Előadását a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület nagytermében a Jovan Popović Általános Iskola diákjai nézték végig. A programban közreműködött Szemerédi Bernadett színművész és Széplaky Géza színművész és harcművész is. Az összeállítás zenei szerkesztője Osváth Zoltán volt.

Karsai János 1966-ban amatőr előadóként kezdte pályafutását, 1970-től vált hivatásos művésszé. 1974-ben megalapította a Karsai Pantomim Rt.-t, amellyel a klasszikus pantomim stílusában rövid, társadalmi tartalmú etűdöket mutattak be – olvashatjuk a Magyar Színháztörténeti Lexikonban.

Több ezer fellépés tíz országban, közel kétezer tanítvány, számos televíziós produkció, kőszínházi mozgástervek, helyzet- és jellemkomikumok sokasága – tömören ekképpen jellemezhető Karsai János közel öt évtizedes pályafutása.

Nem is annyira előadás, mint inkább foglalkozás volt az, amelybe Karsai János és művésztársai bevonták a csókai gyerekeket is. A jelenlévők képzeletére építve a mozdulatok világába vezette be őket, miközben jó tanácsokat adott a megfelelő viselkedéshez, megfogalmazta a köszönés, a kézfogás, embertársaink tiszteletének a jelentőségét, valamint fontos mondatok hangozottak el kiállásról, tartásról, méltóságról, hovatartozásról is.

Volt itt kötélhúzás, kutyanevelés, lovaglás, lepkevadászat – kötél, kutya, ló vagy éppen pillangó hiányában a képzeletünkre bízva, miként is zajlottak a felsorolt történések. A hozzáértő művész mozdulatokkal, pillantásokkal, vagy éppen arca egy-egy izmának rándulásával és egy kis zenei aláfestéssel rengeteg mindent el tud mesélni. A közvetlenség és az interaktivitás lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek is bekapcsolódjanak az előadásba és kipróbálják az arc- vagy az ujjak tornáját.

A szerző felvételei