A házigazdák citerazenekara és vegyes kórusa

A citeramuzsika ünnepét Szilasi Mihály neves helybeli citerás emlékére rendezik meg. A mester citerajátékáról készült felvételt a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzik, a helybeliek pedig ápolják és továbbadják egyedi játékstílusát, a sántaciterázást.

A rendezvény első mozzanataként Nagy Aurea előadásában elhangzott az Apám citerája című Fehér Ferenc-vers, a zenei aláfestésről Lele József muzslyai citerás, Szilasi Mihály tanítványa gondoskodott, majd a házigazdák citerazenekara és vegyes kórusa dallal, muzsikával üdvözölt mindenkit. Ezután az egybegyűlteket Juhász Törköly Krisztina, a Muzslai Petőfi Sándor MME elnök asszonya köszöntötte, és hangsúlyozta, a 70. évébe lépett művelődési egyesületben az idén minden rendezvény rendhagyóvá válik.

Borsi Ferenc

A XIII. Szilasi-napot Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője nyitotta meg. Bartók Béla népzenekutatót idézve elmondta, a citerazene is a művészi tökéletesség megtestesítője, és egyúttal annak a példája, hogyan lehet a legszerényebb eszközökkel egy zenei gondolatot tökéletesen kifejezni.

— Nagy örömmel érkeztem a hagyományossá vált Szilasi-napra, mely a Délvidék legjobb magyar citerásainak találkozójaként Szilasi Mihálynak, a muzslyai citerazenekar alapítójának emléke előtt tisztelegve a magyar kultúra különleges értékét, a citerazene szeretetét és élményét adja mindannyiunknak. A citeraszó — melyet a bánsági származású Bartók Béla természeti tüneménynek nevezett, Fehér Ferenc a versében a szélfújta nyáréji búza zengéséhez és a kasza pengéséhez hasonlított — minden emberi érzés kifejezésére alkalmas. Magában hordozza őseink örökségét, a mi saját gondolatainkat, nemzeti összetartozásunkat és egyéni érzelemvilágunkat egyaránt. A népzenében nyíló távlatokban benne rejlik a magyar ember lelkisége, élete és a világhoz való viszonyulása: tűz és méltóság, érzelem és erő, hagyomány és megújulás — mondta megnyitóbeszédében Pirityiné Szabó Judit.

Lele József

Az esten felolvasták Dudás Károlynak, a VMMSZ elnökének a levelét, melyben a többi közt a következőket írta:

„A citeraszó és a citerajáték hasonlatos az imádsághoz is. Lehet az otthon biztonságában elmondott hálaadó ima, lehet a lelkész által megszentelt hívő kórus szava s lehet gondolattal, cselekedettel létrehozható, közös ünnep erejétől való. A Szilasi-napok, úgy gondolom, ez utóbbihoz tartozik. Az ünnep ereje az emlékezés valós történésétől nyeri az erőt, viszont egyvalamit nem feledhetünk el soha: a felidézés által nem arra teszünk kísérletet, hogy megismételjünk valamit, hogy visszatérjünk valamely szent, alapító pillanathoz. Nem! A felidézéskor abba próbálunk meg belépni, ami itt van, mert azóta is tart!”

Flaman—Hézső-kettős

Az emléknapnak az idén százötven fellépője volt, a házigazdák legfiatalabbjai közül bemutatkozott a Kisbanda citerazenekar és Szalma Árpád szólista, továbbá a Pöngető citerazenekar még két aktív tagja, a Váczi testvérek, Nándor és Zsolt, fellépett a rangidős citerazenekar is, valamint Lele József citeraszólista.

A székelykeveiek

A vendégek közül első ízben állt a Szilasi-nap közönsége elé a székelykevei Petőfi Sándor MME citerazenekara, valamint a Trio Citaris csoport Torontálvásárhelyről, illetve a zentai Délibáb MME citerazenekara.

A csókai Jégvirágok

Csókáról, a Móra Ferenc MME-ből három csoport, a Jégvirág, a Barna Gesztenyék és a Pöngetyű muzsikáját élvezhették a jelenlévők. Szabadkáról a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület citeracsoportja, Adáról a Cifrázó citerazenekar, Pacsérról Ónódi Tamás és Zsadányi Bálint szólista, valamint a Pacsér citerazenekar érkezett. Kisoroszról a Lackó Márta és Ördög Lóránt alkotta duó lépett színre, illetve ezúttal sem hiányozhatott a találkozóról Flaman István és Hézső Zsolt jól ismert citerakettőse. A déli végekről utazott Muzslyára a székelykevei Magyar Ede és a torontálvásárhelyi Kovács József, továbbá nem hiányozhatott az eseményről a temerini Kéknefelejcs citeracsoport és kórus, valamint a három településről, Adorjánról, Oromhegyesről és Törökkanizsáról verbuválódott Tisza Menti Zengő citerazenekar sem. Mindenki nagy örömére a magyarországi Váchartyánból eljött a rendezvényre és az esten fel is lépett a csókai származású Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola oktatója.

A XIII. Szilasi-nap — csakúgy mint az előző rendezvények mindegyike — kötetlen, közös muzsikálással, dalolással ért véget.

A szerző felvételei