A kor szellemében

A kor szellemében

A népesség elöregedése globális jelenség, mely elsősorban a világ fejlettebb országait érinti. Mi sajnos nem tartozunk ebbe a kategóriába, legalábbis gazdaságilag nem, ám az elöregedés nálunk is gondot okoz. Az elvándorlás mellett ez az egyik olyan tényező, amely jelentősen befolyásolja a munkaerőpiaci folyamatokat.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tanulmányában megállapították, hogy a foglakoztatással kapcsolatos diszkriminációellenes jogszabályok alkalmazásával világszerte javult ugyan a helyzet, de az idős személyek hátrányos megkülönböztetése továbbra is létező probléma. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerint 74 év a munkaképesség felső korhatára, vagyis az ennél idősebb emberek már nem számítanak munkaképesnek. Szerencsére vannak olyanok — mind többen —, akik ezt a kort is jó egészségben megérik. Az Európai Unióban a felső korhatárt 64 évben határozták meg. Érdekes, hogy ettől függetlenül a tagállamokban a nyugdíjkorhatár a 60 és 67 év közötti széles sávban változik. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete által meghatározott definíció szerint az öregedés korszaka 45-50 éves korban kezdődik, és 60-65 éves korig eltart. A következő korszak, az idősödés — melynek hossza egyénenként változó — átlagosan a 75. életévvel zárul.

Egyébként érdekes folyamatok figyelhetőek meg a hazai munkaerőpiacon. Néhány éve még szinte szóba sem álltak azokkal, akik 35-40 évnél idősebbek voltak, és nem bírtak valamilyen különleges, egyedi képességgel, tudással. Ma már más a helyzet. Nem azért, mert a fejekben vagy a törvényes előírásokban változott meg valami, hanem a strukturális munkaerőhiány miatt.

Az úgynevezett age-izmus ma is létező és megfigyelhető jelenség társadalmunkban. A szót egy amerikai pszichiáter, Robert Neil Butler alkotta meg a rasszizmus és a szexizmus analógiájára. Az angol age szó kort jelent, az age-izmus pedig koralapú diszkriminációt. Butlert a modern gerontológia atyjának tartják, aki ötven éven át harcolt az idősekkel való méltóságteljes bánásmódért — tudományos és politikai eszközökkel egyaránt. Neki köszönhetően jutott el a köztudatba, hogy az időskor is lehet a fejlődés, a tanulás és a lehetőségek időszaka.

Megfelelő szakpolitikai intézkedésekkel elérhető, hogy az idősebb generációra erőforrásként, ne pedig teherként tekintsünk. Társadalmi és gazdasági szempontból is nagyon fontos ez irányban lépéseket tenni.

Az egyre jelentősebb munkaerőhiány ellenére Szerbiában továbbra is megfigyelhetjük az age-izmust mint jelenséget. Nemrég hallottam egy cégvezető véleményét, aki arról beszélt, hogy nem hajlandó 40 év feletti új munkaerőt foglalkoztatni, miközben maga is elmúlt 50. Az ilyen negatív megnyilvánulások az érintetteknél gyakran olyan tehetetlenséget eredményeznek, amelynek hatására a sikertelenségtől való félelmükben nem is próbálkoznak intenzíven munkakereséssel.

A társadalom hajlamos az általánosításra. A közvélemény gyakran nem veszi figyelembe az egyéni variációkat. Az öregségre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha egy bizonyos életkor felett az emberek mind azonossá válnának, és csak terhet rónának a társadalomra.


A nyitókép illusztráció: Pixabay.com

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A kor szellemében
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.11.12.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
A kor szellemében
Nézőpont
  • Dr. Mészáros Zoltán
  • 2019.11.03.
  • LXXIV. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink