A kiapadhatatlan kincsesbánya

A kiapadhatatlan kincsesbánya

A sportban mindig meghatározó szerepet töltött be a pénz.

A labdarúgó-átigazolási piacon a halandó emberek számára már-már felfoghatatlan eurómilliók repkednek (a brazil Neymart világcsúcsnak számító 222 millió euróért igazolták a Barcelonából a PSG-be), a nyugat-európai sztárklubok pedig kényük-kedvük szerint vásárolhatják meg azt a játékost, akit éppen kedvük szottyan. A ropogós bankó azonban nem minden, hiszen az arab tulajdonban levő párizsi sztárcsapat zsinórban második éve esett ki a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, ami óriási kudarc ott, ahol csakis a titulus megszerzése az egyetlen elfogadható eredmény.

A vajdasági, azon belül a vajdasági magyar sport sohasem dúskált anyagiakban, sok helyen pedig a feltételek még erős jóindulattal sem nevezhetőek megfelelőnek. Sportolóink viszont bebizonyították, hogy nem kell sok pénz ahhoz, hogy valaki kitörjön a középszerűségből, és olyan kimagasló eredményeket érjen el, amelyekre felkapja fejét a világ. Ha csak a pénz volna a feltétele annak, hogy kiváló sportolók „teremjenek”, akkor a két zentai birkózó, a világbajnok Nemes Viktor és az Európa-bajnok Frísz Krisztián nem jutott volna fel a világ, illetve Európa csúcsára. Ha már Zentánál tartunk, akkor nem hagyhatjuk ki a teniszező Györe Lászlót sem, aki a közelmúltban Rióban megnyerte élete első ATP-tenisztornáját, és feljött a világranglista 32. helyére, amivel Novak Đoković mögött a második számú szerbiai teniszezővé lépett elő. Még kezdőként a zentai bútorgyár fűtetlen falai között sajátította el a sportág alapjait, és — Szeles Mónikával vagy a már említett Đokovićtyal ellentétben — nem világhírű edzők ügyeltek minden lépésére. A szintén zentai Szabó Szebasztián, aki 50 és 100 pillangón megnyerte a magyar úszóbajnokságot, a jellegzetes, 33 méteres Fekete-medencében végezte az első karcsapásokat, Debrecenben pedig világbajnoki és olimpiai A-szintes időt úszott, mellyel többek között Cseh Lászlót is maga mögé utasította. A szabadkai súlyemelők egy olyan pincehelyiségben készülve szállítják az érmeket a nemzetközi versenyekről, amely nagyobb esőzések alkalmával rendszeresen beázik, a kishegyesi Világos Adriana pedig szintén nem az anyagiaknak, hanem páratlan tehetségének és kitartó munkájának köszönheti azt, hogy négy korosztályban a világ legjobb eredménye fűződik az ő nevéhez.

A vajdasági magyar (sport)kincsesbánya kiapadhatatlannak tűnik, ám a lángot folyamatosan táplálni kell, mert ha egyszer kialszik, az újjáélesztése már nem biztos, hogy sikerül.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A kiapadhatatlan kincsesbánya
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink