Magyarkanizsán a Nagytemetőben tartottak megemlékezést az aradi vértanúk emléknapja alkalmából. A hagyományokhoz híven a Himnusz eléneklésével kezdődött az esemény, majd Palatinus István plébános megáldotta a faragott emléktáblát.
Az aradi tizenhármak mártírhalála jelképpé vált, és 173 évvel később is parancsoló erővel bír, hiszen dicsőséges dolog a nemzetért meghalni, de dicsőséges dolog élni is érte – hangzott el az alkalmi rendezvényen.
A korábbi évekhez hasonlóan az idei megemlékezésen is egy aradi vértanú életútján keresztül próbálta közelebb hozni az egybegyűltekhez ezt a meghatározó történelmi eseményt Kávai Szabolcs történész, aki ezúttal Dessewffy Arisztid életéről, illetve a szabadságharc csatáiban tanúsított hősiességéről beszélt. Elöljáróban kiemelte: „A mártírok előtti tisztelgésünk rólunk és az utánunk következő nemzedékekről is szól. Az összetartozásunkról, a szabadságunkról és a hazaszeretetünkről.”
Dessewffy Arisztidet a fegyverletétel után az osztrák hadbíróság először kötél általi halálra ítélte, de mivel az osztrák csapatok előtt tette le a fegyvert, ezért Haynau kegyelemből golyó általi halálbüntetésre változtatta az ítéletet.
Kivégzése előtti utolsó mondatában benne van az elmúlt évszázadok magyar tragédiája: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja hazám szolgálata.”
Az emlékezés koszorúit többek között a magyarkanizsai önkormányzat, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői helyezték el.
(Forrás: Magyarkanizsa Község Önkormányzata)
