A múlt értékeire építkező, összetartó közösség
Kónya-Kovács Otíla
2021.02.04.
LXXVI. évf. 5. szám
A múlt értékeire építkező, összetartó közösség

A VMMSZ Plakett díjban részesítette a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet a példaértékű közösségmegtartó erejének és szolgálatának az elismeréséül, illetve annak a jubileumnak az apropójából, hogy a település magyar közösségi élete — mely az öntevékeny színjátszással kezdődött — 2020-ban centenáriumát ünnepelte.

Amikor a múlt év végén bejelentették a díjazottak lajstromát, Tordán nagy örömmel fogadták a hírt. Dobai János faluelnök elmondta, a tagság nagyon sokat dolgozott az évek során, és már előbb is felterjesztették a díjra az egyesületet, de a tavalyi évforduló jegyében valóban megérdemelt kitüntetésről van szó.

— Száz éve indult be a művelődési élet a faluban, igaz, kezdetben még nem létezett az egyesület, de 1945 óta szervezetten tevékenykedtek a műkedvelők a településen. A falubeliek nagyon örülnek a díjnak, mindannyian úgy érezzük, ez biztatás is, hogy a jövőben is folytassuk a tevékenységünket, a sikeres munkát.


Az egykori színjátszók a színpadon

Sári Enikő, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület művészeti vezetője kifejtette, hogy a felterjesztést titokban ejtették meg, senki sem tudott róla, így óriási volt a meglepetés, az öröm pedig határtalan. Mindenki nagyon örül a Plakett díjnak, és egyúttal hálás is, hogy erre az elismerésre érdemesnek találták a lelkes tagságot.

Korábban ebben az időszakban már izgatottan készültek a Tordai Művelődési Napokra, melyet 2020-ban tizenkilencedik alkalommal szerveztek meg, az idén pedig valószínűleg el kell halasztaniuk, és még az is megtörténhet, hogy jövőre tartják meg a jubileumi, huszadik rendezvénysorozatot.

— A VMMSZ sugallatára fogtunk hozzá a tavalyi nagyméretű kiállításunk megszervezéséhez, a tordai színjátszás kezdete ugyanis százéves múltra tekint vissza. A közösség elhatározta, hogy egy szép kiállítással emlékezik meg. Én félve közelítettem a témához, hiszen már huzamosabb ideje nincs a faluban színjátszó csoport, viszont a volt színészeket felkeresve akkora lelkesedést tapasztaltam, hogy az első lépésekkor már éreztem, ezt sikerre visszük. Az emberek örömmel hozták a fényképeket, videókat meg más kellékeket, utána azokból közösen válogattuk ki a kiállításra valókat. Még azt is hozzáfűzném, hogy tavaly február 2-án, a Tordai Művelődési Napok megnyitóünnepségén, a volt színészek egy része kiállt a színpadra, és az egyik legjellegzetesebb, illetve legtöbbet játszott darab, a Sárgapitykés közlegény betétdalát énekelték el a mi sok-sok táncos gyermekünk társaságában. Mondhatom, hogy libabőrösek voltunk hallva a dalt, és a színfalak mögött még el is sírtuk magunkat a meghatódottságtól.


Citerások a tavalyi fellépésen

Sári Enikő a Tordai Újság szerkesztőbizottságának tagjaként felvetette az ötletet, hogy a tordai színjátszás száz éve tematikájában egy sorozatot indítana a lapban. Ezt természetesen mindenki jó szívvel fogadta, és a visszaemlékezésekből álltak össze az interjúk.

— Nem is tudom megfogalmazni, hogy mit kapok én ezektől az egykoron színészkedéssel foglalkozó emberektől. Hallgatva őket, sugárzik belőlük a pozitív gondolkodás, és mondom is nekik, hogy olyan időszakban születtek, majd tevékenykedtek, amikor valódi értékeket tudtak teremteni. Amikor vendégek érkeznek Tordára, mindig rácsodálkoznak, hogy milyen közösséget formálunk, hogy mennyire összetartunk, és hogy ez milyen nemes dolog, de én ilyenkor is hangoztatom, hogy ennek van gyökere, múltja, éppen ezek az emberek, az ősök azok, akik ezt az alapot lefektették, melyre aztán mi építkezhetünk. Mindig azzal a kérdéssel szoktam az interjút befejezni, lehetne-e újra színjátszó csoportja Tordának, és szinte mindenki véleménye, hogy a színészkedés kortól független tevékenység, és talán csak egy ember kellene, aki össze tudná fogni a színészkedésre vágyó társaságot. Mindannyian úgy vélik, megérné próbálkozni, esélyt látnak arra, hogy újraéledjen az amatőr színjátszás a településen.


A Kincsünk tánccsoport 2019-ben

A Kincsünk néptánccsoport miatt bizonyára nagyon sok egyesület irigykedett is a tordaiakra, hiszen valóban gyönyörű látvány volt, amikor mintegy száz néptáncos — a legkisebbektől a felnőttekig — közösen megmutatkozott a színpadon.

Csíkos Dániel csoportvezető, a művészeti vezető jobbkeze elmondta, jelenleg mintegy 70 tagot számlál a három tánccsoportjuk.

— A picik csoportja az óvodásokból és a fiatalabb általános iskolásokból áll, ők eddig gyermekjátékokkal foglalkoztak, de most már elkezdtek egy kissé bonyolultabb koreográfiákat is tanulni, jelenleg somogyi táncokkal készülnek. A kicsik tánccsoportjának valójában az általános iskolás gyerekek a tagjai, ők általában a Kőketánc részvevői, arra mindig készülnek. A harmadik csoportunk a középső és a felnőtt-tánccsoportból áll össze, középiskolások, egyetemisták és dolgozó fiatalok alkotják. Sok fiatal külföldön keresett munkalehetőséget, így akkor tudnak bekapcsolódni a tevékenységbe, amikor időnként visszatérnek, de olyankor mindig nagy lelkesedéssel társulnak hozzánk. Ez nyilván annak köszönhető, hogy sok fiatal egészen kicsi korában kezdett ezzel foglalkozni, sokan óvodásokként tették meg az első néptáncos lépéseket. Közülük kerültek ki a csoportvezetők, és a koreográfusaink — a kishegyesi Patyerek Csaba és neje, Patyerek Fodor Nóra — segítőiként is megállják a helyüket.


A tordaiak érdeklődve fogadták a kiállítást 

A tordai egyesületben két citeracsoport is működik, Flaman István oktató foglalkozik velük. Évekkel ezelőtt néhány gyerekkel indult a citerajáték megismerése, nem sok reményt fűztek hozzá, de aztán mégiscsak nagy lett az érdeklődés, bővült a citerázók száma, és ma már a haladók mellett ott van az igen népes kezdők csoportja is.

A tordai egyesület, mint megannyi másik, pályázati pénzekből próbálja fenntartani a munka menetét, így állandó jelleggel arra összpontosít, hogy minél több népviseletet szerezzen be, és minél több eszközzel gazdagítsa a kellékeit. Ehhez valódi csapatmunkára van szükség, és mindenki, aki csak tud, hozzájárul ahhoz, hogy minél jobban tudjanak működni, és a pályázati lehetőségeket is kiaknázzák — mindezt a közösségük érdekében.

A csoportoknak természetesen nagyon fontosak a bemutatkozási alkalmak. Mindannyian abban bíznak, hogy a közeljövőben lesz ilyesmire lehetőség, és újra (mihamarabb) minden a megszokott kerékvágásba kerül.

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..