A mélység és a magasság szerelmese

A mélység és a magasság szerelmese

A szabadkai Szaulics Szabolcs élete a kihívásokról szól. Mindent szeret — és ki is próbál —, amelyek által esetlegesen (vagy akár ténylegesen) életveszélyes helyzetekbe is kerülhet.

Novemberben töltötte be a 21. életévét, ami azt jelenti, hogy már Amerikában is nagykorúnak számít. Ez azért fontos, mert aránylag sok időt tölt az Egyesült Államokban.

— Kettősséget érzek magamban, és ez minden szempontból elmondható rólam — vallja Szabolcs. — Nyugodt természetű vagyok, ám a lelkem folyton lázong, háborog. Vagy szeretek valamit, vagy gyűlölök, vagy rabja leszek valaminek, és rajongani fogok érte, vagy teljesen közömbös maradok iránta. Engem például ugyanúgy vonz a víz, a mélység, mint a levegő és a magasság. Kipróbáltam már azt is, hogy milyen tízezer láb magasságból a szabadesés, száguldoztam már vízen és szárazföldön. Számomra a legfontosabb, hogy olyan dogokat vigyek véghez, amelyeket a legtöbben nem mernek. Félelmetesen jó érzés, amikor az adrenalin szinte szétveti a testemet! Az ember olyankor szinte lélegezni is elfelejt, és olyan érzése van, mintha a teste és a lelke különválna egymástól. De amint hozzászokik ehhez a megmagyarázhatatlan érzéshez, már bele is szeretett. Onnantól kezdve csak ezt akarja csinálni.

Szabolcs a szüleivel él, a FABUS Egyetem harmadéves hallgatója. Jelenleg egyedülálló, nincs párkapcsolata, de ahogy ő mondja: egyelőre nem is szeretne komolyabban kötődni senkihez.

— A veszély számomra az életveszélyt jelenti, vagyis: minden veszélyes, amibe bele lehet halni. Nem tudnék kiemelni egy sportot sem, amely kevésbé kockázatos, mint a többi. És ami még nagyon fontos ahhoz, hogy meg tudja érteni az olvasó az én életstílusomat: a veszélytől csak a veszély legyőzése a jobb! A kihívásnak megfelelni, a lehetetlent megvalósítani olyan, mint egy egészen más, ismeretlen dimenzióban létezni. Noha a szüleim nagyon aggódnak értem, elfogadtak ilyen kalandornak. Volt idejük hozzászokni a természetemhez...

A fiatalember sok helyen járt már a nagyvilágban, de az igazi kihívást számára az Amerikában rá váró veszélyes sportok jelentik.

— Mindig az adott pillanat dönti el, hogy mit fogok még kipróbálni, mert amikor meglátok valami újat, hajt a vérem, a természetem, és határtalan vágyat érzek arra, hogy próbára tegyem magam, bizonyítsak újra meg újra. Ha lehetőségem lesz rá, szívesen lemerülök például egy ketrecben vérszomjas cápák közé. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása már régóta foglalkoztat, és amint esély mutatkozik rá, meg is teszem. Én ott érzem magam otthon, ahol jó a közérzetem, és ahol teljes embernek lehetek. Imádok utazni, felfedezni az ismeretlent, idegen kultúrákkal ismerkedni, ismeretlen tájakat feltérképezni. Ezt talán a szüleimtől örököltem, akikkel együtt éveken át nyaraltunk környező országok tengerpartjain. Jártunk Horvátországban, Montenegróban, Görögországban és Törökországban. De az egyik álmom megvalósulására egészen a 2012. évig várnom kellett, amikor is az új esztendőt Rómában köszöntöttem a barátaimmal, majd körbeutaztuk Olaszország nagyobb városait. A nyarat Amerikában töltöttem, ahová teljesen egyedül indultam el. Nem tudom szavakba foglalni mindazt, amit akkor éreztem: a félelem, a felfedezés, a bizonytalanság, az új megismerése, a beilleszkedés, az önmegvalósítás és a honvágy egyvelege, amelyet soha nem fogok elfeledni. Ez az az érzés, amit igénylek, amire a jövőben is állandó jelleggel szükségem lesz. A visszatérésemkor úgy éreztem, kettészakadok: egyrészt maradni szerettem volna, hisz csodás volt az ottlétem minden pillanata, ugyanakkor a honvágy hajtott haza. De az utazást is nagyon élveztem, mert az számomra egyenlő a szabadsággal, a szárnyalással és a függetlenséggel.

Szabolcs nem vesz részt megmérettetéseken, mert nem szereti az effajta kihívásokat és a szabályokat, a kötöttséget és a beskatulyázást.

— A versengés nem ösztönöz, saját szabályaim és megfelelni vágyásom van. Pont ezért sohasem sportoltam versenyszerűen, ez nem az én világom. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tudok harcolni tűzön-vízen a céljaim eléréséért, de inkább a magam módján teszem, a saját szabályaim szerint — zárta a beszélgetést Szaulics Szabolcs.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A mélység és a magasság szerelmese
Riport
A mélység és a magasság szerelmese
Nemzetpolitika
Facebook

Támogatóink