Tisztelt olvasó, tudom, a témával kapcsolatban elsősorban a személyes véleményemre volna kíváncsi, ám meggyőződésem, hogy az 1990-ben Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl címmel Fejős Zoltán és Küllős Imola szerkesztésében Budapesten megjelent tanulmánykötetből vett részlet is nagy érdeklődésre tarthat számot. A magam részéről pedig ígérem, hamarosan jelentkezem majd egy közéletet érintő írással. Íme a részlet:
,,Kárpát-medence újkori kegyhelyei kialakulásukat, eredetüket tekintve alapvetően kétfélék. Az egyik típust csodatevő szentképes, a másikat csodatevő szentkutas kegyhelynek nevezhetnénk. Doroszló a 'szentkutas' csodatevő kegyhelyek típusába tartozik. A búcsújáróhely a csodás erejűnek tartott Mosztonga-parti forrás vizének köszönheti létét. Az emberek eredendően azért zarándokoltak Doroszlóra, hogy a Szentkút vizében gyógyulást remélve megmossák beteg testrészeiket. 1861-ben azonban Mária-szobrot állítottak fel a Szentkút közelében, melynek elsőrangú szerepe van a búcsúsok vallásos megnyilatkozásaiban. Jórészt ennél a szobornál folytak a 'körösztök' beköszöntései, búcsúzásai. A hívek itt végzik felajánlásaikat, magányos ájtatosságaikat. Itt égetik vágyaik és hálájuk jeleit, a gyertyákat. A kegykápolnába is Mária-kép került, mégpedig a török alóli felszabadító háborúra utaló ún. segítő Szűzanya-kegykép.
A kút közelében álló Mária-szobor és a kápolnában elhelyezett Mária-kép csak tárgyi tükröződései annak a Mária-tiszteletnek, amely a Szűz Mária hajdani jelenléteit valló népi tudat elevenségén alapul. Manapság a Doroszlóra érkező búcsúsok Szűz Mária tiszteletét és köszöntését tekintik útjuk fő céljának, éppúgy mint a 'Mária-képes' eredetű kegyhelyeken. Szűz Máriáról zengnek az énekek, hozzá szólnak az imák. A búcsújáróhely tulajdonképpeni alapja, a Szentkút, funkcióját tekintve a népi vallásosság és a néphit világába szorult vissza.
Szűz Mária Szentkútra 'telepítése' a népi tudatban mindenképpen előbb kezdődött, mint a Mária-szobor és a Mária-kegykép felállítása. Hiszen már az első csodás gyógyulóról, Záblóczki Jánosról följegyezték, hogy egész életében határtalan rajongással tisztelte Szűz Máriát. Álmában a boldogságos Szűz Mária jelent meg neki, és ő vezérelte gyógyulása helyére, a doroszlai Bajkúthoz. A kegyhely nagy területet mondhat magáénak. Az országút és a Mosztonga között elnyúló, lejtős, gyepes telek a búcsúbeli kultuszok szempontjából kétpólusú terület. Az országút felé eső, keleti végén épült a kegykápolna, a gyóntató épület és a szabadtéri oltár. A Mosztonga felőli, nyugati, 'alsó' végén található a tulajdonképpeni Szentkút a mosakodó-medencével és a Szűz Mária-szoborral. A két pólus közötti szabad térségen húzódik az új keletű kálvária. A két pólust a keresztútjárások és a körmenetek kötik össze.
A kegyhely búcsúnapjainak számát és időpontját általánosságban nehéz meghatározni, mivel többször változtak. A doroszlai plébános 1974-ben kiadott Búcsús könyv négy doroszlai szentbúcsúról tud: áldozócsütörtökről, Pünkösd három napjáról, Kisasszony-napjáról (szeptember 8.), Mária neve napjáról (szeptember 12.). A népi emlékezet némiképp ettől is eltér. Kihagyja a búcsúnapok sorából Mária neve napját, és helyette Nagyboldogasszonyt szerepelteti.
Bárhogy áll is a dolog, kedveltségét, vonzerejét tekintve messze kiemelkedik a doroszlói búcsúalkalmak sorából a pünkösd és a Kisasszony napja. Ezt a két búcsút hagyta jóvá 1835-ben XVI. Gergely pápa. Doroszló esetében is lejátszódtak azok az átrendeződési, változási folyamatok, amelyek más búcsújáróhelyek múltját jellemzik. Hajdan sok olyan búcsújáróhely volt a Kárpát-medencében, amelynek főbúcsúja pünkösdre esett. Ez az oka a szentkúti pünkösdi búcsú visszaszorulásának. Ezzel szemben a nyár végi Kisasszony-napi búcsú népszerűsége erősen megnőtt. Így a doroszlai Szentkút főbúcsúja az 1960-as évek eleje óta egyértelműen Kisasszony napján van.'