Az ezzel kapcsolatban elrendelt ellenőrzés befejeztével a június közepén készült jelentés alapján az a hír kelt szárnyra, hogy csaknem 80 ezer tonna gabona hiányzik a (köz)raktárakból, valamint hogy egyéb gyanús fejleményeket is észleltek.
E hírek alapján pedig az átlagember azt a következtetést vonta le, hogy íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy nálunk mindent ellopnak. Az újságírók is sok esetben szenzációhajhász módon kezelték az információkat, vagy tájékozatlanságból, esetleg szándékosan (?) nem beszéltek egy olyan több évtizede létező gyakorlatról, amelynek ismeretében könnyen meg lehet magyarázni, mi is történik.

Amikor még léteztek állami mezőgazdasági birtokok és állami tulajdonban voltak a feldolgozókapacitások is, az árutartalékokat már akkor politikai befolyás alá vonták. Nincs ebben semmi meglepő, sőt mi több, az egykori viszonyok ismeretében nyilván az ellenkezője volna az. A dolog már akkor úgy működött, hogy az árutartalékok bizonyos cégektől megvásárolt (sokszor a cég szempontjából nagyon kedvező áron) bizonyos árumennyiséget, az áru azonban a cég raktárában maradt, hiszen az árutartalékok csakis a papírokkal foglalkozik. Nem kért tehát mást, csupán egy raktári bizonylatot arról, hogy az áru a tulajdonában van. Az árut pedig akár évekig is raktáron hagyhatta a tárolásra felhatalmazott cégnél, mely szinte kivétel nélkül mindig a termelője és nagybani forgalmazója is volt az árunak, mely általában búza, kukorica, cukor, étolaj vagy esetleg tőkehús volt. Ha a háttérben mindig meghúzódó politika úgy látta jónak, vagy a befolyásos személyek úgy beszélték meg, hogy valamely céget ki kellene segíteni vagy megjutalmazni azzal, hogy kamatmentes hitelhez jusson, egyszerűen szóltak, hogy meddig nem fogják a raktáron lévő árut eladni. Ilyenkor tehát a raktározással megbízott üzem vagy birtok nyugodtan eladhatta akár a teljes árukészletét is egy harmadik (magán- vagy jogi) személynek, hiszen volt ideje megvárni, hogy pl. a gabonából új teremjen, mire az árutartalékok azt kérni fogja. Bevált gyakorlat volt tehát már évtizedekkel ezelőtt is, hogy pl. év elején az árutartalékok megvásárolta valamely (kiváltságos) cég búzáját, az árut nála hagyta raktáron, a cég eladta valakinek, majd amikor jött az aratás, újra feltöltötte a raktárkészleteket. Az ügylet könyvelése sem volt túl bonyolult dolog, hiszen csak a némi időbeli eltolódást kellett korrigálni. Jogilag viszont ez az ügylet kétségtelenül bűncselekménynek számít — száraz jogi, üzleti vagy matematikai szempontból azonban másként tekinthetünk az ilyen tranzakciókra. Üzleti szempontból csupán manővernek is tekinthető, jogilag bűncselekménynek, a matematika viszont ismeri a negatív számok fogalmát — a politika pedig úgy tűnik, továbbra is a saját céljaira használhat fel mindent. Így is, úgy is. Amikor egy új hatalmi garnitúra a saját embereit ülteti felelős pozíciókba, akkor azok nem tudhatják, hogy a régiek kivel mit beszéltek meg, vagy csak nem vesznek róla tudomást. A szerződések, dokumentumok a mérvadóak. A dolgok néha ilyen egyszerűen bonyolultak. A legújabb hírek viszont már arról szólnak, hogy lassan visszaszivárog az árutartalékokba az ellopott gabona. Mivel most van az aratás ideje, talán nem nehéz kitalálni, hogy miért is van így. Azt viszont nehéz „megtippelni”, hogy mindez a felhajtás most akkor blöff volt, politikai leszámolás akart lenni, esetleg csak ijesztgetés vagy tájékozatlanság. Netalán a jogállam kezdett el működni?

Mindenesetre érdekes megjegyezni, hogy nem kis apparátus dolgozott az ügyön. A hírek szerint a vizsgálatot végző munkacsoportban részt vettek a Kereskedelmi és Telekommunikációs Minisztérium, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint a Köztársasági Árutartalékok Bizottságának munkatársai. Akik pedig jól dolgoztak közülük, azokat külön juttatásra javasolták. Mellesleg ha ismerték volna a régi viccet, akkor lehet, hogy könnyebben megoldották volna ezt az ügyet is. A vicc így szól: Matematikaórán a tanár nehezen tudja elmagyarázni a tanulóknak a negatív számok fogalmát, ezért hogy megértsék, ezt a példát mondja nekik: Öten utaznak a buszon. Ha az első megállón nyolcan leszállnak, akkor a következő állomáson háromnak fel kell szállnia ahhoz, hogy üres legyen a jármű.