* Hogyan lesz valakiből fogszabályozó szakorvos?

— Gyermekkoromtól fogorvos szerettem volna lenni. Ez szerintem egyrészt annak is köszönhető, hogy kicsi korom óta soha nem volt rossz tapasztalatom a fogorvosnál. Már a középiskolában terveztem a fogtechnikusi szakirány választását, de abban az évben sajnos nem nyílt osztály, így a Svetozar Marković Gimnáziumba mentem itt, Újvidéken. Ezután iratkoztam be az Újvidéki Egyetem Orvosi Karán a fogorvosi szakra. Ez öt évig tartó alapképzés volt, melyet egyéves gyakornoki képzés követett, majd következett az államvizsga. Négy évet dolgoztam általános fogorvosként, majd fogszabályozásra szakosodtam. Ez nemcsak az egyenes fogsorról szól, hanem olyan harapási rendellenességekkel is foglalkozunk, akár egészen súlyos esetekkel, amelyeknél már sebészeti beavatkozás szükséges. A fogak és az állcsontok növekedése során jelentkező eltérések az esztétikai mellett egy sor egészségügyi problémát eredményezhetnek, gátolhatják a helyes harapást, nehézkessé tehetik az étkezést meg a beszédet is. Ilyen például az alulharapás, amikor az alsó állcsont túlfejlődése miatt alakul ki a probléma, de azokkal a páciensekkel is foglalkozunk, akik csupán esztétikai okokból jönnek egy-két ferde fogat helyreállítani.

* Az egyetemi tanulmányaid mellett különféle képzéseken is részt vettél, a többi közt kijutottál az Egyesült Államokba is. Mesélnél erről?

— A fogszabályozásra való szakosodási képzést Kragujevacon végeztem, mivel Újvidéken a korlátozott létszám miatt túl hosszú lett volna a várakozási idő. A szakosodás után pedig még számos továbbképzésen és kongresszuson is részt vettem. Ezek közül jobban kedveltem azokat, amelyeken volt gyakorlati oktatás is. Ilyen volt a Tweed-képzés, mely valójában egy olyan fogszabályozási technika, amely a fogívek tekintetében tiszteletben tartja a páciensek individualitását. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy minden páciens esetében külön, egyénre szabottan hajtogatjuk ki a fogszabályzáshoz szükséges drótokat, figyelembe véve a páciens karakterisztikáit, jellemzőit. Ez komplikáltabb eljárás, mint ha megvennénk a standard fogívet, mely már gyárilag meg van formálva. A fogszabályozás esetében általában ezt a technikát használják, mert ez a könnyebb, de itt nincs individualitás. Nem veszik figyelembe a páciensek különbözőségeit, pedig nem mindenkinek egyforma az arca, az állkapcsa meg a fogsora. A Tweed technika már más, a szakember a páciensek jellemzőit szem előtt tartva hajtogatja ki megfelelő alakban azt a fogívet, amely éppen az ő biológiai kereteihez és az arcához jó. Ezt a technikát sajátítottam el 2019-ben Tucsonban, Arizonában egy intenzív képzésen. Előre kellett gyakorolni, mert szükséges volt egy bizonyos szintű előtudás is. Ezt pedig egy sor kurzus előzte meg, legelőször Belgrádban, majd voltam Romániában, Egyiptomban meg Olaszországban, és csak ezután mehettem Amerikába. Ott a képzés két hétig tartott, reggeltől estig folytak a gyakorlatok, melyeket nemzetközileg elismert szakemberek tartottak. Most valójában ezt a technikát használom nap mint nap a pácienseknél, minden fogívet külön-külön hajtogatok.

* Hogyan kerültél a VMTDK látókörébe?

— Elsőéves egyetemistaként ösztöndíjas voltam a felsőoktatási kollégiumban, és mindenki kapott egy tutort, akivel kutatást végzett. Akkor magyarul beszélő tanár nem volt a fogorvosi karon, és nekem egy fiziológiatanárt osztottak be. Ekkor kezdtem VMTDK-zni, az első három alkalommal általános egészségügyi témáim voltak, egyik közülük a szívműködést és az izzadás összefüggését vizsgálta. Amikor ugyanis valaki beiratkozik a fogorvosi szakra, akkor az első három évben szinte csak orvosi, egészségügyi tantárgyai vannak, aztán jönnek a fogászati szaktantárgyak. Később voltam az MNT ösztöndíjasa, majd demonstrátora is a fiatalabb hallgatóknak, valamint Collegium Talentum-ösztöndíjas is. Mindehhez hozzátartozik, hogy tavaly decemberben védtem meg a doktori munkámat, a PhD-t. Örülök neki, hogy a tevékenységemmel kitűntem, és engem választottak Kristálygömb díjasnak.

* Mi volt a témája a doktori disszertációdnak?

— A fogzománc struktúrája adhéziójának, tapadóképességének az elemzésével foglalkoztam, illetve az anyag és a fogszövet közötti kapcsolatot elemeztem. Minden évben nagyon sok fogorvosi anyag jelenik meg, és az ezek közötti kötések még mindig nem ideálisak. Négy különböző új anyagot teszteltem, és a kutatásom eredményei alapján készítettem klinikai protokollt, azt, hogy melyik fogorvosi kezeléskor melyik anyagot javasolnám, és azt is, hogyan ajánlott használni.

* Szerbiában jó fogorvosnak lenni?

— Egy kezdőnek nehéz munkát találnia, mert nagyon sok fogorvos praktizál főleg a nagyvárosokban, szakemberekből hiperprodukció van, ami szerintem nagy gond. Törekedni kell, hogy minél többet tanuljunk a már tapasztalt kollégáktól, és a külföldi szaktekintélyeket is figyelemmel kell kísérni. Nekem az első néhány évem az egyetem után elég nehéz volt, attól függetlenül, hogy legjobb egyetemistaként diplomáztam magas átlaggal. A kezdeti nehéz évek után viszont egyre jobb és jobb lett minden, most például meg vagyok elégedve a körülményekkel. Egyébként úgy gondolom, hogy ha valaki valamiben jó, akkor elismerik, és itthon is tud érvényesülni. A sikerhez azonban türelem is kell, ki kell várni, amíg beérik a munka gyümölcse.

* Hogyan értesültél a díjról, meglepődtél?

— Néhány héttel ezelőtt egy hétfői napon volt a szakvizsgám, és előző pénteken hívtak a VMTDK–ból, hogy küldjem el az aktuális bibliográfiám meg az önéletrajzomat — gondoltam, csak frissítik a doktoranduszok adatbázisát. A sikeres szakvizsga utáni napon felhívtak, és gratuláltak, hogy én vagyok az idei Kristálygömb díjas, úgyhogy abban a néhány napban csupa jó hír ért. Maga a díj meglepett, szép elismerése ez az eddigi kutatói tevékenységemnek, és a további munkámban is motiválni fog.