A patkolt tojások mestere
Kónya-Kovács Otília
2022.05.07.
LXXVII. évf. 18. szám
A patkolt tojások mestere

A tojás misztikuma továbbra is foglalkoztatja a nagybecskereki dr. Tóth-Glemba Klárát, aki kisebbség- és néprajzkutató, viszont tojásdíszítőként is ismert. Először a csipketojások készítését vitte mesteri szintre, majd a felvidéki drótos tojással is nagyon szép eredményeket ért el, mostanság pedig a patkolt tojás az, ami leköti a szabadidejét.

— Amikor elkezdtem a drótos tojás technikájával foglalkozni, már akkor kacsingattam a tojáspatkolás felé. De úgy gondoltam, hogy a kihívásokat egyesével teljesítem, és így kezdtem el előbb a drótozást, majd később fogtam hozzá a tojáspatkoláshoz. Addig „élőben” nem láttam patkolt tojást, de így voltam a drótos tojással is, ennek ellenére úgy gondoltam, megpróbálom. Persze hallottam a tojáspatkolásról, láttam is fotót, melyen egy sarkantyús lúdtojás volt, de ennyi volt az egész. Ez a fotó engem annyira megfogott, hogy úgy éreztem, ezt én is meg tudom csinálni — mesélte Klára, és megemlítette, amikor azt vallja magáról, hogy tojásdíszítő, az nem zárja ki a tudomány iránti elkötelezettségét. Ha ugyanis tojásdíszítéssel foglalkozik, akkor is alkalmazza azt a tudományos módszert, amelyet a posztgraduális tanulmányai során sajátított el, és szerinte a doktorátus által szerzett tapasztalatai is szorosan összefonódnak a most még csak hobbiból űzött mesterséggel. — Nálam ez úgy van, hogy nemcsak a technikának, de a hozzá fűződő történelmi, történeti dolgoknak is utánajárok, kutatok. Előbb próbálom a technikát abban a társadalmi és történelmi kontextusban megvilágítani, amelyben megszületett és alkalmazták, csak azután következik a próbálkozás az elsajátítására. Ilyen módszerrel dolgozva nagyon közel kerülnek hozzám a mesterségek, utána pedig már csak reménykedem a sikerben. A tojáspatkolás eredetét is kutattam, számos tanulmányt elolvastam, jó néhány érdekességet fedeztem fel. A magyar néphagyomány nagyon sok hiedelmet tart számon a tojáspatkolással kapcsolatban, melyet szépen elemeire lehet bontani: először a vas/fém szerepe és jelentősége, majd a szimbólumok, mint például a patkó vagy egyéb rátétek, melyekkel üzenni szeretne az alkotó, és végül a tojás törékenysége, titokzatossága kerül felszínre.

* Mit tudunk a fém jelentőségéről a néphagyományban?

— Ezeket a vasrátéteket és egyéb fémlemezeket már a sámánok ruháin, illetve dobokon is láthattuk. Az volt a szerepük, hogy a csörgéssel, zajkeltéssel távol tartsák vagy legalábbis igyekezzenek elűzni a gonosz, ártó szellemeket. Általában a fém csörgésének is mágikus erőt tulajdonítottak, idetartozik a csörgő pénzhez/vaspénzhez fűződő babona is, melyet erre mifelénk is megtalálunk. Például újholdkor pénzt kell csörgetni, és ahogyan telik a hold, úgy gyarapodik a pénzünk is. Vagy aprópénzt tettek a kisded feje alá, hogy távol tartsa a rossz szellemeket, tehát nem papír- és nem nagy pénzt, hanem csörgő, népies nyelven vaspénzt. Továbbá aprópénzt dobunk a kútba (ma már a szökőkútba), hogy szerencsét hozzon, de az elhunyt zsebébe is csörgő pénzt szoktak rakni, hogy legyen mivel kifizetnie a révészt, aki majd a túloldalra viszi. A csörgő pénzhez fűződik a népi vallásosság által bevett szokás is, mely szerint Páduai Szent Antalnak is csak aprópénzt kell adni a perselyébe, de a nagyon régi szokáshoz tartozik, hogy a muzslyai lakodalmak alkalmával a vacsora elfogyasztása után a szakácsnők fazekak, fedők és tepsik csörgetésével vonulnak az ifjú pár elé, jelezve ezzel, hogy elűzik a gonosz szellemeket a fiatalok közös élete elől. A kutatások szerint a tűzzel-vassal dolgozó mestereket — ezek voltak a kovácsok — mágikus erővel bíró személyeknek tekintették, és a legtöbb kultúrában félelem, de egyúttal tisztelet is övezte őket. 

* A patkó kapcsán mit mondhatunk el?

— Természetesen a patkó is nagy szerepet kapott a hiedelmekben, az egyszerű paraszti lakóterekben is sűrűn megtaláljuk. A patkó alakzatot az ékszerészek is gyakran használják, csak sajnos fordított alakban — a patkó ugyanis csak akkor hoz szerencsét, ha a két szára fölfelé áll, azt jelezve, hogy a szerencse beleessen, ne pedig kihulljon belőle. Jómagam is, még a ’80-as években egy kutatásom alkalmával, jártam egy olyan házban, ahol a küszöbbe be volt építve egy lópatkó, melyet a házigazda azért tett oda, hogy a fémtárgy összegyűjtse a szerencsét, és a szerencse ne is hagyja el a házat. Volt ház, ahol a lópatkó mellé egy tűt is szúrtak, hogy ha véletlenül a rossz szellem mégis be akarna lépni, akkor a tű megszúrja. Így már a házigazda is nyugodtan élhette a mindennapjait, nem kellett tartania a gonosz erőktől.

* És eljutottunk a patkolt tojásig…

— Ezeknek az elemeknek, a vasnak/fémnek és a törékeny tojásnak az ötvözete adta a patkolt tojást, illetve olvashatunk még a vasalt tojás kifejezésről is. Valamikor régen a kovácsmesterség záróvizsgája volt ez, mert aki kovácsinasnak szegült, az úgy tudta bebizonyítani, hogy elsajátította a mesterség minden csínját-bínját, hogy megpatkolt egy tojást. De nemcsak patkó díszítette ezeket a tojásokat, hanem egyéb alakzatokat is készítettek, és ezeket is rákalapálták, például címereket, azután a kovácsmestert, ahogyan dolgozik a kalapáccsal, a földművest a szerszámokkal, virágokat (tulipán, rózsa, rozmaring), tehát majdnem azt lehet mondani, hogy mindenki a kedve szerint készítette ezeket a fémdíszeket.

Közben Klára arra is kitért, hogy a tojáspatkolás igazi hungarikum, hiszen csak a magyar nyelvterületeken találkozhatunk ezzel a tradícióval, és a műfajnak Guinness-rekordere is van Koszpek József személyében, aki 1119 patkót helyezett fel egy strucctojásra.

— Ha jól tudom, akkor az anyaországban is csak két-három tojáspatkoló maradt, itt Vajdaságban, Szerbiában pedig én vagyok az egyetlen, amire természetesen nagyon büszke vagyok. A legutóbbi zentai zsűrizésen két HMT- (Hagyományos Míves Termék) minősítést is kaptam a patkolt tojásokra.

Azt is megtudtam, hogy a patkó, a szögek elkészítése, a rátétek megtervezése végtelen nyugalmat igényel, és fölöttébb biztos kezeket.

— Csak akkor tudok dolgozni és alkotni, amikor valóban nagyon nyugodt vagyok, és csendes körülöttem a világ. Ezer szerencsém van ezzel a kis műhellyel, mert csak bevonulok ide, és kedvemre kalapálhatok. Eddig még csak lúdtojásokat patkoltam, patkókkal és pántokkal, de most készül a magyar címeres rátét, és egyéb magyar motívumokon is gondolkodtam, mint a tulipán vagy a mesterségek bemutatása ezzel a technikával.

Tóth-Glemba Klárának a továbbiakban is jó munkát kívánunk, a sok szép alkotás látványát pedig, reméljük, a jövőben is megosztja velünk!

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..