Kovács Frigyes és Koricza Miklós megkoszorúzza az emléktáblát Szabó Attila fotói

A könnye glicerin,
fiatal mellén hét tőrdöfés,
méreg az ajkán.
Minden este meghal,
aztán vacsorázik.
(Kosztolányi Dezső: Színésznő)

2004. október 29-e, A délvidéki magyar színjátszás napja óta emléktábla és dombormű ékesíti Törökkanizsán a Nikola Tesla utca 24. számú épületének falát. E házban született a neves színésznő, Romhányi Ibi - olvashatja, aki arra jár. Csak a régi mozinál kell balra fordulni. A kezdeményező dr. GUBÁS Jenő, a szabadkai székhelyű Aracs Társadalmi Szervezet elnöke volt, akinek az indítványát anyagiakkal segítette megvalósítani a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, a törökkanizsai önkormányzat, valamint a helybeli egyéni támogatók. A művésznő arcképét ábrázoló dombormű - az ünnepségen is jelen levő - WEIL Erzsébet szabadkai szobrász munkája.
Az egybegyűlteket a törökkanizsai önkormányzat és Predrag Velièkoviæ polgármester nevében Sava Stanimirov Grèki művelődési és tájékoztatási megbízott köszöntötte, aki arra kért mindenkit, hogy az egyperces néma kegyeletadás után nagy tapssal adózzanak Romhányi Ibi emlékének. KOVÁCS Frigyes, a szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője elmondta, négy évvel ezelőtt, amikor ünnepelni kezdtük ezt a napot, felhívást intézett a vajdasági magyar értelmiségiekhez és művelődési intézményekhez. Kérte, hogy október 29-én emlékezzünk meg a színjátszás nagyjairól, koszorúzzuk meg sírjukat, állítsunk nekik emléktáblát, szobrokat, nevezzünk el utcákat róluk, jelenjenek meg tanulmányok, könyvek a színházakról, a kiemelkedő egyéniségekről. Megelégedéssel nyugtázta, hogy az Aracs civil szervezet meghallgatta a szavát, majd azt a vajdasági magyar színészek nevében megköszönte. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a példa ragadós, és Romhányi Ibi után következnek a többiek, a hasonlóan nagy alkotók és művészek. VAJDA Tibor, az Újvidéki Rádió rendezője nagy szerencsének tartja, hogy Romhányi Ibi az Újvidéki Rádió tagjaként kitörölhetetlen nyomot hagyott hátra a hangfelvételeken. BARÁCIUS Zoltán színésztársára emlékezett, aki gyakran volt partnernője a színpadon, majd LÁSZLÓ Sándor, az Újvidéki Színház igazgatója beszélt arról, hogy Romhányi Ibivel, akinek otthona volt a szabadkai Népszínház, az Újvidéki Rádió és az Újvidéki Színház, jó volt egy födél alatt élni, alkotni. Az Újvidéki Színház társulata nevében Kosztolányi Dezső Ami itt maradt című versével tisztelgett a művésznő szellemisége előtt. KORICZA Miklós, a szabadkai Népszínház színésze szintén egy Kosztolányi-verset, a Színésznő címűt mondta el, majd GUBÁS Ágota tolmácsolta dr. GUBÁS Jenőnek, az Aracs Társadalmi Szervezet elnökének a szavait, aki Romhányi Ibi földije, iskolatársa és jó barátja volt.
- Köztudomású, hogy a színművészet a legkevésbé időtálló művészeti ág, mivel a szó elszáll, az emlékképek megfakulnak az emlékezetünkben, és csak a fénykép, esetleg a filmkocka idézheti fel egy-egy felejthetetlen művészeti teljesítmény emlékét. Mégis Déryné, Blaha Lujza, Latinovits és a többi neves színész sikereit egy egész nemzet zárta a szívébe, mint ahogyan Romhányi Ibi művészetét sem hagyja feledni a délvidéki magyarság. Mert csodálnivaló dolog az, ha valaki egy Tisza-parti poros, álmos kisvárosból indul el a mesebeli, szerény tudásbatyuval a vállán, és befut a délvidéki magyar színművészet szent nagy óceánjába. Ez az út számtalan veszélyt rejteget, és aki mégis ezt választja, annak tudnia kell, hogy Dante poklának a megpróbáltatásain kell átverekednie magát. Romhányi Ibi megharcolta azt a küzdelmet, s kiváló tehetsége, a szurkos fekete föld edzette akarata és végtelenül kitartó munkabírása átsegítette mindezeken a nehézségeken. Csillag volt ő a délvidéki színművészet egén ebben a balkáni nagy sötétségben, hitet és reményt adott nekünk, hogy megtaláljuk azt az irányt, amely a magyarként való megmaradásunkat erősíti. És nemcsak színész, hanem fáklya is volt, amely úgy szórta szét a fényét, hogy miközben másoknak világított, magát emésztette el. Mert a színészet Juhász Gyula szerint izom- és idegmunka, és aki még a lelkét is beleadja, az már nem is színész, hanem művész, aki a mulandó órákat az örökkévalósághoz igazítja. Romhányi Ibi ilyen művész volt. Hirdesse ez az emléktábla az örökkévalóságnak művészi nagyságát, és szolgáljon példaképül az utána jövő nemzedékeknek.
Az emléktáblát és a domborművet BOGDÁN József törökkanizsai plébános leplezte le, majd ezután áldást mondott, és megszentelte az alkotásokat. Gubás Ágota köszönetet mondott Romhányi Ibi édesanyjának és testvérének a vendéglátásért, majd a művésznő tisztelői a sírjánál is lerótták kegyeletüket.