A pancsovai híd

A pancsovai híd

A Dunát átívelő szerbiai hidak legszerencsésebbike — az 1999-es NATO-bombázások idején ugyanis, az újvidékiekkel ellentétben, egyetlen lövedéket sem kapott — közvetlenül a második világháború után épült újjá.

Az építés mintegy félszáz orosz hídépítő mérnök és ennél sokkal több hadifogoly aktív részvételével zajlott, munkájukat pedig Vladimir Alekszandrovics Golovk tiszt koordinálta. A megfeszített tempójú közmunka eredményeképpen az első vonat már 1946. november 7-én átroboghatott a Vörös Hadsereg hídja nevet viselő dunai építményen. A közúti forgalom számára fenntartott hídsávokat pár héttel később, az akkori Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság november 29-ei ünnepnapján avatta fel Tito elvtárs hatalmas állami pompával. Gazdag írott és fényképdokumentációval is alátámasztott tény, hogy a mostani híd helyén az első világégés végéig pontonhíd állt. Bizonyos korabeli feljegyzésekre hagyatkozva a mai főváros, egyszerű határváros lévén, 1918-ig nem tartott különösebb igényt hídra — kiváltképpen nem az Osztrák—Magyar Monarchia felé vezetőre. Zimonynál a Száva-híd kiépítését is csak a XIX. század nyolcvanas éveiben a Szerbia és a Monarchia között ratifikált Vasúti Konvenció tette lehetővé. Sokáig lezáratlan napirendi pontként kezelve a kialakult költségeket, a birodalmi határ voltaképpen ugyanis a híd közepén húzódott.

A szinte kizárólag csak vasútinak elképzelt Duna-híd 1930 és 1935 között készült el. Az oszlopokat a berlini Siemens-Baunion GmbH készítette, a többi elemeinek legyártását, illetve azok összeszerelését pedig a dortmundi Deutsch-Luxemburgische Bergwerks- und Hütten-AG építőipari cég vállalta. A II. Péter király tiszteletére felavatott hidat 1935. október 27-én adta át a forgalomnak Pavle Karađorđević herceg. Az újabb nagy háborúba torkolló világpolitikai forrongások persze ezt a Duna-hidat sem kímélték: az 1941. április 10-e és 11-e közötti éjszaka védekező állásba vonuló jugoszláv királyi hadsereg felrobbantotta, remélve, hogy ezáltal némileg sikerül lelassítaniuk az ország belsejébe előrenyomuló szárazföldi német haderőt. Nagy logisztikai jelentősége folytán a németek ideiglenesen szanálják az építményen keletkezett károkat, ám a szövetségeseknek az 1944. április 16-a és szeptember 3-a közötti bombázásai véglegesen megpecsételik a híd sorsát.

Noha a legfrissebb kimutatások szerint az 1526,4 méter hosszú pancsovai hidat jelenleg napi rendszerességgel több mint százezer gépjármű és többszázezer ember veszi igénybe, és állaga is jelentősen megromlott, nagyobb felújítási munkálatok legutóbb 1965-ben folytak rajta. Mindenek ellenére megmaradt mégis stratégiailag kiemelten fontos tényezőnek, amely időről időre publicitást is nyer. Kiváltképpen a bánsági földművesek tiltakozásai idején — a tartomány és az egyre terjeszkedő főváros közötti legrövidebb útszakaszon.

Címkék: A pancsovai híd
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink