Csupán a kíváncsiságunkat szeretnénk ily módon kielégíteni, mivel sokan még csak elképzelni sem tudják, hogy ezek a kocsik valójában nagyon ritkán kerülnek egy átlagemberhez családi autóként. Az egyetlen magyarázat az ára és a fenntartási költsége, hiszen ne feledjük el, hogy ezek a motorok különösen nagy teljesítményre képesek, így a fogyasztásuk sem alacsony.

A Cadillac története Detroitban kezdődött, ahol a tulajdonos, Henry Leland öntvényeket, autómotorokat és karosszéria-alkatrészeket gyártott. 1900-ban megalapította a Cadillac Motor Car Companyt. Mindössze néhány hónap alatt elkészült az első személygépjármű Model A néven. 1905-ben a Model D igazán nagy sikert hozott a cégnek. 4 hengeres motorral hajtott, 5 üléses túrakocsi volt, a karosszériája fából készült, ám lehetett alumíniumosat is rendelni, természetesen felárral. 1908-ban a General Motors felvásárolta a céget, viszont meghagyta az eredeti tulajdonosokat, hogy ők irányítsák a vállalatot. Ez akkor is egy furcsa üzleti húzásnak számított, a cég azonban így tovább halmozta a sikert, és utólag mindenki belátta, hogy a GM jól döntött. 1912-ben egy újdonságot mutattak be, melyet a Cadillac modellekben használtak: az önindítót. Innentől tehát megszűnt a kurblizás. 1922-ben a Type 61-nél megjelent az ablaktörlő és a visszapillantó tükör. Mivel állandóan fejlesztettek, sorozatosan kerültek be az autóba az újdonságok, mint például a V12-es és a V16-os motorok, a vákuumos rásegítős fékek, az automata sebességváltó és a független első felfüggesztés. Ezek nagy változást hoztak a cég életébe.

A Cadillac kocsik manapság már meghatározónak számítanak a presztízsautók kategóriájában. Megbízhatóak, szépek, valamint alapos és pontos kidolgozás jellemzi őket. Az ’50-es évekig annyi változás ment végbe rajtuk, hogy már egy repülőgépre hasonlított az alakjuk — a farokszárnyak miatt. A ’60-as években az automata légkondicionáló őrjítette meg a vásárlókat, majd a fűthető ülések, ezt a kényelmet pedig egy 7,7 literes, illetve egy 8,2 literes V8-as motor is lehetővé tette. 1973-ig 5 millió darabot adtak el. A ’90-es évek fordulatot hoztak a külalakban, a Cadillac egy sportautóra hasonlított. A motorháztető alatt azonban tovább folyik a fejlesztés, és az új irány a teljesen elektromos meghajtás.

A Lincoln vállalat 1917-ben jött létre. Fő tevékenysége az alkatrészek és a motorok gyártása volt. A névvel a cég Abraham Lincoln, az USA legendás elnöke előtt tisztelgett. Már 1917-ben kifejlesztett egy 400 lóerős V12-es repülőgépmotort, melyre abban az időben csúcsteljesítménynek tekintettek. Az első személyautó az 5,8 literes V8-as motorral hajtott Lincoln Model L, mely egy modern felépítésű és precíz megmunkálású járműnek számított a maga korában. 1922-ben a Ford autógyár bekebelezte, és új technológiával, külalakkal, motorral a márka megindult a siker útján. Mindenféle cabriolet, klasszikus autók, speciális elnöki limuzinok és sportkocsik gördültek le a futószalagról. Amerikában egy új nevet is kitaláltak e kategória képviselője számára: personal luxury car. Ez arra utal, hogy nem egy klasszikus családi autóról van szó, hanem egy drága, a személyiséget és a sportosságot hangsúlyozó darabról. A Mark I elindított egy divathóbortot, a kocsi hátfalára szerelt pótkeréktartót, mely a sorozat egyik jelképévé vált. A 120 lóerős V12-es motorral és a kézzel készített karosszériával felszerelt jármű a gazdagok prédája lett, szinte sorban álltak érte.

Az amerikai autóipar legszebb modellje díjat ebben a kategóriában a Lincoln Continental Mark II vitte el. 1948-ban egy igen érdekes ötlettel állt elő a gyár: az volt a terve, hogy a vásárlókat is bevonja az új autó megtervezésébe. Sokan elmondták a véleményüket, és 1954-ben végül megszületett a végtermék is, az autóipar leggyönyörűbb modellje. A motorokat próbapadon, a sebességváltókat pedig járműbe építve, valódi körülmények között tesztelték, mielőtt beépítették volna. 9695 dolláros árával az USA legdrágább személygépkocsija volt az ’50-es évek második felében. Az önsúlya 2500 kg-ot tett ki, továbbá 280 lóerős és 6 literes V8-as benzinmotorral szerelték fel, melyet később 300 lóerőre növeltek. Különkérésre adaptív első felfüggesztést is kínáltak. A mai világban a márka továbbra is él, elveszítve a régi, ormótlan megjelenését, azaz immár modern külalakba bújtatva hódít tovább a tehetős emberek körében.

A Rolls-Royce története 1884-ben indult egy 2 hengeres, 10 lóerős géppel. Elég sok idő elmúlt, mire a gyártónak egy valóban sikeres kocsit sikerült megalkotnia, mely egyébként 2 hengeres és 50 lóerős volt. Ez a jármű 1906-ban elnyerte a világ legjobb autója címet. Ebben az időben a teljesítményével messze meghaladta a korát, mivel 7 literes, soros elrendezésű motor, vízhűtés, 4 sebességes váltó, tekercs- és mágneses gyújtás jellemezte. 1931-ben sikerült az USA-ba is bejutnia, ami nem nagyon tetszett az amerikai gyártóknak. Egy angol autó az USA-ban nem számított mindennapinak. A brit cég egyébként a tengerentúlra szánt modelleket erősebbre készítette, hiszen az amerikaiak megőrültek a nagy autókért, ezért ezek a járművek 3127 köbcentisek, 3 sebességesek, tekercsgyújtásosak és szervofékesek voltak. Ami a karosszériát illeti, a favázat alumíniumra cserélték.

Phantom néven a Rolls-Royce következő generációja 69 hengeres, 7668 köbcentis, alumínium hengerfejes, 4 sebességű járművekből állt, melyek 180 km/h-s sebességet produkáltak. 1960-ig folyamatosan modernizálták az autókat, és a végeredmény az lett, amire számítottak is: a vásárlók nem egyszerű emberek voltak, hanem államfők és királyi családok. Angliában sokat kritizálták e kocsikat a konzervatív kinézetük miatt, ez azonban semmit sem változtatott. A Rolls-Royce azóta is halad az idővel, a legújabb jármű V8-as motort kapott, és 220 km/h-s maximális sebességgel robog, 2735 kg-os tömeggel, 6750 köbcentivel, valamint 325 lóerővel. Ez a típus egy tipikus angol arisztokrata autó, és már a világ minden pontján státuszszimbólummá vált. Mivel nem családi járműnek szánták, csak csodálhatjuk, hogy mire képes, mind erőben, mind külalakban. Rolls-Royce-ra mindig lesz igény, és a gyártó ezt jól tudja, ezért az ára nem csökken, sőt, növekszik.