Boros György képzőművész, nyugalmazott tanár és kiállításszervező 85. születésnapja alkalmából Művész és pedagógus címmel legújabb alkotásaiból és a tanítványai munkáiból nyílt tárlat augusztus 3-án a Raichle-palotában működő szabadkai Kortárs Galériában.
Miroslav Jovančić, Bíró Tímea, Boros György, Blaskó Árpád (Benedek Miklós felvételei)
Bátran és nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a szabadkai Boros György, vagyis ismertebb nevén Gyurka bá, nemcsak egy név, hanem egy fontos fogalom is a vajdasági képzőművészet életében, hiszen a művésznek mindig volt energiája és ideje arra, hogy diákjait szakmai tanácsokkal lássa el, illetve rávezesse őket arra az útra, amelyen művésszé válhatnak. Sokkal mélyebbek és emberibbek ezek a találkozások a szokásos mester-tanítvány történeteknél, de erről azok a képzőművészek tudnának többet mesélni, akik hozzá vezetik vissza a pályájuk kezdetét, és a mostani tárlaton is büszkén, meghatódva álltak az örök fiatal tanár mellett.
Gyurka bácsi a pedagógusi pályán eltöltött negyven év után egy napot sem pihent, hiszen másnap már a Népkör Magyar Művelődési Központban kezdett el tanítani, és ma is ő vezeti a képzőművészeti szakosztályt, mely a kiállításain rendszeresen bemutatja a legkisebbek munkáit.
A vizuális művészet hűséges követői szombat este is eljöttek megcsodálni a legújabb termést. Blaskó Árpád, a Kortárs Galéria megbízott igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd az önálló tárlatot Bíró Tímea költő és Miroslav Jovančić, a galéria kurátora nyitotta meg, aki Boros egykori tanítványaként elmondta, hogy tanári fellépésével és az oktatási módszereivel kivívta a tiszteletet. A jelenlevőknek a többi közt arról mesélt, hogy milyen tanár volt Gyurka bácsi, és mit köszönhetnek neki az egykori diákjai. A megnyitóbeszédek után Miroslav Jovančić hegedűn, Dukić Zoran pedig gitáron játszotta el az ’O sole mio című dalt, mely közel áll Boros szívéhez. A két évvel ezelőtt szívműtéten átesett képzőművész elmondta, hogy nagy hálával tartozik a családjának meg a barátainak azért, hogy folytathatta a munkát, és ahogy ígérte, nem hagyta, hogy az egészsége az alkotás útjába álljon. A közönség nagy megdöbbenésére kiderült, hogy a falon látható legújabb munkák a februártól a kiállítás napjáig tartó időszak eredményei. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs kihunyófélben az alkotási kedv, Boros még tele van ötletekkel, kísérletezget, és folyton meg tud újulni, hiszen a képei ezúttal is egy újabb arcát mutatják meg.
A tárlaton Boros György mellett Antal László, Blaskó Árpád, Aleksandar Botić, Cibolya Stella, Daniel Čavić, Csőke Dóra, Csúzdi Szabó Erika, Suzana Donoslović, Miroslav Jovančić, Jasmina Jovančić Vidaković, Korhecz Zsuzsanna, Ljiljana Krtinić, Ivona Medić, Srđan Miladinović, Paszterkó Richárd, Pesti Emma, Raffai Ingrid, Sándor Laura, valamint a Népkör képzőművészeti szekciójának jelenlegi tagjai állították ki alkotásaikat.
A tárlat szeptember 10-éig díszíti a galéria falait, illetve várja a látogatókat.
Kivezetés a paradicsomba
A művész, a pedagógus, a kiállításszervező. Nem lehet a hármat elválasztani egymástól, mert mindegyik a lételeme, egymást éltetik. Akarva-akaratlanul is figyel, felkarol, tanít. Vajdaság, de leginkább Szabadka Gyurka bácsija képzőművészeti családfájának ékes bizonyítéka a mai kiállítás is. Biztos kezű, kiforrott vizuális világú és dolgozó, tehetséges művészek köszönhetik az első lépéseiket Boros Györgynek, aki időt és energiát nem sajnálva adta tovább a tudását, lendületét. A lendületét, melyre a minap is rácsodálkoztam, írja ugyanis a mostani kiállítás anyagát bemutató levelében a kis képeknél, hogy kísérletezések. Felkaptam a fejem, hogy még mindig van benne erő, kedv, játék, hogy kísérletezgessen.
A 80. születésnapja alkalmából készült interjú kapcsán azt nyilatkozta: „A művész mindaddig nem tud megöregedni, amíg az egészsége engedi, hogy a kezét tudja mozgatni, az eszét pedig használni.”
Nézem a legújabb munkáit, és megállapítom, hogy Gyurka bácsi szemtelenül fiatal. Kézügyesség híján én ezt tanulom tőle, mert a képzőművészetén túl az ember és a nevetése is jelen van a kiállításokon. A mezői kék-zöld vízesésekben, fasorokban csorognak tovább, Gyurka bácsi gyökerei finoman és halkan ereszkednek, az új hajtások pedig a földből kibújva jelzik az életet és az alkotni akarást.
(Bíró Tímea méltatása — elhangzott Boros György Művész és pedagógus című kiállításának megnyitóján)