Ma már gesztenyés, mogyorókrémes, túrós változatokban is készülhet a bejgli, sőt, azok, akik az egészséges életmód szerint élnek, alternatív édesítőszerrel is ízesíthetik a tölteléket, valamint szénhidrátcsökkentett lisztkeveréket is használnak a tésztához. A reformkonyha is szívesen kísérletezik a karácsonyi édességgel, számtalan újragondolt változatban is kivitelezhető. Van, aki készen vásárolja, mások számára családi program karácsonyra az elkészítése.

A bejgli Sziléziából származik, Európában a XIV. században vált ismertté. A mákkal töltött tekercs Közép-Európában rendkívül közkedvelt, de hasonló süteményt az oroszok, az olaszok, a dánok, sőt még az izraeliek is készítenek.

A zsidó történeti forrásokban az áll, hogy 1610-ben Krakkóban sütöttek először mákos tekercset. Bécsben hét évtizeddel később került az asztalokra. A bejgli rokona a zsidó sütemény, a flódni, ebbe azonban egyszerre kerül a két különleges erővel bíró töltelékből, a mákból és a dióból.

Magyarországon a XIX. században vált népszerűvé a mákos kalács, akkoriban kezdték ugyanis a német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. A magyarokhoz hasonlóan a lengyelek legkedveltebb karácsonyi süteménye szintén a bejgli. Ők makowiecnek (mákos kalácsnak) nevezik.

A bejgli elnevezés feltehetően az Osztrák—Magyar Monarchia hatására terjedt el. Valószínűleg a beugen szóból ered, melynek jelentése meghajlít. A bejgli eredetileg patkó formájú, vagyis meghajlított volt, elsősorban a bécsi zsidóság kedvelte.

Mákja van — azaz szerencsés

A mák több országban is kiemelt fontossággal bír az ünnepi asztalon. Van, ahol bejgli helyett gubát készítenek vagy vastag mákos veknit sütnek. A mák fogyasztása az egészségre is jó hatással van, magas a foszfortartalma, ami a kalcium felszívódását segíti elő. E-, C- és B-vitamin, valamint cink is található benne. Az immunrendszert is erősíti, és a népi gyógyászat is szívesen alkalmazza a mák olaját.

A mákot különleges erőkkel ruházzák fel. A bőséget, a gazdagságot, a termékenységet jelképezi. A szenteste elfogyasztott mák boldogságot, a lányoknak férjhezmenetelt hoz a népi hiedelem szerint.

A legények karácsonykor az éjféli misén ráállnak a Luca-székre, és meglátják a boszorkányokat. Mákot vittek magukkal, ezt a templomból hazafelé tartva maguk után szórták, így a boszorkányok nem érték utol őket, mert szemenként fel kellett szedegetniük a földről a mákot. Más források szerint a Luca-széket szórták körbe a mákkal, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzájuk.

„Nem kívánok egyéb átkot,

Egyél meg egy véka mákot,

Addig élhess, amíg megeszed,

Minden napra egy-egy szemet.”

(Népdal)

A mákhoz hasonlóan a dió is különleges erővel bír, és szintén nem hiányozhat a karácsonyi asztalról. A következő esztendőre való jóslásban is fontos szerepet tölt be, hiszen aki ép diót tör fel, az egészséges lesz, míg a hibás, rossz dióbél betegséget jelez.

A népi gyógyászat szerint a csonthéjas termés serkenti az agyműködést, mert arra a szervre hasonlít. A dió esszenciális zsírsavakban is gazdag. Egyes kutatások szerint napi 30 gramm dióbéllel fontos ásványi anyagokhoz és nyomelemekhez juttatjuk a szervezetet.

A kereszténység számára is fontos a dió. A paraszti világban a gyerekek a Mikulástól is diót kaptak az alma és a mogyoró mellé. A karácsonyfát is ezekkel a termésekkel díszítették.

Klasszikus bejgli

Hozzávalók két rúdhoz: A tésztához: 2 dl tej, 5 dkg porcukor, 2 dkg élesztő, 50 dkg liszt, 25 dkg vaj vagy margarin, 3 tojássárgája, egy csipet só, egy citrom reszelt héja. A töltelékhez: 25 dkg darált dió, 25 dkg darált mák, 20 dkg cukor, 2 dl tej, egy csomag vaníliás cukor, egy citrom reszelt héja.

Elkészítése: A langyos tejben feloldjuk a porcukrot, felfuttatjuk az élesztőt. Felolvasztjuk a vajat vagy a margarint. A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, a 3 tojássárgáját, a vajat, a sót és a citrom héját. Kigyúrjuk, kemény, rugalmas tésztát kapunk, melyet meleg helyen pihentetünk addig, amíg el nem készül a töltelék. A darált diót és mákot külön-külön tálba tesszük, hozzáadjuk a 10-10 dkg cukrot és az 1-1 dl tejet. A vaníliás cukrot is elfelezzük, majd a töltelékekhez adjuk. A citrom héjával is ízesíthető, de mazsolával is gazdagítható. Miután elkészült a töltelék, elfelezzük a tésztát, tepsi méretű téglalapra nyújtjuk. Elosztjuk rajta a tölteléket, óvatosan feltekerjük. A rudakat a tepsibe helyezzük. A maradék tojássárgájával megkenjük, ehhez egy kis tejet is adhatunk, majd villával megszurkáljuk. 200 fokon 50-55 perc alatt aranybarnára sütjük.