home 2024. február 28., Ákos napja
Online előfizetés
A játsz(at)ó ember
LENNERT MÓGER Tímea
2015.01.02.
LXIX. évf. 53. szám
A játsz(at)ó ember

Lendületes, szókimondó fiatal színházat él(tet). A pincétől a padlásig át szeretné vele jár(at)ni életünk. Oláh Tamás rendező egyenes emberi „mesék” játsz(at)ója, „éles” versek szerzője, tele van tervekkel...


Muhi László, Bicskei Kata, Antóci Dorottya (fotó: Kiss Anita)

* A színház az emberről szól, szólaltat, éles, tiszta tükröt állítva elé, úgy, hogy közben a néző jól szórakozik önmagán… Helyes megállapítás?

— 2011-ben a Gondolat-Jel Társulatot azzal a céllal alapítottuk, hogy kötöttségek nélkül, szabadon kísérletezhessünk olyan kifejezésmódokkal, amelyek a lehető legközelebb engednek bennünket előadásaink tárgyához: saját közönségünkhöz. Arra törekszünk, hogy a kép, mely a próbafolyamatok és tréningek során kialakul bennünk, olyan pontos legyen, amennyire csak lehetséges. Ez nem azt jelenti, hogy leegyszerűsítésre, vélt igazságaink sommás kinyilatkoztatására törekszünk. A közös munka során igen hamar megtapasztaltuk, hogy minél több oldalról próbálunk megközelíteni egy problémakört, annál nehezebbé válik az egyértelmű közlés. Az általunk ajánlott „találkozások” nem feltétlenül szórakoztatóak vagy felemelőek. Nem akarunk megoldásokat kínálni, mert ezzel a saját olvasatunkat kényszerítenénk nézőinkre. Attól még, hogy a tükör képe tiszta, nem feltétlenül világos, hogy mi az elénk táruló látvány.

* Vajdasági fiatalok alkotják a társulatot. A dramaturgia, a rendezés a te munkád. Hogyan választasz darabot, illetve milyen az alkotási folyamat?

— Munkarendünket az iskolaév menete határozza meg, hiszen a játszók többsége középiskolás vagy egyetemi hallgató. Az önszerveződő társulatok többségéhez hasonlóan kizárólag hétvégenként tudunk próbálni. A fejemben többnyire már a nyár folyamán kikristályosodik, hogy milyen témákkal szeretnék foglalkozni, ötleteimet szeptember elején osztom meg a társulattal. Arra törekszem, hogy minél több módszert és formát kínáljak fel a játszóknak, mert ezzel kihívások elé állíthatom őket és magamat is. Közös döntés eredménye, hogy melyik felkínált szöveget választjuk, kezdjük el értelmezni. Volt már, hogy kortárs ír darabot (A párnaembert) vittünk színre, máskor egy klasszikus kisregény (Vásott kölykök) drámaadaptációját dolgoztuk át, alakulásunk évében pedig montázsszerű előadást készítettünk szemelvényekből (Faust: Esse immor(t)alis). Az alapanyag már kijelöl egy utat, melyen elindulhatunk a kísérletezés során, de erről természetesen bármikor letérhetünk, ha úgy látjuk jónak. Nagyon szerencsés, hogy nem vagyunk szoros határidőkhöz kötve. Ha úgy érezzük, hogy egy részfolyamat nem hozta meg a várt eredményeket, magunk mögött hagyhatjuk, és belefoghatunk valami egészen másba.


Oláh Tamás (fotó: Gutási Lukács)

* Martin McDonagh A párnaember című alkotása a legutóbbi rendezésed. Hol láthattuk eddig, hol tervezitek bemutatni a továbbiakban, gondolkodsz-e előre, készül-e újabb darab?

— Bemutatóink színhelye természetesen Magyarkanizsa. A párnaember premierjére is itt került sor februárban. Vendégszerepeltünk vele a XIX. Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, ahol minden évben megjelenünk, elvittük a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházba, ahova szintén visszajárunk. Ezenkívül játszottunk a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének kísérőprogramjaként Óbecsén, és Adán is találkozhatott velünk a közönség. Tervezzük, hogy az előadást kimozdítjuk a megszokott színházi térből, szűk pincékben, padlásokon játsszuk.

Szeptember óta folyik az új darab próbája. Négy Phaedra-dráma alapján készítünk egy fizikai színházi produkciót, melyben a mozdulatok, valamint a testek kerülnek főszerepbe, és a nyelv elveszti dominanciáját. Ez az első alkalom, hogy koreográfus bevonásával dolgozunk. Izgalmas tapasztalat ez az egész társulat számára.

* Jelenleg színháztudományt tanulsz a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen. Melyek a további terveid? — tevőlegesen és a színházi nyelvre vonatkozóan. Marad a (szó)kimondó kifejezésmód?

— Második éve vagyok hallgatója a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakának. Ha minden a terv szerint halad, jövő júniusban szerzek diplomát. Ezután mindenképpen szeretnék hazatérni, és itthon tevékenykedni. Folytatnám a munkát a Gondolat-Jel Társulattal, illetve a terveim között más színházi projektumok is szerepelnek. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy rövid időre egy külföldi társulathoz szegődöm mint gyakornok, megfigyelő vagy alkotó. Fontosnak tartom, hogy a színházi munka minél több elméleti és gyakorlati aspektusát megismerjem, hogy tapasztalatokat cseréljek más színházi kultúrában szocializálódott művészekkel. Nehéz volna megmondani, milyen irányba fog változni a jövőbeli előadásaim formanyelve. A tartalom és a forma kölcsönösen idomítják egymást.

* Színház és/vagy film?

— Egyre inkább a színház... A film világa nem áll távol tőlem, de a színház testi valósága, a közösen eltöltött élet-idő megtapasztalása pillanatnyilag számomra sokkal izgalmasabb.

* Mely alkotók, illetve műhelyek, művek hatnak, hatottak a színházi és az egyéni alkotói tevékenységedre?

— A teljesség igénye nélkül néhány hívó szót említenék: posztdramatikus színház, Jerzy Grotowski, Antonin Artaud, közösségi színház, performance-művészet, Nagy József, rituális színház, Urbán András, butoh, színházi antropológia, Zsótér Sándor, Romeo Castellucci, fizikai színház, nyelvelméletek, Richard Schechner, Perényi Balázs.


Antóci Dorottya, Bicskei Kata, Ábrahám Gréta (Fotó: Molnár Edvárd)

* Fiatal, pályakezdő művészként mi a véleményed a vajdasági magyar hivatásos színházak jelenlegi működéséről?

— A vajdasági magyarság lélekszámát tekintve nagy eredmény, hogy öt magyar nyelvű kőszínházi társulat is működik a tartományban. A nekik otthont adó városok lakosságának összetétele befolyásolja, milyen szempontok alapján alakítják ki arculatukat, állítják össze repertoárjukat. Természetesen nem létezik makulátlan színházi évad, de azt hiszem, az utóbbi években számos izgalmas produkciót láthattunk. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy a társulatok művészei tevékenyen kiveszik a részüket a műkedvelő színjátszás magasabb esztétikai színvonalra emeléséből, ezzel együtt pedig az utánpótlás neveléséből is. Ez a munka több szempontból fontos, és — tapasztalataim szerint — eredményes.

* A Híd Kör tagja, kiváló versek szerzője vagy. A személyes alkotói munkásságod azonban mintha kevésbé juttatnád kifejezésre. Egyszer félhivatalosan azt nyilatkoztad, egyre kevésbé érzed alkalmasnak a nyelvet a közlésre. Mi kerül(het) a helyére?

— Az utóbbi időben az írás funkcióját szinte teljesen átvette a színház. Azt érzem, hogy a leírt szavaim üresek, elvesztették jelentésüket. A beszélt és az írott nyelv közmegegyezés eredménye. Kénytelenek vagyunk egy behatárolt szókészlet elemeivel kifejezni az érzelmeinket, gondolatainkat, és nem valószínű, hogy mindannyian pontosan ugyanazt értenénk az őket jelölő szavakon. Ha kizárólag a nyelv által fejezzük ki magunkat, az magával hordozza a valóság meghamisításának veszélyét. A színházi előadás befogadása során viszont nehéz lenne bármiféle hierarchiát felállítanunk az elhangzott szavak, vizuális és auditív észleleteink, benyomásaink között. Ezért az a mindennapi élethez hasonlatos.

* Mikorra várható egy önálló kötet?

— Egyre szigorúbb szempontok alapján szerkesztem a kötet kéziratát. Az elmúlt hónapokban több szöveg is kikerült belőle, de lassan összeáll. Szeretnék egy éven belül elkészülni vele. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..