Csatázni, páncélt húzni és kardot rántani már nem kell, az értékek azonban nem változtak — magyarázza beszélgetőtársam. A Szent György Lovagrendet I. Károly Róbert magyar király alapította 1326-ban, a király és a Szent Korona védelmére — kalauzol vissza az időben. A lovagok feladatai közé világi és egyházi szolgálatok egyaránt tartoztak. Egyházi feladataik voltak a kereszténység védelme, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme, támogatása. Világi teendőik közé tartozott a testőri szerep: ők óvták a király és az udvartartás biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, a lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és ők ellenőrizték a szabályokat.

— Az különbözteti meg a Szent György Lovagrendet a többitől, hogy ez az első világi alapítású. Az összes keresztény egyház vagy felekezet elismeri. Az alapítást követő 150-200 évről maradtak fenn írásos emlékek, ezután viszont egy 500 éves homály övezi a múltját. A mostani, modern kori Szent György Lovagrend 1990-ben alakult újjá, akkori történészek, hagyományőrzők, szakemberek, tudósok által, az eredeti alapító okirattal összhangban. A mai kor követelményeinek megfelelően a Szent György Lovagrendben a tudásunkat, a tetteinket állítjuk „csatasorba”, mert ezzel tudunk segíteni a közösségünknek. Rendtársaim az informatikustól a biológia doktoráig minden területet képviselnek. Karitatív, tudományos, hagyományőrző és ifjúsági tevékenységet folytatunk. A legjellemzőbb a karitatív tevékenység, vagyis az elesettek, a kisközösségek segítése munkánkkal, tehetségünkkel, esetlegesen adományainkkal. Ezzel nem az az elsődleges célunk, hogy nyilvánosságot kapjunk, megjelenjünk a televízióban vagy a rádióban. A lovagrend legfőbb vezetője, lovag Cseke László főkancellár úr mondását idézve: „Sokat tenni, keveset látszani.” Emellett nagyon jelentős a 2012 óta rendszeresen megszervezett szabadegyetem — az elsőnek éppen Szabadka adott otthont, az idén pedig Pécs lesz a házigazda —, mely főleg az elcsatolt részeken élő határon túli magyarság honismereti, történelmi, hagyományőrzési nevelését segíti, a tudás gyarapítását. A hagyományőrző csoport a régi lovagi játékokat, a lovagi tornákat eleveníti fel, Magyarországon az apródképzésre nagy hangsúlyt helyeznek. A fiatalokat a lovagi erényekre, a kitartó munkára, a hagyományok ápolására, őrzésére nevelik, és ez egy nagyon nemes cselekedet, mert tartást ad nekik. Az én dolgom lovagként ugyanaz, mint bármelyik társamé: tudásunknak és tehetségünknek megfelelően szolgáljuk a királyt és a lovagtársainkat. 

* A királyt?

— Igen, így áll az alapító okiratban. Én ezt úgy értelmezem, hogy a magyar nemzet mindenkori vezetőjének a szolgálatában kell állni — vagyis magát a magyarságot kell szolgálni, mindenkinek elsősorban a szülőföldjén és lehetőségei szerint azon túl. 

* A valláshoz hogyan kapcsolódik a rend? 

— A nemzetvédelem mellett a másik fő irányvonal a vallás. A kereszténység védelme a második pillére ennek a lovagrendnek. A tagság körében ott vannak a papjaink, lelkészeink, hiszen a katolikusok és a protestánsok egyaránt képviselve vannak a rendben, merthogy az egyház az egyik legnagyobb közösségformáló és megtartóerő — ebből a szempontból különösen az elcsatolt területeken jut számukra kiemelkedő szerep —, és a karitatív tevékenységnek is egy oszlopvivője.

* Önből hogyan lett lovag? Milyen út vezetett a lovaggá avatásig? 

