A népdal feltétel nélküli szeretete

A népdal feltétel nélküli szeretete

Az egész Kárpát-medencében érnek el kiemelkedő sikereket Kanalas Zsófia, a Szabadkai Zeneiskola népzenei tanszak tanárának növendékei.

Kanalas Zsófia muzsikuscsaládból származik, ezért nagyon fiatalon kezdett el érdeklődni a zene iránt. Szülei, de szűkebb és tágabb rokonsága is foglalkozik zenével, néhányan mindmáig asszonykórusban énekelnek. Rokonai között adatközlők is vannak, akiktől olyan vajdasági szakemberek gyűjtöttek népdalokat, mint például Bodor Anikó vagy Fábri Géza. El van kötelezve a népzene iránt, igyekszik azt a legmagasabb szakmai színvonalon művelni, és növendékeit is erre tanítja. A közelmúlt sikerei kapcsán kérdeztük.

* Hogyan kezdődött a zenéhez való vonzódásod?

— Úgy kaptam kedvet hozzá, hogy testvérem is — aki négy évvel idősebb nálam — muzsikált. Azt mondtam a szüleimnek: szeretnék néptáncolni. Az akkori Vadvirág Hagyományápoló Körben kezdtem táncolni, Adán, amikor még iskoláskorú sem voltam. Később ugyanott kezdtem népdalkórusba járni. Mivel több tudásra vágytam, szüleim átírattak Péterrévére, a Tisza Néptáncegyesületbe — ekkor még ez az egy művelődési egyesület működött a faluban, és Vajdaságban is az egyik legerősebbnek számított. A néptánccsoportban és a kórusban — melyet akkor Polgár Lilla vezetett — is aktív voltam. Folyamatosan részt vettünk a Szólj, síp, szólj!, a Kőketánc, valamint a Durindó és a Gyöngyösbokréta szemléjén.

* A Szabadkai Zeneiskolával hogyan kerültél kapcsolatba?

— A néptánc és a népzene annyira közel állt hozzám, hogy nem tudtam volna magamnak más középiskolát elképzelni, nem is akartam máshová felvételizni. Akkoriban még nem létezett a népzenei szak, ezért az általános zeneelméletire iratkoztam, később pedig zongora szakra is. Harmadikos voltam, amikor megnyílt a Szabadkai Zeneiskolában az etnomuzikológia szak. Úgy döntöttem, hogy oda már nem iratkozom be, inkább az egyetemre összpontosítok. Felvételiztem az újvidéki Zeneművészeti Akadémia etnomuzikológia szakára. Mindeközben aktív tagja maradtam a péterrévei Tisza Néptáncegyesületnek. Elsőéves egyetemista hallgatóként már az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztőségébe is bedolgoztam. Négy éven át, heti rendszerességgel készítettem a Gyöngykaláris című félórás népzenei műsort, melynek zenei anyagát a szerkesztővel közösen válogattuk. Amikor megkezdtem az ötödik évfolyamot, akkor kaptam a felkérést, hogy tanítsak a Szabadkai Zeneiskola népzenei szakán. Így kerültem vissza Szabadkára, abba az iskolába, ahol jómagam is tanultam.

* Kik a legkiemelkedőbb tanítványaid?

— Akit a közönség is leginkább ismer, az Csizmadia Anna. De meg kell említeni Brindza Beatrix, Petrec Teodóra, Török Noémi, Lepár Krisztina nevét is. Úgy gondolom, a tíz év alatt ez nem kevés. Ha generációkban számolok, akkor kettőt vezettem ki a középiskolából. Remélem, sok ilyen neves szólistám lesz még. Nem szabad elfelejteni a Dalkötő leánykórust sem, melyet 2007-ben alapítottunk meg az akkori diákokkal. Csak egy kisebb részük tanult a népzenei szakon, a többiek népzenét kedvelő középiskolások voltak. Többnyire falusi lányok, akiktől nem állt távol a népzene. Kedvet kaptak a közös énekléshez, és megkérdezték, hogy foglalkoznék-e velük. Valójában spontánul álltunk össze, a lányok majd minden fellépés után dicséretben részesültek, így egyre lelkesebbek lettek. A Dalkötő leánykórus tehát kemény munka eredménye. Jelenleg hét tagja van, de volt, amikor tizenketten alkották. A létszám mindig attól függ, hogy elsőtől negyedik osztályig mennyi népzenét kedvelő tanuló van. Azt el kell mondani — mert sokan nem tudják —, hogy a Dalkötő nem egy állandó kórus. Azaz a tagok nem állandóak. Sokszor megveregetik a vállamat, hogy „könnyű neked, Zsófi, mert zeneiskolás lányokkal dolgozol”, pedig egyáltalán nem az, mert évente cserélődnek a kórustagok. Mindig elvárják tőlünk azt a színvonalat, amelyet eddig elértünk. Az a feladatom, hogy a fiatal tagokat folyamatosan felzárkóztassam. Mindig arra a szintre kell hozni őket, hogy megfeleljenek a kórus kritériumainak és a közönség elvárásainak is.


Dalkötő leánykórus Deszken

* A közelmúltban számos versenyen, szemlén vettek részt diákjaid. Hogyan szerepeltetek?

— Az Aranypáva nagydíj versenyen voltunk Deszken. Ezt a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) szervezi meg minden évben, illetve kétéves ciklusokban. Ez azt jelenti, hogy az egész Kárpát-medencében szerveznek időről időre értékeléseket, térségi és országos szinten. Az országos megmérettetésen lehet elnyerni az Aranypáva díjat, valamint az Aranypáva nagydíjat — utóbbira meghívásos alapon juthatnak be a részvevők. A térségi és országos KÓTA-minősítőre bárki, a nagydíjminősítőre pedig csak az mehet, akit a KÓTA meghív. Így kerültünk Deszkre, ahol a húsz-egynéhány részvevőből négy csoport kapott Aranypáva nagydíjat, a többi közt a szabadkai Dalkötő leánykórus. Itt már igen erős a mezőny. Nagyon boldog vagyok, hogy a mi kórusunknak is sikerült elnyernie a nagydíjat, méghozzá úgy, hogy a versenyen a saját tájegységünk dalait énekelte. Ugyanezen a megmérettetésen Lepár Krisztina szólistaként különdíjban részesült. Ezúttal a szólisták közül senki sem kapott nagydíjat, de ki kell hogy emeljem Török Noémit, aki a szólisták közül tavaly Egerben kapta meg az Aranypáva nagydíjat. Egyébként ő is tagja a kórusnak. Részt vettünk továbbá a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén, több szólistát, énekkettőst és csoportot — zeneiskolás diákokat — készítettem fel erre a megmérettetésre. Nagy Nikoletta elsős középiskolás diákom szólóének kategóriában lépett fel, Stoff Dávid citerakísérettel énekelt, Lepár Krisztina és Török Noémi szólóztak, Bagi Valentina és Sótanyi Zsófia pedig énekkettős kategóriában indult. Egyik növendékem, Dudás Nikolett a Kosztolányi-gimnázium diákja, de zeneiskolába is jár. Itt mutatkozik meg, hogy nincs könnyű dolgom, hiszen ő a zenedében még alsós, mégis megnyerte a KNV-t szóló kategóriában — Nagy Nikolettával osztoztak az első díjon. A kórusok kategóriájában a Dalkötő ugyancsak első lett. Török Noémi harmadik, továbbá a Bagi—Sótanyi-énekkettős is harmadik helyezést ért el. A leánykórust igyekszem minden évben elvinni a Durindóra és a Gyöngyösbokrétára, ahová szólistákat is szoktam felkészíteni.

* Nem csak a Szabadkai Zeneiskolában foglalkozol népzenével.

— Igen. Már negyedik éve tagja vagyok a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának. A Népkör Magyar Művelődési Központban is foglalkozom gyerekekkel. Itt van két énekcsoport, az egyikben hatodikostól középiskolás diákok vannak, a másikban pedig alsósok. Ez utóbbi fellépett az idei Szólj, síp, szólj! vetélkedőn, ahonnan második díjjal tértünk haza. Ugyanezen a szemlén szólóban két diákom állt színpadra, Tóth Zsuzsanna második, Fogarasi Anna pedig első díjat kapott. Mindemellett Bajmokon, a Dózsa György Művelődési Központban is foglalkozom két csoporttal. A Gombolyító népdalkörre nem mondhatom, hogy asszonykórus, mert van egy férfi tagja is.


Aranypáva diploma

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink