Igen nehéz annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért is fordulnak a kábítószerhez a középiskolás korú fiatalok. Minden szakirodalom érinti a tipikus okokat, illetve irányzattól, beállítódástól függően egyesek más-más okokat is megjelölnek. Az eddigi vizsgálatokban a középiskolás fiatalok az alábbi okokat jelölték meg: kíváncsiság, kalandvágy, lázadás, a felnőttektől, a valóságtól történő eltávolodás, menekülés a családi, iskolai problémák, megoldatlan konfliktusok elől, kortársak, barátok rábeszélése (szociális befolyásolás), unalom, önbizalom hiányának pótlása önigazolás, új közösségbe történő bekerülés érdekében. A kortárscsoport és a baráti környezet fontos befolyásoló erőként szerepel a kábítószer-fogyasztás kialakulásában. Az osztálytársak, a lakókörnyezeti barátok szociális befolyásoló ereje az életkor előrehaladtával egyre növekszik. A felnőttektől elhatárolódó fiatalok csoportjához (deviáló, kábítószer-fogyasztó) való tartozás nagyon erős motiváció a dohányzás, az alkoholizálás, később a kábítószerek kipróbálásában, majd rendszeres fogyasztásában. A csoporthoz tartozás nemcsak szociális igény, hanem egyfajta kíváncsiság is, élménykeresést kielégítő lehetőség. A fiatalok különleges várakozást fogalmaznak meg csoportjaikkal szemben, egyfajta beteljesülési színtérként észlelik. A kábítószeres csoportokat pedig egyfajta misztikum, különleges romantika veszi körül, ami vonzóvá teszi az odatartozás lehetőségét, azt a hamis illúziót keltve, hogy ott vele csak pozitív dolog történhet, és a társak neki csak jót akarnak a mostoha felnőttvilággal ellentétben. Furcsa és szélsőséges világnézeti formák is teret nyerhetnek ezekben a csoportokban, amelyekre a fiatal fel sem figyel, illetve az elhatárolódás velejárójának tartja. Különösen nehéz azokban az esetekben, amikor ezek a szubkultúra-specifikus nézetek valami hiányt pótolnak, a valakihez tartozás vagy a társas támogatás szükségleteit elégítik ki. Ezekben az esetekben nagyon erős a kortárs csoport befolyásoló ereje, és a nemet mondás hiánya miatt a diák könnyen válik elfogadóvá az egyébként számára is kellemetlen helyzettel szemben, de a kirekesztettséget vagy jelentős presztízsveszteséget nem vállalja. Ezért kiemelt jelentőségű, hogy a serdülőket megtanítsuk korosztály-specifikusan nemet mondani a kihívásokra, elviselve a rendkívül erős csoportnyomást is. A saját csoport tagjainak szerepe az esetlegesen igényként fellépő társas támogatás jelenségében is felmerül, mely szerint kritikus és problémás helyzetekben a másokkal való kapcsolat, a másoktól kapott támasz meghatározhatja, sőt javíthatja mind testi, mind lelki egészségünket. A társas támogatás lehetőséget nyújt a kábítószeres problémákkal kapcsolatos segítségkérésre is. A segítségnyújtás kérése, illetve az öröm megosztása másokkal feszült helyzetben érzelmi támaszt nyújthat. Vitathatatlan, hogy a kielégítő és jó minőségű kommunikáció hiánya súlyos következményekkel járhat pszichés jóllétünkre, és depresszióhoz vezető krónikus magányt, alkoholizmust és kábítószer-függőséget okozhat. Az érzelmi támogatás nagy segítséget jelenthet beteg, illetve stressztől szenvedő embereknek, de minden ember lelkileg és testileg is sokkal jobb állapotba kerülhet, ha társaitól támogatást kap. A probléma (többek között a kábítószerezés) azonban ott bukkanhat fel, ahol a támaszra szoruló személy vagy nem kér segítséget a környezetétől, vagy nincsenek olyanok körülötte, akik hajlandók lennének támogatni. Ez a fajta érzelmi elszigetelődés, magány nemcsak átmeneti zavart okozhat, hanem személyiségfejlődési problémákat is, amelyek kiváltó okai lehetnek a kábítószer felé fordulásnak. A támasz elmaradására kompenzációt jelenthet a ,,majd én megmutatom' viselkedés, mely megjelenhet az esetleges kábítószeres kínálások esetén. Egyéni traumáknak, családi tragédiáknak és komolyabb érzelmi veszteségeknek is lehetnek még ,,gyógyírjai' a kábítószerek, amelyek a nem megfelelőn végbement, társas támasz nélküli élményfeldolgozás pótszereként veszik át a szerepet. Bácskai és Gerevich (1997) szerint a kábítószer-használat hátterében álló okok szerint két lehetséges kategóriát különböztethetünk meg: az első kategóriába az újdonságra vágyó kipróbálók tartoznak, akik elsősorban az újfajta, extrém élményeket keresik. A második kategóriába tartozók azért használnak kábítószereket, hogy különböző élethelyzeti problémáikra, érzelmi állapotaikra valamilyen gyógyírt találjanak. Ők az öngyógyítók, akik nem örömkeresés céljából nyúlnak az ,,anyag'-hoz, hanem gyakran lelki és érzelmi problémáik kezelésére használják a kábítószereket.
(A teljes szöveg a http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-03-ta-Tobbek-Kabitoszer oldalon olvasható)