A csintalan Gyurka bá

A csintalan Gyurka bá

Boros György képzőművész, nyugalmazott tanár és kiállításszervező 85. születésnapja alkalmából Művész és pedagógus címmel legújabb alkotásaiból és a tanítványai munkáiból nyílt tárlat augusztus 3-án a Raichle-palotában működő szabadkai Kortárs Galériában.


Miroslav Jovančić, Bíró Tímea, Boros György, Blaskó Árpád (Benedek Miklós felvételei)

Bátran és nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a szabadkai Boros György, vagyis ismertebb nevén Gyurka bá, nemcsak egy név, hanem egy fontos fogalom is a vajdasági képzőművészet életében, hiszen a művésznek mindig volt energiája és ideje arra, hogy diákjait szakmai tanácsokkal lássa el, illetve rávezesse őket arra az útra, amelyen művésszé válhatnak. Sokkal mélyebbek és emberibbek ezek a találkozások a szokásos mester-tanítvány történeteknél, de erről azok a képzőművészek tudnának többet mesélni, akik hozzá vezetik vissza a pályájuk kezdetét, és a mostani tárlaton is büszkén, meghatódva álltak az örök fiatal tanár mellett.

Gyurka bácsi a pedagógusi pályán eltöltött negyven év után egy napot sem pihent, hiszen másnap már a Népkör Magyar Művelődési Központban kezdett el tanítani, és ma is ő vezeti a képzőművészeti szakosztályt, mely a kiállításain rendszeresen bemutatja a legkisebbek munkáit.

A vizuális művészet hűséges követői szombat este is eljöttek megcsodálni a legújabb termést. Blaskó Árpád, a Kortárs Galéria megbízott igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd az önálló tárlatot Bíró Tímea költő és Miroslav Jovančić, a galéria kurátora nyitotta meg, aki Boros egykori tanítványaként elmondta, hogy tanári fellépésével és az oktatási módszereivel kivívta a tiszteletet. A jelenlevőknek a többi közt arról mesélt, hogy milyen tanár volt Gyurka bácsi, és mit köszönhetnek neki az egykori diákjai. A megnyitóbeszédek után Miroslav Jovančić hegedűn, Dukić Zoran pedig gitáron játszotta el az ’O sole mio című dalt, mely közel áll Boros szívéhez. A két évvel ezelőtt szívműtéten átesett képzőművész elmondta, hogy nagy hálával tartozik a családjának meg a barátainak azért, hogy folytathatta a munkát, és ahogy ígérte, nem hagyta, hogy az egészsége az alkotás útjába álljon. A közönség nagy megdöbbenésére kiderült, hogy a falon látható legújabb munkák a februártól a kiállítás napjáig tartó időszak eredményei. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs kihunyófélben az alkotási kedv, Boros még tele van ötletekkel, kísérletezget, és folyton meg tud újulni, hiszen a képei ezúttal is egy újabb arcát mutatják meg.

A tárlaton Boros György mellett Antal László, Blaskó Árpád, Aleksandar Botić, Cibolya Stella, Daniel Čavić, Csőke Dóra, Csúzdi Szabó Erika, Suzana Donoslović, Miroslav Jovančić, Jasmina Jovančić Vidaković, Korhecz Zsuzsanna, Ljiljana Krtinić, Ivona Medić, Srđan Miladinović, Paszterkó Richárd, Pesti Emma, Raffai Ingrid, Sándor Laura, valamint a Népkör képzőművészeti szekciójának jelenlegi tagjai állították ki alkotásaikat.

A tárlat szeptember 10-éig díszíti a galéria falait, illetve várja a látogatókat.

 


 

Kivezetés a paradicsomba

Editbe belefulladt a város minden falfirkája minden utcaköve a bebetonozott sejtjei
lakkba mártott szórólapot nyomnának a kezébe de az ököl képtelen elengedni a szorítást
az aktuális évszakra berendezkedett kirakatból hússzínű próbababák nincstelen szívdobogása
duzzasztja vastagabbá a felszínt tündöklik a szecesszió de mezőért zöldért kiált a táj
a látóhatár közeli síkján nyílegyenes fák lombjának aszimmetrikus tánca csalogatja a
tüdőszárnyakat a sugárút sétányára itt ismerte meg a képzőművészt aki kivezette őt a káoszból
aki kivezette őt a paradicsomba aki megszelídítette az öklét és kinyitotta a tenyerét
azóta mindenhol felismeri a keze nyomát a népkör falán galériák függőleges oltárán
az ő virágai nem fogságba ejtett keretbe zárt áldozatok a természet halottai hanem az
örökkévalóság színekbe öltöztetett formái az ő világában nincsenek egyedül álló magukra
hagyatott fák egymás mellé ülteti őket hogy együtt terebélyesedjenek gyarapítsák az évgyűrűket
a fiatal platánok ágait az ég felé hajlítja hogy érezzék a helyes irányt a felfelé ívelést a formák
és a színárnyalatok között hogy bőséges termést szüljön a vászonra a fémlemezre a papírra

 

A művész, a pedagógus, a kiállításszervező. Nem lehet a hármat elválasztani egymástól, mert mindegyik a lételeme, egymást éltetik. Akarva-akaratlanul is figyel, felkarol, tanít. Vajdaság, de leginkább Szabadka Gyurka bácsija képzőművészeti családfájának ékes bizonyítéka a mai kiállítás is. Biztos kezű, kiforrott vizuális világú és dolgozó, tehetséges művészek köszönhetik az első lépéseiket Boros Györgynek, aki időt és energiát nem sajnálva adta tovább a tudását, lendületét. A lendületét, melyre a minap is rácsodálkoztam, írja ugyanis a mostani kiállítás anyagát bemutató levelében a kis képeknél, hogy kísérletezések. Felkaptam a fejem, hogy még mindig van benne erő, kedv, játék, hogy kísérletezgessen.

A 80. születésnapja alkalmából készült interjú kapcsán azt nyilatkozta: „A művész mindaddig nem tud megöregedni, amíg az egészsége engedi, hogy a kezét tudja mozgatni, az eszét pedig használni.”

Nézem a legújabb munkáit, és megállapítom, hogy Gyurka bácsi szemtelenül fiatal. Kézügyesség híján én ezt tanulom tőle, mert a képzőművészetén túl az ember és a nevetése is jelen van a kiállításokon. A mezői kék-zöld vízesésekben, fasorokban csorognak tovább, Gyurka bácsi gyökerei finoman és halkan ereszkednek, az új hajtások pedig a földből kibújva jelzik az életet és az alkotni akarást.

(Bíró Tímea méltatása — elhangzott Boros György Művész és pedagógus című kiállításának megnyitóján)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képzőművészet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink