Amikor kicsi gyerekként eleinte a családban, majd a kortársakkal való kapcsolódásainkban szocializálódunk, annak számos pozitív hatása lehet. Egy ezek közül az az érzelmi biztonság, amely erősíti a valahova tartozás érzését és a különböző szerepekkel való ismerkedést, az önbizalmat. A kortársak visszajelzései, a kedveltség és elfogadottság érzése a középső és késői a gyermekkor egyik legfontosabb tényezője, hiszen az, hogy kit mennyire tartunk „menőnek”, meghatározza a közösségen belüli státuszát. Az egy bizonyos időpontban mért szociometriai pozíció azonban nem feltétlenül mutatja a népszerűséget, a kapott eredményeket pedig szigorúan helytelen és tilos visszajelezni a csoport tagjainak, hiszen ez jelentős hatással lehet a gyermekek önértékelésére és összességében a közösség alakulására.

A kutatók arra jutottak, hogy különbséget kell tenni a népszerű és a szociometriai szempontból kedvelt társak között. A megfigyelések alapján azonban amíg a szociometriai kedveltség alacsony agresszióval jár, addig az észlelt népszerűség esetében jellemzőbb viselkedés mind a nyílt, mind a kapcsolati agresszió. Ilyen a pletykálás, a kevésbé kedveltek kirekesztése. Ennek ellenére a népszerűek nem minden esetben mutatnak ilyen magatartást.

A népszerűséget, csakúgy mint a fizikai vonzáson alapuló barátkozást, különösen kisgyermekkorban a külső megítélés határozza meg: szívesebben játszanak a vonzóbb, kisportoltabb, izmosabb kortársakkal. Ezzel szemben elutasítóbbak lehetnek a túlsúlyos és a szociális hátránnyal, nélkülözéssel küzdő családok gyerekeivel szemben. És amíg kisgyermekkorban inkább a kedves, segítőkész vagy valamiben ügyes gyerekek tudnak szociálisan kiemelkedni, kamaszkorban a népszerűségben már egyre nagyobb szerep jut a hatalmi státusznak. A hatalmat van, aki az agresszív viselkedésnek köszönheti — mert általa őt erősnek, magabiztosnak látják, és nem mernek neki ellentmondani. Mások a kedvességükkel kerülnek a középpontba, mellettük jól érzik magukat a többiek. Az ilyen illetők igen együttműködőek, és gyakran önfeláldozóak is a barátaik javára. A két attitűd — erőszakos és kedves — keveredése keltette életre a machiavellista típust, aki számítóan tud agresszív és kedves is lenni, attól függően, hogy egy-egy helyzetben mivel tudna inkább a figyelem középpontjába kerülni.

Egy tiniket vizsgált kutatás arra is rávilágított, hogy a megélt népszerűség fontosabb, mint a kívülről látott: aki például a saját baráti körében jól érzi magát, ugyanúgy sikeresnek számíthat szociálisan, mint aki szélesebb körben is népszerű. Arra is rámutattak, hogy akiket kedvelnek, azok boldogabbak, sikeresebbek a munkájukban, sőt, később fizikailag is egészségesebbek, ám sokukat nem érdekli, hogy tetszenek-e másoknak. Ezért hát arra a kérdésre, hogy jó dolog-e népszerűnek lenni, nem feltétlenül az a válasz, hogy igen. Sokszor inkább a minőségi kapcsolatok, még ha kevés is van belőlük, illetve a barátságok részesülnek előnyben.

A népszerűség — annak transzparenciájától függetlenül — gyakran előnyökkel jár, már ha a jó hírünk előz meg bennünket, nem pedig a másképp szerzett népszerűség. Azt is látni az elemzésekből, hogy azok a lányok például, akiknek tizenévesen több barátjuk volt, gyakrabban kerültek depresszív állapotba, azaz feltételezhetjük, hogy a népszerűség nagyobb érzelmi terhet ró a lányokra, ám felnőttkorukra mentális egészségük felülmúlta a kevésbé népszerű társaikét.

Ma már számos hasznos tanácsot lehet olvasni a népszerűség elnyerése céljából, ami főleg egy pozitív hangvétellel átitatott, erősségeire koncentráló ember képét vetíti előre. Sokszor a „jónak lenni” fontossága felülírja a népszerűség jelentőségét — ám ezek gyakran rokoni kapcsolatban álló jellemzők.

A tapasztalatok szerint a nagyobb népszerűségnek örvendő fiatalok sok vonatkozásban jobban alkalmazkodnak, kiegyensúlyozottabb a viszonyuk a szüleikkel, és más társas kapcsolataikban is sikeresebbek, mint a kevésbé népszerű társaik. A népszerűség átka azonban gyakran az, hogy körükben gyakoribb a droghasználat és a deviáns viselkedés is. Nem kell azonban súlyos bűncselekményekre gondolnunk, a népszerű fiatalok a vagányság látszatát általában kisebb bolti lopásokkal, rongálásokkal kívánják fenntartani, a nagyobb bűncselekmények valójában inkább a népszerűtlen fiatalokhoz köthetőek.

Akár népszerű a gyermekünk, akár nem, a legfontosabb szempont, melyet tudatosíthatunk benne, hogy nem a társas helyzete határozza meg, milyen ember. Teljesen mindegy, milyen szerepet tölt be, ha olyan társakkal, barátokkal veszi körül magát, akikkel megegyezik érdeklődése, értékrendszere, és igazán kellemes időt tud velük tölteni.