home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A halál kultúrája
(K.N)
2013.07.10.
LXVIII. évf. 28. szám

Még szüleink és nagyszüleink korában is általános volt a sokgyermekes családmodell, pedig hát alig pár hold termőföldön gazdálkodtak. Szólásaink tanúsága szerint a gyermekáldást úgy fogadták, hogy ,,ha adott az Úr báránykát, ad hozzá legelőt is”.

Ezzel az életfelfogással kezdtek a családalapításba a fiatalok. A családtervezésbe az angyalcsinálás, az abortusz nem számított bele, nem is tanácsolta ezt a környezetük, hanem azzal bátorította őket, hogy „inkább tíz gyermek a karomon, mint egy is a lelkiismeretemen”, és ahol pedig „egy gyermek felnő, ott a többinek is jut”. Ezt az életigenlő szemléletet aztán a XX. században eluralkodott önző életmód változtatta meg, és gyors tempóban építette ki az új kultúrát, melyet boldog II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezett. Ez az új kultúra hintette el a családtervezés szólamát, amely tulajdonképpen nem más, mint a szabados, az élvezeteket hajszoló életmód polgárjogra emelése, amikor is a nemkívánatos magzatot büntetlenül meggyilkolhatják. Büntetlenül? Alig múlott el néhány évtized, és a gyilkos önzés szellemiségében felnövekvő nemzedékek meghonosították az eutanázia, a kegyes halál fogalmát, amikor már az idős, beteg szülőket, a tegnap még magzatgyilkosokat ölik meg orvosi beavatkozással. Az önző életmód által megteremtett halál kultúrájának hol a határa? Véget ér-e a magzatgyilkossággal vagy az eutanáziával? Úgy tűnik nem.
A Magyar Kurir hetilap most az élvezetek tobzódásának egy újabb jelenségéről számol be, arról: még gyermekeket is lehet ölni, hogy a szülők ne szenvedjenek.
Ez az indoklás az embertelenség rémisztő jele: a szülők szenvedése ok lehet a „súlyos rendellenességet” mutató gyermekek megölésére. Az értékek a fejük tetejére állnak: egy ártatlan emberi lényt — anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát — megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. 
Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyerekmészárlás. Durván hangzik? Nem mondanánk a Belgiumból és Hollandiából érkező hírek hallatán, amelyeknek nem sok közük van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján — amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát — a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (Knmg) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejti, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermekeutanázia, írja a SIR.
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszan tartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.
De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt — anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát — megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat okoz másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és párpercenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat”. Az orvosok fela-data az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni — magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.
Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket).
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..