* Szenttamáson kezdte a pedagógusi pályát. A tanárnő egykori diákjaként volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen remek érzékkel dolgozik a fiatalokkal. Ön szerint mi a titka a jó tanár-diák viszonynak?

— Első módszertani órájukon el szoktam mondani a negyedéves hallgatóimnak, hogy az egyetemre való belépésük előtt már 14 000 órát „hospitáltak”. Ez a felvetés alkalmat ad a beszélgetésre, a vitára, a többi közt a tanár-diák viszonyról, a tanári pályaalkalmasságról, a pedagógusszerepek kérdésköréről, hiszen iskoláztatásuk folyamán sokféle tanártípussal, nevelői személyiséggel találkoztak, tapasztalatot szereztek a tanítványok és a szülők elvárásairól a pedagógussal szemben, s a korábbi pedagógusminták alapján eddigre már kialakult bennük, milyen tanárokká szeretnének válni. Én is sokat tanultam a tanáraimtól, akik közül néhányan generációs nagyságrendű hatással voltak a tanítványaikra, élményszámba ment részt venni az órájukon, vonzották magukhoz a fiatalokat. Az első munkanapomon a szenttamási általános iskolában azt mondta egykori tanárom, aki akkor iskolaigazgató volt, hogy jegyezzem meg: a gyereknek is lehet rossz napja. Megjegyeztem. Ahhoz, hogy a tanár a tanulás serkentőjévé váljon, és bizalomteli légkört alakítson ki az óráin, ismernie kell a diákjait, ez segíti abban, hogy az oktatást a tanulók érdeklődéséhez, szükségleteihez és fejlődési sajátosságaihoz igazítsa.

* A pedagógia mellett sok más területet is kipróbált. Művelődési egyesület vezetése, újságírás, műsorvezetés, rádiózás, tévézés. Mit nyújtott önnek ez a sokszínűség?

— Tapasztalatszerzést, tanulási lehetőséget, életre szóló barátságokat, kapcsolati tőkét, szép emlékeket.

* Több szálon is kapcsolódik Gion Nándorhoz. Miért fontos az ő személye, munkássága? Miért lett Gion-kutató?

— Gion Nándort 2002. szeptember 12-én helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben. Halála után emléktáblát lepleztek le a szülőházán. Az emléktáblával hivatalosan is kultuszhellyé nyilvánították az épületet. 2002. november 8-án elhunyt Gion Nándor édesanyja, Gion Teréz, és eladóvá vált a ház. A kínálkozó alkalmat nem volt szabad elszalasztani, ekkor merült fel a családi ház megvételének gondolata. Mivel a kultusz sajátos arculatot ad egy településnek, és közösségmegtartó ereje van, meg kellett tenni az első lépéseket a kialakításában. 2006-ban az emlékház-létesítés céljából megvásárolt szülőház újjáépítési munkálatainak megkezdésével egy időben elkezdtük a még fellelhető fényképek, levelek, dokumentumok, relikviák összegyűjtését. Ekkor még nem alakult meg hivatalos egyesület vagy emlékbizottság, mely intézményesen szervezte volna a kultuszeseményeket Szenttamáson, a feladatok elvégzését egy baráti-irodalmi csoport vállalta. Megkezdődött a Gion-művek szenttamási helyszíneinek feltérképezése, fényképes dokumentálása, a szereplők azonosítása létező személyekkel, az opus bibliográfiai feldolgozása, a Gion-művek és a róluk írt kritikák, ismertetők, tanulmányok, az íróval készült interjúk összegyűjtése. Az anyagból 2007. március 31-én a Gion Nándor Napok keretében kiállítás nyílt a Szenttamási Népkönyvtárban. És utána már nem volt megállás. Meg kellett tervezni az emlékház kiállítási terét, élettel megtölteni a házat, rendezvényeket szervezni, folyamatosan kutatni és gyűjteni az írói életművet, őrizni a hagyatékot. Közben elkezdtem tanulmányaimat az újvidéki Bölcsészettudományi Kar irodalomtudományi doktori iskolájában. A mentorom, dr. Hózsa Éva is arra biztatott, hogy Gion Nándor műveiből doktoráljak, hiszen annak ellenére, hogy már írtak e témában monográfiákat, szenttamásiként más aspektusból interpretálhatnám a műveket. Megfogadtam a tanácsát. Megírtam a disszertációmat, melyben lokális kontextusba is helyeztem a szenttamási helyszíneken játszódó műveket, rámutattam a szövegekbe beépült helyi elemekre, a szereplők, helyszínek modelljeire. A saját alkotói módszerére, prózapoétikájára jellemző, fikció és valóság közötti átjárásra, az újrakonstruált élményvilág megnevezésére Gion Nándor egy interjúban bevezette a dúsított realizmus fogalmát. Azóta újabb két, Gionról szóló kötetet is sikerült kiadni, az egyiket Kurcz Ádámmal írtuk közösen, s a budapesti Napkút Kiadónál jelent meg Gion Nándor-album címen, a Szenttamás: Gion Nándor írói világának „fővárosa” pedig az idén tavasszal látott napvilágot. Mivel Gion Nándor munkásságáról és műveinek recepciójáról nem készült részletes bibliográfia, mely megkönnyítené az életművét kutatók munkáját, összeállítottam Gion Nándor bibliográfiáját is. Korpusza kiterjed a kéziratos, a nyomtatott és az elektronikus dokumentumokra. Néhány évvel később elkészítettem a szintén szenttamási származású Végel László írói bibliográfiáját is, mely segíti a Végel-kutatók eligazodását az életműben.

* Milyen küldetése van a Gion Nándor Emlékháznak?

— Az emlékház fő rendeltetése az író házának, bútorainak, munkaeszközeinek, használati tárgyainak, könyvtárának bemutatása, muzeológiai feladatokat is ellátunk, gyűjtjük, megőrizzük, feldolgozzuk és bemutatjuk a hagyatékot, segítjük a kutatók munkáját, célunk továbbá az író életművének népszerűsítése, irodalmi pályázatokat bonyolítunk le, a hazai és a külföldi látogatók számára ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket, múzeumpedagógiai foglalkozásokat, helytörténeti sétákat szervezünk.

* A Gion Nándor Szépirodalmi és Műfordítói Pályázat koordinátoraként mik a tapasztalatai, sikerül tovább éltetni Gion szellemiségét?

— 2012 óta több mint háromszáz pályamű érkezett az irodalmi pályázatokra, és ötven körüli a műfordítói pályázatokra beküldött fordítások száma. A kiírás az egész Kárpát-medencéből megszólította az írókat, fordítókat és a pályakezdőket egyaránt. A beküldött alkotásokat minden pályázat esetében írókból, kritikusokból, irodalomtörténészekből, színművészekből és fordítókból álló bírálóbizottság értékelte. A pályázatok eredményeként hét novelláskötet, három regény és tizenegy szerb nyelvű fordításkötet állt össze. A munkába bevontuk a vajdasági képzőművészeket is, akik illusztrációikkal, borítóterveikkel köteteink vizuális arculatát alakították, és díjakat is nyertek a munkáikkal. A 2013. évi novellapályázat zsűritagjaként Simonyi Balázs budapesti filmrendező felfigyelt az egyik pályaműre, Balogh Gábor Galambos, az indián című novellájára, melyből filmet forgatott. Az Indián című félórás film 2016-ban szerepelt a varsói, a tallinni, a stockholmi és a budapesti nemzetközi fesztiválok versenyprogramjában. Az emlékház működtetését volontőrökként, a munkahelyi kötelezettségeink mellett végezzük. A pályázatok koordinálása és az emlékház vezetése egy-két ember munkahelye lehetne, hiszen napi kötelezettségekkel jár. Ennek ellenére az elmúlt tíz év csak pozitívumot hozott számunkra, és úgy vélem, a Gion Nándor Emlékház a pályázatok és más tevékenységek révén Szenttamás szellemi, kulturális és művelődési központjává, illetve a Kárpát-medence egyik látogatott irodalmi zarándokhelyévé vált.