— Erre egy kicsit összetett a válasz. A Szent György Lovagrendet csak távolról ismertem, időnként találkoztam a rend tagjaival, elsősorban egyházi és nemzeti ünnepeken, növelve ezáltal egy-egy eseménynek a fényét. Láttam, hogy általában idősebb, kiemelkedő munkásságot maguk mögött tudó emberek. Mindig csodáltam őket, és érdekelt, hogyan lehet valakiből lovag. Aztán egy évvel ezelőtt nagy meglepetésemre megkerestek — merthogy a kiválasztott lovagi várományossal előbb közlik, hogy szívesen látnák a rendjük soraiban, és megkérdezik, nyitott-e erre. Az embernek ez megdobogtatja a szívét, hiszen ez egy visszacsatolás, hogy méltányolják a munkásságát, őt mint személyt, a tehetségét, a tudását. Rövid gondolkodás után elfogadtam a felkérést, hiszen ilyesmit az ember csak nagyon indokolt esetben utasíthat vissza, majd benyújtottam a kérvényemet a Szent György Lovagrendbe való felvételemre. Onnantól kezdve egy várományosi státuszba kerül az ember, nem egyik napról a másikra lesz Szent György-lovag valaki. Át kell adni egy szakmai önéletrajzot, és van egy 1—3 évig tartó megfigyelési időszak, amikor felmérik a várományos tevékenységét, erkölcsi, morális szempontból is, azazhogy méltó-e arra, hogy a lovagrend tagja legyen. Megfelelőségi vizsgát is kell tennie, ismernie kell a lovagrend rendtartását, alkotmányát, meg kell tanulnia az alapszabályban foglaltakat, el kell sajátítania a szervezet kultúráját, filozófiáját is, azonosulnia kell vele, és végül erről egy elbeszélgetésen számot adnia. Ez nem esett nehezemre, hiszen a segítségnyújtás, a karitatív tevékenység mindig is közel állt hozzám. Nagyon pozitív élmény számomra, hogy ez az időszak nekem mindössze egy évig tartott. 

* És milyen volt maga a lovaggá avatási ceremónia?

— Ez egy gyönyörű és felemelő élmény. Nagyon pazar, és szép hagyományoknak örvend. Előbb átvettük a Szent György Lovagrend öltözetét, a csuklyás köpenyt (kappa), valamint a jelképét (insignia), melyet a nyakunkon viselünk, és melyet a lovaggá avatási szertartáson hordhatunk először, majd egy ünnepi szentmisével indult a ceremónia. Ezt egy felvonulás követte Visegrádon át, egészen a várig, ahol az avatás történik, a Szent Korona mása előtt. Az idei évben csaknem kétszáz lovag jelenlétében folyt le a ceremónia. A helyszín és az avatási szertartás történelmi jellege miatt az egész olyan volt, mint egy időutazás. Leírhatatlan érzés az a pillanat, amikor az embert lovaggá avatják, amikor a kardot ráteszik a vállára, és azt mondják, ezennel lovaggá fogadlak, lovagtársammá vagy Szent György-lovaggá ütlek.

Lovag Saláta Ugrai Zoltán a Szabadkai Egyházmegye Egyházmegyei Pasztorális Ifjúsági Központjának irodavezetője, pályázati és projektumokért megbízott adminisztrációs menedzsere. Pályázati és adminisztratív projektkoordinátorként a többi közt részt vett a doroszlói Szent János Zarándokház és a Segítő Szűz Mária Egyházmegyei Kegyhely beruházásaiban, a Szabadkai Egyházmegyei Pasztorális Ifjúsági Központ felújításában és fejlesztésében, a kelebiai Márton Áron Közösségi Ház, valamint a szabadkai Hunyadi János Közösségi Terem építésében, illetve egyéb egyházmegyei projektumokban. A Vajdasági Magyar Diákszövetség elnöke volt 2004 és 2014 között, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke 2010 és 2012 között, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, illetve az MNT Ifjúsági Bizottságának elnöke 2010 és 2014 között. 2012-ben Balog Zoltántól, a magyarországi emberierőforrás-minisztertől miniszteri dicséretben részesült az ifjúsági munka területén kifejtett kiváló szakmai munkája elismeréséül.