Rudi Zoltán

A határon túl élő magyarokhoz minőségi módon kell szólnia a Magyar Televíziónak - vallja dr. Rudi Zoltán (44 éves), aki 1989 óta dolgozik az MTV-ben. A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma 2004 tavaszán választotta meg a közmédium első számú vezetőjének. A rendszerváltás óta ő az első olyan elnöke az MTV-nek, aki több mint három és fél éve vezeti a közszolgálati televíziót. Rudi Zoltánnak nemcsak három diplomája, hanem három gyermeke is van.
* Milyen érzés volt 2004. március 5-én elnökként belépni egy olyan intézménybe, amelyben korábban másfél évtizedig, a szakmai ranglétrán folyamatosan előre lépve dolgozott?
- Nem tagadom, büszkeség fogott el, hogy az első számú közszolgálati televízió vezetésével bíztak meg. Ismertem a falakat, ismertem az itt dolgozókat, az MTV működésével is tisztában voltam. Elnökként azonban mélyebben megismertem a folyamatokat és így lett számomra az eddigi legnagyobb kihívás az, hogy egy ,,múzeum'-ból a XXI. század követelményeinek megfelelő médiavállalatot hozzak létre. A pénzügyi helyzet súlyos volt, nem is csoda, ha előttem az elnökök egymásnak adták a kilincset, senki sem tudta leszolgálni a négy esztendőt.
* A külső körülmények vagy a rossz belső gazdálkodás okozta-e a nehéz pénzügyi helyzetet?
- A kettő eredője az, hogy a működésünket szabályozó 1996-os médiatörvény nem rendezte megnyugtató módon a Magyar Televízió gazdálkodásának alapjait. 1997-től ráadásul már három földi sugárzású csatorna küzdött a nézők s a hirdetők kegyeiért, így természetesen a reklámtorta is osztódott. Az előfizetési díj, valamint az egyéb támogatások viszont nem pótolták a kiesett bevételeket. Sajnálatos, de a mai napig nem normatív, nem tervezhető, hanem a parlamentben zajló költségvetési alkujától függ a közmédiumok finanszírozása. Ez azt is jelenti, hogy az itt dolgozók szakmai kvalitásain és emberi tartásán áll vagy bukik az MTV műsorkészítői függetlensége.
* Mégis sikerült helyreállítani a gazdálkodás egyensúlyát. Milyen volt az oda vezető út?
- Göröngyös. A konszolidációhoz kemény, olykor fájdalmas, de logikus és szükségszerű döntések sorozata vezetett. Átalakítottuk az MTV munkaszervezetét, ami egységek összevonásával, a vezetői szintek csökkentésével járt, de ezek együtt segítették a konszolidációt. 2005-től egyensúlyba hoztuk gazdálkodásunkat, tavaly és tavalyelőtt már nem volt veszteséges az intézmény, idei üzleti tervünkben pedig szerény, 24 millió forintos eredménnyel kalkulálunk. Úgy érzem, túl vagyunk a nehezén, a legfájdalmasabb lépéseket megtettük.
* Örvendetes a gazdasági talpra állás, de a nézőket mégiscsak a műsor érdekli. Milyen változásokat hozott a három és fél év a képernyőn?
- Fontos célom volt, hogy a közszolgálati tartalom korszerű módon, a nézők mai igényeihez alkalmazkodva jelenjen meg. Megújult a Híradó, formájában is átalakult a külpolitikai témákat feldolgozó Panoráma és a közbiztonsági, bűnügyi eseteket feldolgozó Kékfény, arculatot váltott a Kultúrház. Újra kinyílt a polgárok napi gondjaira figyelő Ablak. Nagy sikerrel fejeződött be az elmúlt 50 év legnagyobb slágerét kereső Csináljuk a fesztivált! című műsor. Az ötvenéves Magyar Televízió jubileumi műsorait is nagy szeretettel fogadták a nézők. Meggyőződésem szerint javult a műsorok minősége. Ezt igazolja, hogy az MTV tavaly már 5 százalékkal növelte nézőtáborát, miközben a két nagy országos kereskedelmi csatorna nézettsége, ha kis mértékben is, de csökkent. A műsorkészítőkkel közös érdemünk az, hogy a nézők, tehát az egyedüli megrendelőink számára a Magyar Televízió minőségi alternatíva lett a hazai televíziós piacon.
* A környező országokban élő magyarok körében az m1 és m2 egyaránt népszerű, viszont a nézők - a műholdak jóvoltából - egy tucat csatorna közül választhatnak. Meg tudják-e tartani határon túli nézőiket?
