Az alkotás egy új kezdeményezésnek, A Vándormozinak köszönhetően jut el a Kárpát-medence magyarok által lakott régióiba. A projektum célja, hogy a magyar filmkultúra gyöngyszemei minél szélesebb körben váljanak ismertté.

Részlet a Kincsem című filmből (Szabó Adrienn fotója)

Venczel Endre filmforgalmazót a Kincsem hajdújárási vetítésén értem el. Telefonos beszélgetésünk kezdetén arra voltam kíváncsi, honnan származik az ötlet, és miért tartotta fontosnak létrehozni A Vándormozit.

— Én a Partiumból, az Érmellékről származom, a Székelyhíd közelében levő Érköbölkútról. A ’80-as évek Romániájában nőttem fel, ahol nekünk nem igazán volt lehetőségünk nagy vásznon, közösségben megélni a magyar filmet. 2000 körül Budapestre kerültem, a magyar kormány megbízásából határon túli ifjúsági ügyekkel foglalkoztam, és egy igen széles kapcsolati tőkére tettem szert. Például 2002-ben, amikor megrendezték az első Vajdasági Szabadegyetemet Kishegyesen, a Kátai-tanyán, én is a szervezők között voltam, és maradtam is néhány évig. Mondhatom, hogy Kishegyes a harmadik otthonom a Kárpát-medencében, ám otthonosan mozgok Lendván, Munkácson, Székelyudvarhelyen és számos más helyen is. Mivel már nem az ifjúsági szférában dolgozom, hanem van egy cégem, mely Magyarországon üzletvitelszerűen mozifilmeket forgalmaz, felvetődött a kérdés, mi lenne, ha a határon túli magyar közösségekhez is eljuttatnánk a magyar filmeket. Mivel azonban sem Erdélyben, sem Felvidéken, Délvidéken vagy a Kárpátalján nincsenek már mozik, mert a ’80-as és a ’90-es években bezárták őket, ez nem működhet másként, csak úgy, ha mi visszük a szükséges felszerelést is. A projektumot tavaly kezdtük el Székelyföldön, és olyan nagy érdeklődést generáltunk, hogy rájöttünk, kötelességünk ezt csinálni. A Magyar Nemzeti Filmalaptól több országra megvásároltuk a Kincsem című játékfilm vetítési jogát, így jutottunk el Erdély után Vajdaságba is.

* Milyenek az eddigi tapasztalataik?

— Megdöbbentően pozitív élményeink vannak. Székelyföldön akkora volt az érdeklődés, hogy nem győztünk vetítéseket szervezni. Aztán a Cinema City Romania mozihálózat a partnerünk lett abban, hogy Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Temesváron, sőt, még Bukarestben is műsorra tűzték a filmet, aminek köszönhetően több ezren látták. Vajdaságban november 28-án, Kishegyesen volt a Kincsem bemutatója. Az alkotásnak egyébként több itteni vonatkozása van. A végén hallható főcímdalt Rúzsa Magdi énekli — ezért lett a premier helyszíne Kishegyes, a film női főszereplője, Petrik Andrea temerini származású, az egyik szerethető figurát a horgosi Kovács Lehel alakítja, van egy nagyon szép ária, melyet egy kúlai hölgy ad elő. Ezen a területen itteni emberek segítenek, A Vajdasági Vándormozi munkatársa Virág Kiss Anita. Vajdaságban szinte sehol sincs mozi, tehát mindenhova el kell menni. Ahogy szoktam fogalmazni, senkit sem hagyunk Kincsem-élmény nélkül. Mert a magyar film érték, és a mozi közösségi élmény.

* Eljut-e A Vándormozi a többi magyarlakta területre is a Kárpát-medencében? 

— Januárban folytatjuk Kárpátalján, ahol talán a legnehezebb helyzetben élnek a magyarok, majd ezzel egyidejűleg Felvidéken is elindulunk. Ezek földrajzilag is nagyon nagy régiók, technikailag nehéz megszervezni, hogy mindenhova eljussunk, de ebben az óriási munkában ott is mellettünk lesznek a helyi partnereink civil szervezet vagy vállalkozás formájában.

* A mozit, mint közösségi teret, a mai fiatalok nem ismerik, hiszen ők még meg sem születtek abban az időben, amikor léteztek filmszínházak. Hogyan lehet egy ilyen élménynek megnyerni az okostelefonos generációt?

— Ebben nagyon nagy segítségünkre vannak a szülők és a pedagógusok, mert tőlük függ, hogy a gyerek mit néz, mit olvas, illetve hogy a telefont nyomogatja-e egész nap. Ugyanez a helyzet Magyarországon, Vajdaságban vagy Székelyföldön. Mindenkinek van okostelefonja, és a filmet egy húszcentis képernyőn nézi, pedig a három-négy méteres vásznon egészen más az élmény. Kishegyesen mondta egy kedves barátunk a premier után, hogy olyan érzése van, mint annak idején, amikor a faluban egyvalakinek volt színes tévéje, és este megnézték a filmet, majd másnap az utcán, a bolt előtt vagy a piacon az ismerősökkel megbeszélték a látottakat. A mi munkánknak is a közösségépítés a legfontosabb hozadéka, viszont az sem titok, hogy üzletszerűen működünk. A vajdasági partnerekkel, barátokkal határoztuk meg a jegyárat, és a közönség visszajelzései alapján, úgy látszik, ez jó elképzelés volt. Nem ingyen adjuk, hanem megfizethető áron, ezért az emberek eljönnek, és együtt nézik meg a filmet. 

* Van-e már ötletük egy újabb alkotás vándoroltatására?

— A Vándormozi szervezése során egy olyan repertoárt igyekszünk összeállítani, amely minden generációt megszólít. A gyerekeknek szeretnénk elhozni Bogyó és Babócát, illetve olyan régi magyar klasszikusokat, amelyeken generációk nőttek fel: ilyen például a Vuk vagy a Lúdas Matyi. Emellett a fiatalokra és az idősebbekre is gondolunk. A program most épül, de azt talán elmondhatom, hogy a következő filmünk minden bizonnyal A Viszkis lesz. Valamint van egy nagyon szép magyar film, két évvel ezelőtti, az Anyám és más futóbolondok a családból című. Nagyszerű XX. századi, Kárpát-medencei családtörténet, mely éppen Székelyhídon kezdődik. A rendezőt, Fekete Ibolyát elvittem oda egy közönségtalálkozóra, és őt is nagyon megérintette ez az élmény. Egyszóval lesz a műsorunkon kommersz, művész- és gyerekfilm is, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Ez nyilván a terméstől és a kínálattól is függ, de mivel a következő egy évre már látom előre a filmeket, biztos vagyok benne, hogy nem szándékozunk megállni. Már egyeztettem illetékesekkel, vajdasági művelődési szakemberekkel, az MNT részéről is van érdeklődés, hogy egyfajta partnerség jöjjön létre, mely szavatolhatja a folytatást. 

* A belépőjegy árából fedezni tudják a költségeket, vagy magyarországi támogatásuk is van?

— Jelenleg a folyamat elején járunk, megnézzük majd, milyen lehetőségek adódnak, megkeressük azokat a forrásokat, amelyek ezt a kezdeményezést támogathatják, viszont igyekszünk a saját lábunkon is megállni. A helyi partnerek a legelején mindenhol szkeptikusak voltak, nem hitték el, hogy ez a film, amelyet már sokan láttak Magyarországon, kimozdítja az embereket az otthoni kényelemből. Az első élmény Kishegyeshez fűződik, ott hétköznap több mint háromszázan eljöttek, Adán alig fértek be a terembe, Szenttamáson, Hajdújáráson két vetítést tartottunk. Voltunk Temerinben, és megyünk Horgosra meg Kúlára is. Az elsődleges kommunikációs csatornánk a Facebook közösségi oldal, viszont a vajdasági magyar sajtó segítségére is számítunk. Nagy munka ez, mert nemcsak technikailag kell rendben lennie mindennek, hanem az embereknek is tudomást kell szerezniük róla. De úgy látjuk, a vetítések híre szájról szájra terjed, annál jobb reklám pedig nincs, mint amikor a néző elmondja a leendő nézőnek, hogy látta már a filmet, és arra biztatja, hogy ő is menjen el a moziba.