Az Aranyplakett kitüntetést dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke vette át. Hangsúlyozta, nagy megtiszteltetés számára a külhoni magyarság legerősebb közösségétől, a vajdasági magyarság részéről elismerésben részesülni.

— A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Aranyplakett kitüntetése a személyemnek szól ugyan, de valójában rajtam messze túlmutat, ezért nemcsak a magam, hanem mindazok nevében mondok köszönetet érte, akik hisznek abban, és tesznek azért, hogy a nemzeti összetartozás érzése és akarata mindig erősebbnek bizonyuljon annál, mint ami szét akar szakítani bennünket.

Dr. Kövér László

A házelnök elmondta, a vajdasági magyarság azért a legerősebb közössége a magyar nemzetnek, mert a XX. században nem két nagy háborút élt túl, hanem hármat, és ezekből egynek is elegendő pusztító ereje volt, hogy országokat döntsön romba, nemzetközösségeket nyomorítson meg, vagy töröljön ki a történelemből.

— A vajdasági magyarság súlyos demográfiai áldozatokkal, de mindhárom háborút túlélte a szülőföldön. Létével mai napig igazolja azon bölcsességet, mely szerint ami nem öl meg, az erősebbé tesz. A vajdasági magyarok ereje tehát nem a lélekszámukban, hanem a lelkükben lakozik. Ennek a megtartó-, ősi, magyar erőnek a titka az, hogy a történelmi vészhelyzetekben a lélekszámban mutatkozó hiányt mindig képes lélekben növekvő erővel pótolni. Ez a képesség tartotta meg nemzetünket az elmúlt több mint ezer esztendőben a Kárpát-medencében, és — ha nem veszítjük el lélekjelenlétünket — ez fogja a jövőbeli megmaradást is segíteni.

Kövér László továbbá kiemelte, a magyarság nem az elmúlás, hanem a megmaradás népe.

— Hiszünk abban, hogy hivatásunk van a Kárpát-medencében. Hiszünk abban, hogy mi, magyarok, miként az elmúlt évezredben, úgy az előttünk álló időkben is együtt mindig erő vagyunk, szerteszét pedig csak gyöngeség. Hiszünk abban, hogy a magyar életerő lüktetése a Kárpát-medencében nem évtizedekben, hanem évszázadokban mérendő, és pontosan tudjuk, mert megtapasztaltuk, hogy a magyar lélek mindig képes nemcsak kipótolni, hanem fel is emelni a történelem által megnyesett lélekszámot.

Kövér László a beszédében arra is kitért, hogy a magyar állam tiszteletben tartja minden magyar ember jogát és szabadságát arra, hogy eldöntse, hol és hogyan akar élni, a magyar politika a lehetőségei szerint igyekszik mindent megtenni azért, hogy a magyaroknak ne kelljen elhagyniuk a szülőföldjüket megélhetési okok miatt, és azért is tesz, hogy a gyermekvállalás ne hátrány, hanem előny legyen.

Részlet az ünnepi műsorból

A Himnusz születésnapja alkalmából szervezett ünnepség résztvevőit Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte.

— Örömmel s türelemmel tenni a jót! A bátor csendben! A szolgálat vállalásában. Az egymásba kapaszkodó, egymást összeszövő szimfóniában. Micsoda egyszerű áhítat: az odaszentelődés egyszerű és megingathatatlan csodája, az odaszentelődés egyszerű és megingathatatlan nemzeti, nemzetet állító imája – és annál igazibb, hisz kézzelfogható valóság! Ünnep! A lángoló szíveké, a kézen fogóké, akik megmutatják az igaz rendeltetést. A kovász, kovászembereink, a látók és láttatók, az ösztönösen tudók és a nem megalkuvók valósága — a hűséget vallók és hűséget vállalók, a konok itthon maradók és a konok hazatérők, a honépítők ünnepe. Ma, magyar kultúránk napjának délvidéki központi ünnepségén, Himnuszunk születésnapján a kegyelem tiszta és elvehetetlen csodáját ünnepeljük ismét. S ünnepeljük a csoda tiszta és elvehetetlen kegyelmét. Azt, hogy magyarnak születtünk, magyarnak születhettünk! Hogy megérthetjük és megélhetjük a Gondviselő szeretetteljes és küldetésre hívó szavát. Hogy megsejthetjük a teremtő szándékot: hogy tudhatjuk, miből táplálkozik, miből ered hűség, hit, elköteleződés. Hogy mi értjük csak igazán, mit jelent a szülőföldet virágba borítani! Lehet-e nagyobb, lehet-e attól teljesebb szentsége az életnek, mint annak odaszentelő tudása, hogy feladatunk van e világban, Kárpát-hazánk hívó szavú időszámításában? Ennek válasza, ennek állítmánya a mai napunk. Ennek válasza, ennek állítmánya egytől egyig minden díjazottunk. Szívünk ujjong, nemzeti imánk jóságos koronaként ad hitet küldetéses mindennapjainkhoz. Éljünk ennek nagyszerűségével és édes felelősségével: hisz bizonyosság, hisz a miénk, hisz általa vagyunk, és általunk él tovább!

Sutus Áron

Magyar Életfa díjat érdemelt ki Beretka Szénási Eszter torontálvásárhelyi művelődés- és közösségszervező, Gyurkovics Hunor festőművész, grafikus, pedagógus, szerkesztő, dr. Mák Ferenc irodalom- és művelődéstörténész, bibliográfus, író és ft. Utasi Jenő tóthfalusi plébános, közösségszervező, intézményalapító. Plakett díjat kapott Bodrogi Hajnalka szabadkai közösség- és művelődésszervező, intézményvezető, Dienes László zenész, zeneiskolai tanár és igazgató, Micsik Béla népzenész, népzeneoktató, hangszerkészítő, Szedlár Rudolf helytörténet-kutató, Varga Viola és ifj. Gazsó Tibor néptáncpedagógus-házaspár.

A 2024. évi Vajdasági Szép Magyar Könyv-díjat Balázs Attila A déli végekről című kiadványa érdemelte ki. A kötet a Forum Könyvkiadó Intézet és a Kortárs Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg. A tudományos és értekező prózai művek, szakkönyvek, felsőoktatási kiadványok kategória díját az idei évben a Hét Nap nyerte el Németh Ferenc A múlt, mely rég elmúlt… című kötetéért.

Az ünnepséget a „Mindazoknak: Ki hűséget vet – életet arat, / és a gyökér, az megmarad!” című alkalmi műsor tette teljessé, melyben vajdasági néptáncosok, népzenészek, versmondók vettek részt.

A díjazottak és a VMMSZ vezetői