Este, útban hazafelé Szabadkára, az autóbusz ablakán kopogó esőcseppekről lepergett az égiek dühe. Vagy talán nem is. Talán csak a táskákból kiszüremlő, saját szedésű levendula illata tompította el baljós sejtelmeinket. Lehetséges, hiszen ez a leginkább lilás színben szerénykedő mesevirág temérdek nyavalyát, gondot, bajt csillapít vagy oszlat el. És! Állítólag nemcsak a molyokat, hanem a szúnyogokat is elűzi. De jó is lenne! Hiszen mostanában mintha megkergültek volna. Egy próbát megér (de csatasorba állíthatunk még erre a célra bazsalikomot, citromfüvet, mentát, büdöskét stb.).

Az időjárás különben is kegyes volt hozzánk az egynapos kirándulás során, hiszen megvárta, hogy a napi terv maradéktalanul teljesüljön, hogy mindenki elfoglalja helyét a hazainduló autóbuszban a levendula oltalmában, és csak akkor zendített rá.

„Elázni” persze addig is lehetett, mégpedig az egyik tihanyi strandon, megtapasztalva a magyar tenger, a Balaton varázsát. Átúszására senki sem gondolt, fel lehetett viszont idézni Szekrényessy Kálmánt, aki 1880. augusztus 29-én elsőként úszta át a Balatont (Siófok és Balatonfüred között). Tiszteletére ezt a napot a magyar úszósport születésnapjának nyilvánították. Sok minden fűződik még a nevéhez. Egyet említünk: ő alkotta meg a kerékpár szót. Találtunk egy szabadkai vonatkozást is Kálmánról: 1869-ben besorolták az itteni 10. ulánus regimenthez.

A szerző felvételei

És ha már szóba került a magyar tenger, említsük meg a magyar heringet is. Jókai Mór ezzel a névvel illette a Balaton büszkeségét, a gardát, melynek népszerűségét sugallja, hogy 2014-ben indult Az év hala választáson, de a magyar bucó és a sügér megelőzte. Herman Ottó természetkutató A Magyar halászat könyve című művében (1887) sugár kardosnak hívja, és nagy hozzáértéssel szól róla. De ráragadt a „látott hal” név is.

Ősszel a garda csapatba, rajba verődve elúszik vermelni, telelni a tihanyi rév közelébe, ahol a legmélyebb a Balaton, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát, távol a ragadozóktól és más veszélyektől... Fentről, a hegyről jól látni az ezüst színű, mozgó, villogó gardafoltot. Tíz halász ilyenkor halászbokrot alkotott. Közülük egy volt a hegyen járó, aki a hegy tetején kóválygott, és figyelte a vizet. Amikor meglátta a gardarajt, a kabátjával jeleket adott, és így vezérelte le a halászat folyamatát. Amikor a hálóval bekerítették és kihúzták a partra a zsákmányt, annak gyorsan híre ment a faluban, és az emberek odatódultak. Mivel jó volt a fogás, mindenki a saját részére hazavihetett egy halászköténnyi halat. A szárított gardának is nagy volt a keletje: télen adott esetben még kenyér helyett is ették. Nem csoda tehát, hogy Tihany címerére is felkerült a látott hal (és természetesen fesztivált is kapott). Nem került rá ellenben a levendula, mely ugyancsak jellegzetesség és látványosság. Tiszteletére tartják meg júniusban a levendulafesztivált, az idén sorrendben a tizenkettediket, és a levendulaheteket. A fesztivál egynapos kirándulásunk egyik gyöngyszeme volt. A szabadkai Fenix travel utazási iroda (Subota Vrlić utca 10/a, Facebook-oldal: www.facebook.com/FenixTravel024) minden részletre odafigyelő szervezésében, Tóth Borisz utazásszervező értő kalauzolásával, valamint a helybeli Csizmadia András Balatonnal, Tihannyal kapcsolatos magvas történeteivel ismerkedtünk meg. Törökné Dobos Zsuzsánál mindenki szedhetett magának levendulát.

Bitter Gyula gyógynövényszakértő az 1920-as években a franciaországi Provence-ból hozott ebből a fás szárú cserjéből, melynek annyira „megtetszett” ez a terület, akkora népszerűségre tett szert, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Nem csoda, hiszen az itt termesztett levendula — az éghajlat és a különleges, vulkanikus eredetű talaj összjátékával — túlszárnyalta a Franciaországban rekedt rokonok teljesítményét. A kommunizmus idején pangás állt be, de a ’80-as években ismét folytatódott a sikertörténet, és a visszhangja sem maradt el.

A Visszhang-domb és a tihanyi bencés apátság között keletkező visszhang manapság is tetten érhető. Érdemes kipróbálni. Érdemes kiáltani. A visszajelzés sosem marad el...

A tihanyi bencés apátságot 1055-ben alapította I. András király, akinek a sírja az egyedüliként megmaradt altemplomban található. Ez az egyetlen olyan sírbolt Magyarországon, ahol azon a helyen nyugszik a király, ahol eltemették. A barokk stílusú templom 1719-től 1754-ig épült.

Az alapítólevél a legrégibb eredetiben megmaradt nyelvemlékünk, a latin szövegében magyar szavakat is találunk.

Az apátság honlapján többek között ez áll: „Ezen hely a Balatonnak koronája. [...] Templomunk, miként a régi templomok, a felkelő naphoz igazodik. Az évszázadok során pusztulás és újjáéledés többször osztályrésze volt. Az alapító király, I. András sírja becses emlékhelye a mai Magyarországnak. A gazdag díszítésű barokk templom annak a korszaknak a tanúja, amely a pusztulás után az újjáéledésről beszél. [...] Béke az érkezőnek, áldás a távozónak!”

Még több kép!▼