A műkedvelő, autodidakta alkotók többsége úgy tartja, egy-egy kép elkészítése meditatív hatással bír. Ezt Mecserik Anita is így gondolja. Amellett, hogy egyetemre jár, és a Pannon RTV-ben dolgozik, mindig szakít időt a hobbijára. Akkor is fest, ha fáradt, sokszor késő éjjel teszi le az ecsetet. A festés megnyugtatja, feltölti.

Anita a művészetek más terén is jártas, több hangszeren játszik, énekelni is tanult. Számtalan koncerten bemutatkozott már, de ahogyan fogalmaz, a festés szippantotta be. Örömmel fest, büszkén mutatja meg alkotásait a közösségi oldalakon is. Leginkább a természet motiválja.

— Már a középiskola-választásnál úgy éreztem, vonz a művészet, de akkor még leginkább a zene. Korábban énekeltem, gitároztam, zongorázgattam, ezért végül szólóének szakra jelentkeztem. Klasszikus énekre, mely nem igazán az én műfajom volt, de sikeresen befejeztem. Sok fellépést és koncertet tudhatok magam mögött, viszont úgy éreztem, mégis inkább valami hagyományosabb szakmát szeretnék. Egyetemre a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar akkoriban legújabb szakára jelentkeztem, a média és kommunikáció szakra, szeretek ugyanis emberekkel és közéleti témákkal foglalkozni. Az első évben a Pannon Médiaházban gyakorlatoztunk, ahol egy nap felvetettem, tud-e valaki nyári munkát. Azóta is ott „nyári munkázok” télen, tavasszal, nyáron és ősszel is az egyetemi tanulmányok mellett.

* A képzőművészet mindig érdekelt?

— Mondhatni. Ovisként a betonra rajzolgattunk, karácsonyi díszeket csináltunk a családdal, kézműveskedtünk. Természetesen a zene is mindig jelen volt. Mindent kipróbáltam egy kicsit. Ha volt iskolai szakkör rajzból vagy zenéből, általában azon is részt vettem. Idővel, a felnőttkorhoz közeledve viszont más kötelességek töltötték ki az óráim. A festészet váratlanul tört be az életembe. Talán másfél éve, ősszel. Sűrűn nézek Pinteresten fotókat, és egyszer megláttam egy képen, hogy egy lány egy nagy festmény mellett áll, és gondoltam, milyen menő, hogy ezt ő alkotta. Emellett van egy kedves rokonom, aki szintén gyönyörű festményeket készít, csináltam is vele interjút a munkám során. Mások sikerein tűnődve felmerült bennem, hogy ezeket a szép munkákat mennyi gyakorlás előzhette meg. Vajon nekem is menne, ha sokat gyakorolnék? Elkezdtem vásznat, festéket, ecseteket venni, és kísérleteztem. Amikor láttam, hogy a fa, melyet festettem, viszonylag hasonlít egy fára, akkor már sikerélményem volt. És így haladtam. Az internet a tanárom.

* Mostanában gyakran megmutatod az ismerősöknek a munkáid.

— Mindig azt mondom, nem szeretek unalmaskodni a sok képpel, de ha büszke vagyok valamire, azt szeretem megmutatni. A visszajelzés is hasznos, mert úgy még nagyobb kedvvel csinálom. Hogy miből merítek ihletet? A természetből, minden mennyiségben: hegyek, fák, erdő, víz, naplemente. Imádok a szabadban lenni, utazni, túrázni a hegyekben, fotózni, most pedig már le is festeni mindezt. Nem az a célom, hogy tökéletesen élethű legyen, de az esztétika fontos szempont.

* Milyen technikákkal dolgozol?

— Ennyi idő után talán tudatosítanom kellene magamban, hogy milyen technikát alkalmazok, viszont az a helyzet, hogy nem tudom beazonosítani. Ez még mindig gyakorlós, kísérletezős technika. Sokszor lehet, hogy helytelen is. Akrillal, olajfestékkel, illetve néha vízfestékkel próbálkozom. Mindegyikkel nagyon szép munkák születhetnek, ha megtanuljuk a használati módját. Az akril gyorsabban szárad, mint az olaj, viszont lehet vásárolni száradáslassítót. Ezekkel szép élénk színeket kaphatunk. Az óvodáskorunkból ismert vízfesték sok vizet igényel, egy kicsivel halványabb, lágyabb vonásokat érhetünk el vele. Az ecsetek fajtáiról is sokat kellett tanulnom, de élvezem ezt a kísérletezést.

* Hogyan éled meg az alkotást? Kikapcsolódásként?

— Pontosan. Amióta beszippantott a festés világa, sokszor már a fáradtság sem tart vissza. Előfordul, hogy éjjel 1-2 óráig is gyakorolgatok. Egy hosszú nap után nagyon jólesik leülni és festeni. Mindig hallgatok közben podcasteket, interjúkat, vagy filmet, sorozatot nézek. Olyan ez nekem, mint egy meditáció.

* A munka és a tanulás mellett hogyan tudsz rá időt szakítani?

— Nemhiába említettem az éjszakát, mert csak akkor jut rá időm. Az egyetem és a munka mellett sok a teendő. Prioritásokat kell felállítani. Vizsgaidőszakban nem sok időm volt festeni, de nehezebb és hosszabb munkanapokon sem. Olyankor sokszor úgy is érzem, hogy a gyakorlás hiányában nem sokat fejlődőm, de persze utána mindig tudok rá időt találni.

* Mik a terveid ezen a téren? Szeretnél a nyilvánosság előtt megmutatkozni az alkotásaiddal?

— Nincsenek világmegváltó terveim. Szeretem hangsúlyozni, hogy még amatőr vagyok a festés világában, de nagyon örülök, amikor látom a fejlődést, és jó visszajelzéseket kapok. Több munkámat sikerült eladnom, néhány festményem már más falát díszíti. Konkrétan rendelésre nem dolgozom, hiszen kezdőként nem tudom garantálni, hogy az elvárásnak tökéletesen meg fog felelni a munka. Az általam választott és készített festményeket viszont bármikor szívesen továbbadom, ha van rájuk igény. Egyesek már a kiállítással és a tárlattal is viccelődtek. Ha lesz is olyan, megfogadtam, nem tartok kiselőadást a festmény mondanivalójáról, mert nincs ilyenje. Inkább csak odaállok mellé, és mosolygok, hogy ezt én festettem.

Fotók: Facebook