasítását. Szerettem volna fotózást tanulni az egyetemen, de iszonyatosan nehéz bekerülni a budapesti MOME-be. A lelkiismeretem miatt megpróbáltam, de nem vettek fel, és beiratkoztam Szegeden biológia szakra, mert ezt a tantárgyat szerettem a legjobban a gimiben. Egy év után egy kicsit besokalltam, több időt szerettem volna a fotózással tölteni, és egy pszichológus rávilágított arra, hogy valójában mindkettőt tudnám csinálni. Így történt, hogy hétfőtől péntekig biológiát tanultam, a hétvégén pedig a kétéves OKJ fotóstanfolyamot csináltam. Egy kicsit nehéz volt, hogy egyszerre kellett készülnöm mindkét záróvizsgára, de két diplomával vetettem bele magam a nagybetűs életbe. Plusztudást, kapcsolatokat és rengeteg gyakorlati tapasztalatot adott a képzés, illetve volt lehetőségem kiállítani Szegeden. Ha a terveimet nézem, akkor a biológia sem szorult háttérbe, mivel kihasználnám, hogy tudom, hogyan működik az emberi szervezet, és szeretnék a gyógymasszázzsal, valamint a holisztikus gyógyítással foglalkozni. Ez is vállalkozás lenne, mint a fotózás — a Prosperitati startuppályázatának köszönhetően.

* Ha már biológia, a természetfotózás nem érdekel?

— Nagyon szeretem a természetet fényképezni, egyik álmom az is, hogy egyszer a National Geographicnak fotózhassak. Viszont mivel szeretek kommunikálni az emberekkel, élvezem a rendezvényeken való munkát is.

* Van-e kedvenc témád?

— A lagzis kreatív fotózás a kedvencem, öröm megörökíteni a szerelmespárokat, és mindig törekszem arra, hogy minél lazábbak legyenek, mert szeretném kiemelni a természetességüket. Adok egy instrukciót, hogy hol sétáljanak, majd magukra hagyom őket, és lesem a megfelelő pillanatokat. A másik kedvencem a street fotográfia, mely abban merül ki, hogy nem beállított pillanatokat kell elkapni, hanem az utcai történéseket. Rendkívül nehéz ezt űzni, mert ha látják, hogy fényképező van a kezedben, az emberek elkezdenek másként, természetellenesen viselkedni. Rájöttem, hogy erre a mobiltelefon is kiváló, mert nem annyira feltűnő. Ezeket a képeket nem mindig osztom meg az interneten, mert ha egy kiállítás van készülőben, úgy érzem, elveszik a mű értéke azzal, hogy valahol már látták.

* Mit élsz meg kihívásként?

— Az elején minden kihívás volt számomra, ezért azoknak, akik ezzel szeretnének foglalkozni, azt ajánlom, hogy egy másik fotós mellett gyakoroljanak. Az idegen nyelvű környezet is nagy kihívás, egészen pontosan az, hogy más országokban is kipróbáljam ezt a munkát, ne csak itthon és Magyarországon. Nem vagyok görcsölős típus, egyáltalán nem izgulok azon, hogy lesz-e elég lagzis munkám. Nagyon fontosnak tartom a lelkiéletemet, és ez sokat segít a szakmában is, hiszen a fotózás a jelen pillanatot örökíti meg, ezért fontos, hogy mindig a jelenben legyek. Ha azzal foglalkozom, hogy mi lesz két óra múlva, akkor nem veszem észre a pillanatot. A honlapomon is szerepel a következő mondat: Az én feladatom a pillanat megfagyasztása és múlóból örökössé tétele.

* Mennyire vagy tele felkérésekkel?

— Most nagyon megindult a lavina — lesz tizenhat esküvőm, keresztelők, születésnapok, szépségverseny, portfóliózás, tabló-, baba- és divatfotózás —, de örülök neki. Van egy újdonság a repertoáromban, mégpedig az, hogy nyertem a Prosperitati pályázatán, és vettem egy hordozható nyomtatót, illetve egy projektort, így az esküvőn ki tudom vetíteni az aznap készült képeket, a nyomtatóval pedig egész este van lehetőség a nyomtatásra.

* Az emberek különbséget tesznek a női és a férfi fotósok között?

— Nem vagyok feminista, viszont én is látom, hogy sok ember fejében ez férfimunkaként él. Abból a szempontból megértem ezt, hogy egy esküvőn, mondhatni, fizikai munkát kell végeznie a fotósnak, hiszen nehezek az eszközök, amelyekkel dolgozunk. Él ez a sztereotípia, de mivel én lazán kezelem, nem okoz gondot. Úgy vélem, teljesen máshogy lát egy férfi, mint egy nő. Mi át tudjuk érezni például a menyasszony helyzetét, tudjuk, mi az, amire egy nő odafigyel — gondolok itt a ruhára, hajra —, milyen részleteken legyen a hangsúly.

* Nagyon szép a színvilágod. Van kedvenc színed, mellyel szívesen dolgozol?

— Mivel a szóban (fény+kép) is benne van, előbb a megfelelő fényt keresem meg, a háttér pedig másodlagos, mivel azt szeretem elmosni. A zöld a kedvencem, nagyon fontos, hogy az milyen. Visszataszító a sárgás, kiégett zöld, erre különösen érzékeny vagyok. Szeretem a fekete-fehéret is, de azt nem szeretem, hogy ma már sztereotípia, hogy ha átdobok egy képet fekete-fehérbe, attól már művészi lesz.

* Stúdiófotózást végzel?

— Megvan, milyen munka helyszíne lehet a stúdió, ide tartozik például a divatfotózás, nemrég volt is ilyen munka, és azt vettem észre, hogy még nem találtam olyan ágat a fotográfiában, amelyet ne imádtam volna. Sokan tudják rólam, hogy nagyon szeretem a természetet, ezért a kinti környezet nálam elsődleges helyszín egy kreatívra. Az idén próbáltam ki először, hogy kimegyek házhoz, és felállítok egy kis stúdiót a családfotózásokhoz — például karácsonyi vagy babafotózás alkalmával —, hiszen ott mindenki a saját környezetében van, a gyerekek is jobban elengedik magukat, fesztelenebbek, spontánabbak, így élethűbb képek születnek.

* Mi az, amit szívesen kipróbálnál?

— Világot járni, és megörökíteni a sok csodát ezen a Földön.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fotó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A pillanat megfagyasztása
Fotó
A pillanat megfagyasztása
Fotó
  • MTI
  • 2019.10.21.
  • LXXIV. évfolyam 42. szám
Facebook

Támogatóink