Angliában Viktória brit királynő és Albert szász—coburg—gothai herceg díszítette fel az első karácsonyfát 1848-ban. Németországban már a XIX. század végén elkezdődött az üveggömbök nagybani gyártása. A magyar szépirodalomban 1854-ben Jókai Mór említi első alkalommal a karácsonyfát A koldusgyermek című elbeszélésében.

A keresztény világ legfontosabb ünnepi kelléke a karácsonyfa. Vannak, akik vágott fenyőt választanak, sokan élő, földlabdás örökzöldet vásárolnak, melyet az ünnepek elmúltával kiültethetnek a kertjükbe, míg mások praktikus okokból a műfenyő mellett döntenek. A klasszikus ünnepi díszek, az üveggömbök népszerűsége töretlen, de divatos, különleges díszek közül is választhatunk. A hagyományos népi elemek, mint például a mézeskalács és a dió is megjelennek a karácsonyfákon napjainkban is. A karácsonyfa-állítás a Kárpát-medencében a XIX. században jelent meg. Kezdetben a német ajkú városi lakosság díszített örökzöldet szenteste.

Karácsony ünneplése a XIX. század végén (Forrás: Wikipédia)

— A karácsonyi ünnepkör és maga a karácsonyfa egy hihetetlenül izgalmas, ezerféleképp magyarázható jelenség. Ennek mindenhol a világban, ahol a kereszténység gyökeret vert, valamilyen jelentése és magyarázata van — mondta a témával kapcsolatban dr. Papp Árpád néprajzkutató. — Az örökzöldek kultusza, az örök élet szimbóluma ezen a területen jelen van. Maga a karácsony mint a téli napforduló környéki ünnepkör valójában az éves ciklusokban hat hónappal szemben áll a Szent Iván-éji tűzgyújtással. Míg a nyári napfordulót a tűzgyújtás szimbolizálja, a karácsony a téli napforduló. Nem véletlen, hogy Jézus születésének keresztény gyökereit egy római ünnepkörben, a szaturnáliákban találjuk meg. A keresztény vallás nagy előszeretettel és bölcsességgel mindig egy korábbi kultusznak a jeleit, időpontját, ünnepkörét használta fel a saját ünnepköreinek a kialakítására. A karácsony a Kárpát-medencében, tehát a magyarok körében abban a formában, ahogy mi ismerjük ma, korántsem olyan régi. Maga az ünnepség, a motívumkör, a fenyőfa, az üveggömbök protestáns hagyomány. Nem véletlen az sem, hogy ezt a német és a német származású, protestáns gyökerű arisztokrácia honosította meg. Itt szokták emlegetni Brunszvik Teréz grófnőt, illetve Podmaniczky Frigyes hozzátartozóit, akik a XIX. század elején, lényegében a reformáció korával egy időben más német, protestáns eredetű szokásokat is meghonosítottak. Nem csak a Kárpát-medencére voltak hatással, hiszen számos irodalmi anyag szól arról, hogy az Újvilágban is németek, német katonák, német leszármazottak terjesztették el. A XX. század első felében már a népi kultúrában is meghonosodott a fenyőfaállítás valamilyen formája. Jobb esetben fenyőágat díszítettek, vagy lécekből tákolt, fenyőre hasonlító fát állítottak, és azt ékesítették. Ez egy kiemelt ünnep, hiszen a téli napfordulóra esik, azaz egy új remény, új kezdet jelképe is, ezért ennek a díszekben és a táplálkozásban is meg kell nyilvánulnia. Olyan elemek kerülnek akár az Alföld déli részén, tehát a Vajdaságban élő katolikusok által állított fákra is, amelyek a bőséget szimbolizálják. Ilyen például az alma és a dió. Az egyszerű nép általában utánozza azt a réteget, amelynek a normáit el szeretné érni, ezért a két világháború között megjelentek az üveggömböcskék és más üvegből fújt karácsonyfadíszek. Az emberek hajlamosak arra, hogy történeti kontextusba helyezzék a karácsonyfa elemeit, de ez egyébként minden másra is vonatkozik. A gömbök esetében van egy olyan történet, hogy Luther Mártonnak az 1500-as évek elején volt egy látomása üveggömbökről, melyek fenyőfán álltak. Másrészt a németalföldi, pontosabban Drezda környéki üvegfújóknak a tevékenysége az, ami elsőként megjelent. Ez az 1500-as, 1600-as években történt. Később a kereskedelembe is bekerültek a díszek, például az Amerikai Egyesült Államokban az 1800-as évek végén, vagy nálunk az arisztokrácia hatására. A vékony polgári réteg körében a XIX. század végén, a XX. század elején, illetve az egyszerűbb néprétegekben a II. világháború után megjelentek a fenyőfadíszek, melyeket meg lehetett vásárolni. Az utánzás annyira tetten érhető, hogy gömbszerű valamiket akasztottak a fára. Megjelentek a kígyószerű, ezüstös díszek is, azokban természetesen az édenkerti kígyót vélik felfedezni, és a többi díszhez is magyarázatot kötnek. Az emberek hajlamosak — és ezt nagyon jól teszik — a dolgokhoz valamit társítani, a karácsonyfa elemei megmagyarázhatóak, ezért szeretjük őket. A keresztény országokban világszerte állítanak karácsonyfát. A legtöbben szenteste díszítenek, míg az Amerikai Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában már hetekkel az ünnep előtt felállítják a fát. A pravoszláv otthonokban is megjelent a díszített fenyő. Az ortodox vallásúak általában december utolsó napján vagy január 1-jén ékesítik fel. A szaloncukor ősét a franciák a XIV. században kezdték készíteni. Magyarországon a XIX. század első harmadában vált ismertté. A népszerű édesség azóta a magyar karácsonyfák dísze is.