- Igen, és irányítani kívánjuk a folyamatot. 2005-ben egy speciális, kárpát-medencei kommunikációs programot dolgoztak ki munkatársaink, amelynek eredményei már látszanak. Az m2 mellett egész Erdélyben fogható a nemzeti főadó is, ugrásszerűen megnőtt jelenlétünk a sajtóban, számos nagy sikerű közönségtalálkozó bizonyítja, hogy a kinti otthonokban is családtagnak számítunk. Számunkra nincs határon túl élő vagy anyaországi néző, műsoraink java része például a színvonalas szórakoztatás iránt fogékony publikum számára készül. Tagadhatatlan, hogy a hírszerkesztés a hazai nézők információéhségét csillapítja, de speciális magazinok készülnek határon túlra is. E műsorok hazai nézettsége is igen jó. A kinti nézettségről nincsenek adataink, egy ilyen felmérés elkészítését jövőre tervezzük.
* Az elmúlt évihez képest csökkent a határon túli műsorok száma. Ez mintha ellentmondana az említett törekvéseknek!
- Ha csupán a műsorok számát tekintjük, akkor tény, hogy a korábbi néggyel szemben jelenleg a Kárpát expressz és az Átjáró szól kimondottan a határon túli nézőkhöz. A műsoridőt tekintve viszont nincs változás. Meggyőződésem, hogy az áttekinthetetlen televíziós kínálatban az azonos ,,márkanév” nézőcsalogatóbb, mint négy különböző műsorcím. A Kárpát expressz a határon túli televíziós műhelyekre építő, a kinti magyarság életét hitelesen bemutató magazin. Egyedülálló a magyar televíziózásban, rajta kívül nincs más, naponta jelentkező ilyen tematikájú program. Az Átjáró tartalma is változott. A dokumentumfilmekre is építve, illetve stúdióbeszélgetésekre alapozva járja körbe a többségi-kisebbségi viszony kérdéseit. Elkészítésében jól tudjuk hasznosítani az MTV kimeríthetetlen archívumát. A műsorban helyet adunk a határon túli lapszemlének és a kárpát-medencei újságírókat vendégül látó Sajtóklubnak, szerény eszközeinkkel viszonozva a Magyar Televízióval kiemelten foglalkozó médiumok kitüntető figyelmét.
* A Kárpát expressz és az Átjáró kimondottan a környező országban élő magyarságot szólítja meg. Pesti szlenggel élve: más műsorok mennyire ,,vevők” a határon túli témákra?
- Természetesen ez döntően a szerkesztőtől függ. A hírműsorokban is egyre gyakoribbak e témák. Az érintett érdekében például tág publicitást kapott a felvidéki megvert diáklány esete. Sok műsor szerves része a kitekintés, a Sírjaik hol domborulnak? című műsor a II. világháborúban eltűnt magyar katonák után kutakodik. Aktualitására jellemző, hogy a szerkesztőséghez ezernél több levél érkezett a Kárpát-medence minden részéből. Másik jellegzetes példa Ráday Mihály műsora, az Unokáink sem fogják látni. Nagyváradról készített epizódja kazettán és DVD-n is siker volt, s a nyáron láthatják a nézők Nagyszebent és a környék erődtemplomait bemutató két filmet. Nem véletlen, hogy a szerkesztő-műsorvezető nagyváradi közönségtalálkozója telt házat vonzott. Végezetül még említhetem az Ablak magazint, amelynek szerkesztői az utóbbi időben többször foglalkoztak a moldvai csángók helyzetével.
* Elnöki teendői mennyire engedhetnek meg egy kis kiruccanást a határon túlra?
- Az idő tényleg nagy úr. A bevezetőben leírt három gyermek már csak félig igaz, mert most várom a negyedik leányomat, így a munka és a család minden időmet leköti. Ennek ellenére szeretnék eleget tenni a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete meghívásának a szeptemberi szárhegyi konferenciára. A helyszín alkalmat adna a határon túli televíziós műhelyek alkotóival való eszmecserére is. E kiváló szakmai teamek nincsenek könnyű helyzetben, önhibájukon kívül létük forog kockán. Munkatársaim most dolgoznak egy megoldási javaslaton, ami enyhítheti gondjaikat. Ugyancsak ősszel adnánk át a bánáti árvízkárosultaknak gyűjtött könyveket a Délvidéken. Utat tervezek a Felvidékre és Kárpátaljára is. Fontos a személyes jelenlét, de valójában a képernyő beszél helyettem. Elnöki ciklusomra a magam elé kitűzött feladatok döntő többségét teljesítettem, versenyképes közszolgálati televízióvá alakítva a száz sebből vérző intézményt. Az anyaországon kívül élő magyarság részéről csak biztatást kaptam, amit igyekeztem meghálálni. A közszolgálat nem ismer határokat...