A Figyelő a Petőfi Sándor-iskola Radnóti Miklós Önképzőkörének diáklapja. Főszerkesztői és szerkesztői tanulók, a felelős szerkesztő Szűcs Budai Engelbert magyartanár, a felelős kiadó Potrebić Tőzsér Gabriella igazgatónő.

Az ünnepséget köszöntővel és kultúrműsorral nyitották meg, majd a rendezvény a lap régebbi és legújabb példányszámának bemutatásával folytatódott. A megjelenteket Szűcs Budai Engelbert felelős szerkesztő, a kiadó nevében pedig Potrebić Tőzsér Gabriella, az iskola igazgatónője köszöntötte. A főszerkesztő az elmúlt húsz, a diáklaphoz kötődő év történéseit idézte fel, az igazgatónő az első száz szám megünneplésének örömét és a 200. távlatait ecsetelte.

Potrebić Tőzsér Gabriella, az iskola igazgatója

Sorjázott a vers („Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes / csak sugárzik, / az álom is benne van, / a csillagok fénye, / a tündéri. / S a feladatnak ez a része, / amikor a művész már nem tud művin segíteni / az utolsó ecsetvonást, / az utolsó szót, / az Isten végzi el.”), az ének („Hazámban mindig otthon vagyok…”), Zmaj verse szerb nyelven, felolvasás az utolsó számban megjelent saját alkotásokból, a régi lapok interjúi, visszatekintés diákok és tanárok munkájára vagy a velük készített interjúkra, ismert arcok és nevek a kivetítőn, mesejáték, citeraszóló… Felsorolni sok, élményként tökéletes.

A ma Petőfi Sándor nevét viselő iskola nagy múltra tekint vissza. Az első tanoda 1892-ben épült fel. A Mátyás Király Népiskolaként ismert elemi iskola négy-, hat-, majd nyolcosztályos intézményként működött. Petőfi nevét 1955-ben vette fel. Megalakulásakor 26 tagozatban 780 diák tanult, mondhatni, szűkös körülmények között. 1960-ban tették le az új iskolaépület alapkövét. 1982-ben az intézmény új szárnnyal bővült. Diákkönyvtárral, 16 tanteremmel, ebédlővel, számítógépes teremmel szerelték fel, és beépült a tetőtere, mely iskolai ünnepségeknek is méltó helyszínt nyújt. Napjainkban 21 tagozat 248 diákja érezheti második otthonának, és veheti kézbe a Figyelő róluk, nekik szóló, éppen ezért érdekes példányát.

Szűcs Budai Engelbert magyartanár

— Vajdaságban nem sok diáklap létezik, különösen ilyen hosszú múltra visszatekintő, hiszen ezt hatvanöt éve írják szorgos diákok, tanári felügyelet alatt — mondta el Koncz Erzsébet nyugalmazott magyartanárnő, aki több mint harminc éven át segített a szerkesztésben. Hozzátette, hogy a gyerekek lelkesen írtak, szerkesztettek, sokszorosítottak, és a kiadvány évente négyszer jelent meg a magyaron kívül szerb és német nyelven. Egy megmérettetésre különösen büszke — a magyarországi Diákújságírók Országos Egyesületének küldték meg az akkor már új köntösben bemutatkozó újságot, melynek Skrabány Viktor óbecsei festőművész tervezte a fedőlapját, és a címoldalon a következő Füst Milán-idézet állt: „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok / S azt meg kell védened!” A lapról a budapesti Széchényi-könyvtár is tud, hiszen rendszeresen küldtek oda egy-egy számot, cserébe sok-sok könyvvel gazdagodott az iskolakönyvtár. Padisák Mihály író véleménye még mindig jóleső érzéssel tölti el. — Szerinte a Figyelő az iskolaélet időszerű színfoltjait vetíti elénk, és ezzel a legszínvonalasabb magyarországi diáklapokkal is versenybe szállhatna. Természetesen a Jó Pajtás, a Hét Nap, a Magyar Szó melléklete, a Napsugár és az Újvidéki Rádió is kapott egy-egy tiszteletpéldányt.

A lap — melyet az óbecsei Lux Color Printing nyomtat, támogatója pedig a Magyar Nemzeti Tanács — évtizedek emlékét őrzi, diákokét, tanárokét, a lelkes olvasókét.

Citeraszó

Múltidéző — gondolatok egy régi lapszámból

Pillanatkép a rendezvényről

Felolvasás

A színes műsor egyik fellépője

Színielőadást is élvezhetett a közönség