A héjban van a vitamin

A héjban van a vitamin

A VMSZ Szent István-napi ünnepségeinek plakátjait ékesítő mottókat böngészgetem, és nézem azt az utat, amelyet az elmúlt tíz-tizenegy év alatt megtettek.

Minden bizonnyal izgalmas lenne visszapörgetni az időt a kezdetekig, 1996-ig, az első ünnepségig. Ezt azonban most mégis kihagynám, és néhány visszatekintő mondatot idézek, mely a 2013. évi megemlékezésen hangzott el: „Évfordulókhoz kötött az idei ünnepünk! A vajdasági magyar közösségnek ez a 18. palicsi emlékezése. Gondolják csak végig, milyen utat futottunk be, mi mindenen mentünk keresztül az elmúlt 18 évben, 1996-tól máig! Nem tartom túlzásnak, hogy a Szent István-i palicsi ünnepségek mindig összébb fontak bennünket, erőt adtak. Ilyen értelemben kincs is ez az ünnep, az összetartozás mindig megújításra váró, aktualizálandó szükségének terepe, felhajtóereje. A palicsi ünneplést nem a megszokás tartotta életben, hanem az, amit az ünnep lelkiekben mindannyiunknak jelent” — mondta Pásztor István, a VMSZ elnöke.

2013-ban Berzsenyi Dániel A tizennyolcadik század című versének két sora adta a mottót:

„Bízzál, s virágzóbb századokat remélj!
Elődeidnek szép kora visszatér!”
 
A hangsúly a BÍZZÁL szavunkon volt.

Öt évvel korábban, 2008-ban az Új világ, 2009-ben a Közös akarat, sikeres nemzet!, 2010-ben a Vajdasági magyarság — a nemzetalakító erő, 2011-ben a Boldogasszony Anyánk néphimnusz egyik sora: „Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott.”, 2012-ben Márai Sándor állítása: „Magyarnak lenni nem állapot. Magyarnak lenni magatartás” került fel a plakátokra, melyek közül néhányat az egyik kollégám készített, követve az ünnep és a hozzájuk rendelt vezérmondatok szellemiségét.

2014-ben Reviczky Gyula Szent István napján című verséből először született szlogen: „Egy helyhez, egy honhoz.”

2015-ben Faludi Ferenc Szent István királyhoz című költeményének négy sorát emelték ki:

„Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.”

2016-ban az európai válság begyűrűzése erre a vidékre szükségessé tette a VMSZ számára Szent István törvénykönyvének fellapozását. Az egyik rendeletből került elő az ünnepség jelszava: „Tisztes és háborítatlan életet.” Szükségszerűnek mutatkozott egyúttal annak az újbóli felismerése, hogy csak az összetartozás őrizheti meg a nemzetet és a szülőföldet azon az úton, amelyet Szent István alapozott meg.

2017. „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol.” Az Illyés Gyulától kölcsönzött idézet talán a legmarkánsabb a sorban. Az elnöki beszédből: „...a gyökereket mélyebbre kell ereszteni. Akkor is, ha úgy tűnik, a fa már nem olyan lombos, nem olyan erős, nem olyan sok az ága, mint volt. És nem csak azért, mert a fa gyökereivel válaszol a szél kihívásaira. Azért is. Meg azért, mert csak a mély gyökerekkel bíró fának van reménye arra, hogy új ágai nőnek, hogy a meglévők megerősödnek.”


A szerző felvételei

2018-ban újfent Reviczky Gyula Szent István napján című verséből merítettek. „A magyarnak légy kalauza váltig” sor előre mutat. Pásztor István, a VMSZ elnöke ünnepi beszédében két alkalommal kapaszkodik a jelmondatba.

— A rossz döntések, a tragikus történelmi események, az önző, önérdekük szerint működő vezetők sokszor sodorták bajba a magyarokat, saját nemzetüket. Ők ezt nem sínylették meg. A nemzet mindig megsínylette. De akkor sem fordult el István királytól. A nemzet mindig azt akarta, mindig ahhoz ragaszkodott, hogy vezetője, ahogyan a költő írta, kalauza, István király legyen. Szent István államalapító királyunk ünnepének ma, 2018-ban az a legfontosabb üzenete számunkra, hogy összességében és egészében szemlélve szent királyunk teljesítményét és nagyságát, a ránk rótt feladatokat, legyünk hűek hozzá és ahhoz az egyetlen lehetséges politikához, amely egy évezrede képes volt megtartani bennünket. Legyünk figyelmesek szent királyunk tanítása felé, legyen meg bennünk a tudás és felkészültség, erő és akarat, hogy kalauzunk lehessen. Legyen bennünk bátorság, hogy megvívjuk az ideológiai csatát. Mert csakis ez tarthat meg bennünket, magyarokat magyaroknak. Európában, ahova Szent István letelepített bennünket. A szülőföldünkön, mely a mi otthonunk, és melyet mindenkivel, akivel együtt éltünk és élünk évszázadok óta, a kölcsönös tisztelet és elfogadás jegyében kívánunk megtartani élhető, biztonságos otthonnak. Olyan otthonnak, amely ezeréves, eltéphetetlen gyökerekkel tartozik anyaországához.

Magyar Levente, Magyarország külgazdasági és külügyminisztériumának miniszterhelyettese beszédében elmondta:

— Nemcsak fennmaradtunk, hanem 2018-ban megállapíthatjuk, hogy nemzedékek óta nem volt oly kedvező a csillagállás a magyar nemzet égboltján, mint éppen ma, több mint ezer évvel az államalapítás és kereken száz évvel szétszakíttatásunk után. El kellett telnie száz hosszú és keserves esztendőnek ahhoz, hogy újra legyen okunk bizakodóan a jövőbe tekinteni. Az I. világháború, a mai államhatárok létrejötte óta Magyarország először fejlődik tartósan és nagy ütemben. Ráadásul nem más pénzéből, nem külső hatalmak alárendeltségében, hanem önerőből és függetlenül. Erre pedig évszázadok óta nem volt példa. A magyar haza jó úton halad ahhoz, hogy levetkőzze az önsajnálat és magányosság fátumát, visszanyerje régi önbecsülését, életrevalóságát. A mindezt lehetővé tevő kormány annak a Szent István-i eszmének a talaján áll, amely szerint Magyarország magára találásának áldásos hozadékai az egész nemzetet, így Vajdaságot is megilletik. Dolgozunk azon, hogy Vajdaság ezt érezze, valóságként élje meg mindennap. Az összes határon túli magyarok lakta terület közül éppen Vajdaság van legjobban felkészülve és megszervezve ahhoz, hogy részesülhessen Magyarország gyarapodásából, ezért önök kiváltképp erős reménységgel tekinthetnek a következő esztendők elé.

Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrált ünnepi szentmisét a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban, Palicson pedig a történelmi egyházak képviselőivel megáldotta az újkenyeret. Nyilván sokak számára emlékezetes marad a feszültségoldó, könnyed felvezető története, mellyel Eperjes Károly színészt, Szamócát idézte. Szerinte Magyarország az egyetlen állam, mely önmagával határos, és minden irányból úgy van körülvéve, mint a kenyér a héjával. A határon túl élő magyarság pedig abban a tudatban éli és őrzi hitét, illetve identitását, hogy a héjban van a vitamin.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nemzetpolitika rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink