A mai Romániának csodálatos vidékei vannak, amelyeket mindenképpen érdemes meglátogatni. Annál is inkább, mert ezek zömmel a magyarok lakta Erdélyben vannak és ott -- a lenyűgözően szép tájakon kívül -- találkozhatunk a trianoni békediktátum következtében tőlünk elszakadt honfitársainkkal is. Van azonban ennek az országnak egy olyan tájéka, amelyet kevésbé látogatnak a turisták: a Partium. Egykor a mai Bihar, Szilágy és Szatmár megyéket magába foglaló területen nagyon sok az olyan látnivaló, amelyet érdemes megnézni, annál is inkább, mert mindegyiknek van valamilyen magyar vonatkozása. Az említett területre kísértük el a Szeged-Honvéd téri református gyülekezet kiránduló csoportját a napokban.

A ,,mezítlábas Notre Dame'

A szegediek először a szatmári, még magyarországi részeket keresték fel: a tákosi fazsindelyes, kazettás ,,mezítlábas Notre Dame'-nak nevezett református műemléket, ahol egy 82 éves helybéli presbiter, Baráth Menyhértné, Erzsike néni ismertette a vendégekkel a templom viharos történetét, jelenét, biztató jövőjét. Ezután Csaroda, a 13. században épül egyik legrégebbi kegytemplomunk következett, az egyik falon jól megőrzött bizánci szentek freskóival (mosolygós szenteknek is nevezik őket, mert a korabeli ábrázolásban ritkán láthattunk vidám arckifejezésű képeket), majd Tarpa, ahol nemcsak a helyi műemlék-templomot, az Esze Tamás és Kossuth-szobrot csodálta meg a társaság, hanem eleget tett a helybéli Zeke-család kedves invitálásának és rövid látogatást tett a Szőlőhegyi Tanösvényen, megkóstolva a saját készítésű finom szatmári szilvapálinkát (eperhordóban érlelve), a szatmári rozét és a család nőtagjai által készített süteményféleségeket. Azt követően pedig felbaktattak a hegygerincre, ahol az egykori kőbánya vájataiban fészket rakó színes gyurgyalagokat szemlélhették meg.
Szatmárcseke: nemzeti imánk írójához, Kölcsey Ferenchez kapcsolódó település, amely méltóképpen ápolja a híres magyar poéta, politikus, gazdálkodó emlékét. A nevét viselő múzeumban láthatók az általa használt tárgyak, a Himnusz eredeti kézirata, levelezései, mi több, Végakarata is. Ebben egy Szabadkára utaló, összegező passzus is található, amely szerint ,,A szabadkai vízimalom fele, amely Kölcsey Bálint bátyám maradékától, a szabadkai gyümölcsösöknek fele ( úgymint Csertü fele a Kerekes és Nádudvari kertekkel együtt) Kölcsey Mihály rokonomtól szerzett virtuális jusson szereztetvén meg, hasonló képpen nem ősi örökségek...' Hogy azután e Végakaratban leírt javaknak mi lett a későbbi sorsa, arról már nem szól a fáma, de valószínűleg a délvidéki irattárakban a nyomukra bukkanhatunk. Kölcsey síremlékét egy olyan különleges temetőben találjuk, amely ritkaság számba megy, nemcsak nálunk, hanem a világon is: itt vannak ugyanis az úgynevezett csónakos fejfák, hatalmas fekete testükkel uralják az egész sírkertet, rajtuk az elhunyt adatai, szépen cirkalmazott aranyszínű betűkkel.

,,Láncos templom' Szatmárnémetiben

,,Láncos templom' Szatmárnémetiben, előtte Kölcsey Ferenc mellszobra

Fogy a magyar. Egyik leggyakoribb megállapítás azok részéről, akikkel a Partiumban találkozunk. Korda Zoltán, a szatmárnémeti ,,láncos templomban' szolgáló református lelkész is erről beszél. (A város szívében lévő Isten házát egyébként 1861 óta nevezik így, merthogy a 19. században még jóval kisebb településen egyik megélhetési forrás volt az állattartás, így azután reggelenként, amikor a ki-, esténként pedig behajtották a barmokat, azok bizony kárt tettek a templomkerti veteményesben és a virágokban. Így azután nemes egyszerűséggel lánccal kerítették körbe a templomot és a kertet.) Mint mondja, a múlt század hatvanas éveiben kezdődött az iparosítás a városban és környékén, akkor költöztették a moldáviai és a mócföldi románokat a számukra épített lakótelepekre. A második nagy magyartalanítási hullám most is zajlik. A román kormány kiemelt ösztöndíjat ad azoknak az egyetemistáknak, akik hajlandók Németiben tanulni s később ott is maradni. A magyarok nehezen jutnak be a felsőoktatási intézményekbe, később pedig munkához, így azután sokan elvándorolnak. Ennek a következménye, hogy a mai több, mint százezres lakosú Szatmárnémetiben már fele-fele arányban élnek magyarok és románok, míg egykoron csaknem színmagyar volt a város lakossága. A Szamos folyón épült településnek egyébként még élő és jól működő magyar kulturális és oktatási intézményei vannak, s ami biztató, hogy vasárnaponként a felekezetek templomai ma is megtelnek hívőkkel. Korda Zoltán nagytiszteletű úr is büszkén említi, hogy egy-egy istentiszteleten a láncos templomban 750-800-an is megjelennek, karácsonykor, húsvétkor pedig 2300-an vannak Isten házában.
Máramarossziget, a Tisza bal pártján fekvő város, napjainkban alig 36 ezernyi lakosa van - abból 5 ezer a magyar. Gyönyörű fekvése van, a környéke is festői: hatalmas lombhullatú és tűlevelű erdők veszik körül, amikor pedig felkapaszkodunk a hegygerincre, a folyó túloldalán tisztán láthatók a kárpátaljai települések, közülük is a nagyobbak: Técső és Aknaszlatina. (De jó lenne, mondogatjuk, ha erre is léteznének már ,,európai határok', átugranánk a benei és a csetfalvai barátainkhoz, meginnánk velük egy-egy pohár bort...) Bemegyünk az egykor virágzó városba, amelyben együtt éltek magyarok, ruszinok, zsidók és románok, virágzott a kereskedelem, a kultúra, számtalan napilap jelent meg. A magyar iskolákban tanított Körösi Csoma Sándor, majd két évszázaddal később Juhász Gyula, itt született és élt egy ideig Elie Wiesel Nobel-díjas író is. Ma kissé lepusztultnak tűnik a város, mintha nem lenne gazdája az épületeknek, portáknak, az utaknak.
Nagybánya egykoron festőiskolájáról volt nevezetes, amelyet Hollósy Simon festőművész létesített 1986-ban. Csók István, Iványi Grünwald Béla, Glatz Oszkár is dolgozott itt, ezt ma igyekeznek újjáéleszteni, több-kevesebb sikerrel. Volt még egy jelentős elem e 130 ezres város életében: az aranybányászat. Mátyás király, majd II. Rákóczi Ferenc idejében virágzott e tevékenység, azután a Habsburgok vették birtokukba a szó valóságos értelmében az aranybányát, de nem sok sikerrel. Napjainkban az aranyat többnyire már csak a fogpótlásokban látni Nagybányán... Ami viszont biztató, hogy a helyben élő magyarok egyre többen kérik a magyar állampolgárságot, élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. Nem azért, hogy kivándoroljanak, hanem azért, hogy a románok ne mondhassák rájuk a lealacsonyító, pejoratív jelzőt: bozgorok, azaz hontalanok!

Petőfi és Szendrey Júlia mézeshetei Koltón

Érmindszenten Ady Endre szülőházánál mindig nagy a messziről jött érdeklődők sokasága.A világirodalom talán legszebb versei születtek a partiumi kicsiny faluban, Koltón. A Teleki Sándor gróf birtokolta kastélyban töltötte ugyanis mézesheteit Petőfi Sándor ifjú hitvesével, a szépséges Szendrey Júliával. Teleki, szabadságharcos ezredes, akinek viharos katonai és szerelmi életet adott a Teremtő, Nagykárolyban ismerkedett meg Petőfivel, majd, amikor a költő 1847-ben feleségül vette Szendrei Júliát, meghívta a friss házasokat, hogy töltsék a festői környezetben mézesheteiket. Petőfi, lévén, hogy anyagiakban sosem dúskált igazán, elfogadta az invitálást és itt töltött hitvesével néhány felhőtlen és boldog hetet. Itt, a kertben még mindig álló somfa alatt lévő kőasztalon írta a Szeptember végén című lenyűgözően szép költeményt, de itt született a Beszél a fákkal a bús őszi szél című, megzenésített vers is. Ma a Teleki-kastély múzeum, rengeteg korabeli emlékkel, itt látható például a Szeptember végén című vers eredeti kézirata, Petőfi és felesége egy-egy ruhadarabja, használati tárgyai.

A páratlanul szép tájon keresztül haladva jutunk el Szurdokba, ahol felkeressük a Jósika kastélyt. Jósika Miklós (1794-1865), a katona és neves irodalmár ebben a gyönyörű környezetben élt és alkotott a 19. század első felében. Ma erről már csak az irodalmi lexikonokból tudunk, hiszen az egykori épületből és a körülötte lévő parkból szinte semmi sem maradt: a kastély egy állami birtok gépállomásának a központja, traktorok, kombájnok, rozsdás, használhatatlan munkagépek állnak az épület körül szanaszét, a fák kiszáradva, a valamikor ragyogó birtok mára az enyészet martalékává vált. Szinte ugyanez mondható el a szomszédos zsibói Wesselényi-kastélyról is. Az ,,árvízi hajós'-ként emlegetett népszerű magyar hazafi egykori birtokán lévő gyönyörű kúria omladozik, hatalmas rozsdás lakat csüng a kapu bejáratán, ám, a román állam igyekezett magának tőkét kovácsolni a lenyűgözően szép környezetből: arborétumot építtetett a kastély mellé és ezt látogathatják a turisták...
Zilah a Szilágyság egyik legnagyobb városa, több mint 60 ezer lakosa van, ebből alig 11 ezer a magyar. Az etnikai arányok itt is az elmúlt 30 évben változtak meg döntően, hiszen a magyarok aránya 50-ről 17 százalékra zsugorodott a városi népességben. Látnivalói közül viszont érdemes megtekinteni a Wesselényi-kollégiumot (ide járt iskolába Ady Endre), a református templomot és a Fadrusz János alkotta Wesselényi szobrot is. Szilágysomlyó, a vidék másik nagyobb települése, amely elsősorban az itt született Báthory Istvánról, az erdélyi fejedelemről, Lengyelország királyáról ismert. A lengyelek ma is látogatják a helyi katolikus templom falán elhelyezett emléktáblát, tisztelettel és kegyelettel emlékeznek egykori uralkodójukra. A Báthory-várkastély viszont romos állapotában eléggé elszomorító látványt nyújt, arról nem is beszélve, hogy az egyik bástyán elhelyezett turulmadár és az alatta lévő emléktábla az I. világháború hősi halottaival az elmúlt évtizedben egyik éjszaka ,,eltűnt' - helyére egy hatalmas ortodox kereszt került és elnevezték a román függetlenség emlékművének.
Ha az ember a Szilágyságban jár, nem kerülheti el Érmindszentet, azaz Adyfalvát, mai hivatalos nevén: Ady Endrét. Neves költőn született itt 1877-ben, szülőháza ma is áll, a mellette lévő kúria és a kertben felállított szobor képezi azt az emlékhelyet, amely a magyarok zarándokhelye napjainkban is. Az alig 170 lakosú falucskához meglehetősen rossz út vezet, de ez nem gátolja meg az Ady Endrét kedvelő és tisztelő magyarokat, hogy ellátogassanak egyik legnagyobb költőnk szülőhelyére. A környék egyébként ma is nyugodt, csendes, csak időnként pöfög el a ház előtt egy-egy traktor, s itt ballag békésen a mezőről estefelé beterelt tehéncsorda is...