Valamikor, az ezerkilencszázhetvenes évek elején vettem először részt Protestáns Magyar Szabadegyetemen, amelyet akkor Kufsteinben tartottak meg. Nemcsak számtalan élménnyel, emlékkel tértem haza, hanem a találkozások, kézszorítások, séták hangulatát is magammal hoztam, amelyek emberi melegségét máig érezni vélem.
Feledhetetlenek a Szabó Zoltán íróval éjszakába nyúló beszélgetéseink meg a Páll Lajos festő-költővel töltött napok, de ugyancsak élmény volt a személyes megismerkedés a Londonban akkor még élő Siklós István költővel vagy az Illyés Kinga színésznővel való újratalálkozás. Ki tudja, meddig sorolhatnám még az ismert és kevésbé ismert neveket. A ma már szépemlékű Szépfalusi István bécsi evangélikus püspököt és feleségét, Márta asszonyt azért mindenképp meg kell említeni, nemcsak azért, mert ők vállalták a szabadegyetem szervezését, hanem, mert önzetlen magatartásuk, a részvevőkhöz való mélységesen emberséges viszonyulásuk számomra feledhetetlen.
Akkor ott, az alpesi hegyek ölelte Kufstein közelében megrendezett tanácskozáson szóba került a nyugaton élő magyarságnak a hazához való viszonyulása is. Akkor még úgy tűnt, az emigrációból sohasem térhetnek haza. Az emberek könnyezve beszéltek a hazaszeretetről, mert úgy érezték, a haza hiánya pótolhatatlan. Alig néhány éve, 2007-ben viszont a lakodalomból Pécsre tartó barátaink a határ közelében gondosan leszedték autóikról a nemzeti színű szalagokat, nehogy a magyar oldalon magyarkodóknak nevezzék őket.
Manapság tehát a hazaszeretet éppen olyan veszélyben van, mint az édesanyák iránti szeretet — fejtette ki Márfi Gyula veszprémi érsek egy országos Mindszenty József-zarándoklaton. Mint mondta, a hazaszeretetet ért „mélyütések” ugyanazokból a forrásokból erednek, mint a család- és az édesanya-ellenes támadások. Az első mélyütést a nemzeti szocialisták adták, amikor a hazaszeretet nemes eszméit fajimádattá és fajgyűlöletté torzították. A második mélyütés a proletár internacionalizmus kommunista tanából táplálkozott. A harmadik mélyütést pedig a vadliberális eszmeáramlat adta a hazaszeretetnek. Ezt a család-, egyház- és hazaellenes szemléletet nevezhetjük kozmopolita globalizmusnak. A proletár internacionalizmus alapeszméje a kolhoz volt, a kozmopolita globalizmusé az egyén, az individuum. Mindkét eszmerendszer célja ugyanaz: megölni a krisztusi szereteten, a kölcsönös elfogadáson és önátadáson alapuló közösségeket, mert a haza, egyház, család és egyéb konstruktív közösségek nélkül az ember teljesen védtelenné, kiszolgáltatottá válik az őt manipuláló erőkkel szemben.
Ahhoz, hogy a konzervatív értékek megsemmisítésére törekvő balliberálisok ügyködésének eredményesen ellenállhassunk, sokkal erőteljesebben kell ezek mentén az értékek mentén összefognunk. Az értékeink mellett való kiállás ugyanis nemcsak kötelességünk, hanem létérdekünk, gyerekeink és unokáink érdeke. A nemzeti összetartozás napja ezt is jelenti.