A betegek bizalmában
Bíró Tímea
2020.11.04.
LXXV. évf. 45. szám
A betegek bizalmában

Ahhoz, hogy egy orvos gördülékenyen tudja végezni a munkáját, elhivatottságra, együttműködő kollégákra és türelmes betegekre is szükség van. Dr. Raffai Győrög Rózsa háziorvos és orvostanár munkáját a páciensek után a szakma is elismerte, hiszen ő kapta az idén Az év családorvosa a Kárpát-medencében pályázat életműdíját.

* Miért választotta az orvosi pályát? Akkoriban is ilyen méltatlan helyzetben voltak az egészségügyi dolgozók, vagy egy kicsit szebb kép alakult ki az egészségügyünkről?

— Nem mondhatom, hogy korán döntöttem ezt el, hiszen van, aki már gyermekkorában tudja, hogy orvos szeretne lenni. Az én esetemben egy csendes, támogató család állt mögöttem, melynek megvannak azok a bizonyos erkölcsi normái, amelyekre a név kötelez, vagyis a becsület, a kitartó munka, a tisztelet, és aztán ezek nyomán elindulunk egy úton. A későbbiekben a tanítók veszik át a szerepet, nálam ez az akkori Moša Pijade Gimnáziumban történt, és azt kell mondanom, hogy ezek nagyon kemény évek voltak, de itt forrott ki az, hogy ki milyen pályát választ a jövőben. Akkoriban nem állt rendelkezésünkre ilyen sok információ, de tudtuk, hogy bármilyen szakot is választunk a gimnázium után, egy megfelelő polgári életet tudunk teremteni a családunk számára, de ez természetesen csak úgy volt megvalósítható, ha a szülők lehetővé tudták tenni a gyerekeik számára a továbbtanulást a gimnázium után.


Lévai Márta felvétele

* Mely főbb állomások voltak meghatározóak az életében?

— Az Újvidéki Egyetem elvégzése után Szabadkán töltöttem az egyéves kötelező gyakorlatot mint kezdő orvos, és mivel ennek elvégzése után nem volt a városban munka, elvállaltam a topolyai Hadzsy János Egészségházban a felkínált munkát, mely abból állt, hogy négy gyár rendelőjében dolgoztunk hat hónapon át. Ezután hívtak fel a szabadkai Egészségügyi Középiskolából, hogy orvostanárként el tudnék helyezkedni az intézményben, így öt éven át ott tanítottam. Ezután kerültem a Szabadkai Egészségházba, de nem szakítottam meg a kapcsolatot az iskolával, huszonnyolc éven át folyamatosan pedagógusként is dolgoztam. A Szabadkai Egészségház Általános Orvosi Szolgálatának rendelőjében, a Szabadkai Gerontológiai Központban tevékenykedtem, tehát elláttuk a városrész betegeit, valamint a bentlakókat is, illetve a központhoz tartozó két objektumban is gyógyítottunk.

* Orvostanárként hogyan tudta izgalmasabbá és érdekesebbé tenni az órákat?

— Kezdetben a tankönyv hiánya miatt kézzel írtuk a jegyzeteket, és maga az előadás sem diktálásból állt, hanem átadtam a gyerekeknek ezeket a jegyzeteket, a táblára csak a legfontosabb információk kerültek fel, és lényegében beszélgetés formájában folyt a tanítás. Később, amikor megjelent a számítógép és az internet, akkor az iskolaigazgatók mindig igyekeztek a megfelelő eszközökkel felszerelni az oktatási intézményt, így prezentációkat készítettem a diákok számára. A mikrobiológia és a kórtan anyagát bemutatók formájában adtam elő, melyek rengeteg képet és kevés szöveget tartalmaztak. Ekkor már számítógépen írtam a jegyzeteket, és kórtanból meg is jelent egy ismeretterjesztő füzet, mely a tankönyvet helyettesítette. A sok prezentáció és a videók lényegesen megkönnyítették a tanulást, illetve a gyerekek is élvezték, hogy ők maguk is készíthettek prezentációt, és ezáltal ők is bekapcsolódhattak a munkába.

* Nyilván lehetetlen az 1700 diákja pályafutását követni, de van-e rálátása arra, hogy a gyógyítás útján maradtak-e?

— Ebben a Facebook közösségi oldal van nagy segítségemre, mert ha bejelölnek ismerősnek, akkor látom, hol élnek, mit dolgoznak. Azt mondhatom, hogy a diákok többsége egészségügyi nővérként, technikusként helyezkedett el, de nagy számban vannak olyanok is, akik főiskolára vagy egyetemre iratkoztak, és orvosként dolgoznak, sokan a szakosítást is elvégezték. Olyan személyről is tudok, aki az amerikai Harvard Egyetemen tanított, jelenleg pedig Kaliforniában él. Büszkeséggel tölt el, hogy az egykori diákjaim megállják a helyüket a világ bármely pontján, és szép eredményeket érnek el az egészségügyben, az orvoslásban.

* A térségünkben nem használatos a családorvos szó, inkább a választott orvos él a köztudatban. Mégis milyen módon kapcsolódik a háziorvos a családhoz?

— Lényegesen megkönnyíti a munkánkat, ha ismerjük a páciens környezetét, melyben él. Ennek feltérképezésére természetesen kevés idő áll rendelkezésre, de ez az egyik alapja az anamnézisnek, hogy kikérdezzük az illetőt. Előbb a családban keressük a baj gyökerét, később pedig a részletes kivizsgálások következnek.

* Milyen tulajdonságok szükségesek ehhez a munkához, mely mindennap sok probléma elé állítja a szakembert?

— Attól függetlenül, hogy család- vagy szakorvosként dolgozunk, az a legfontosabb, hogy elnyerjük a beteg bizalmát. Oda kell figyelnünk rá, és fontos, hogy őszintén érdekeljen bennünket a problémája. A cél minél rövidebb idő alatt felállítani a diagnózist, hogy elkezdhessük a gyógykezelést. Végtelen türelemre és empátiára van szükség. Azzal is tisztában kell lenni, hogy ez a hivatás folyamatos tanulást és informálódást igényel. Régebben a könyvek és a kollégák segítségével tudtuk gyarapítani a tudásunkat, ma pedig az internet is nagy segítségünkre van, illetve az új törvény kötelez is bennünket arra, hogy pontokat gyűjtsünk a továbbképzések által, és nyitottak legyünk az orvostudományon belüli fejlődésre.


A doktornő a kísérőivel a fogadáson

* Milyen pozitívumokkal és negatívumokkal találkozott a munkája során? Legyen szó az orvostanárságról vagy az orvoslásról.

— Mindkettő esetében rendkívül fontos az elhivatottság és a pálya szeretete. A gyógyításban törekednünk kell a sikerélményekre, hogy — akár enyhébb, akár súlyosabb a betegség — megszabadítsuk az illetőt a panaszaitól, a fájdalmától. Ez sajnos nem mindig történik így, és tudni kell feldolgozni a kudarcélményt, a halálesetet, valamint a beteg elégedetlensége is megakadályozza a gördülékeny munkát. Úgy érzem, vissza kellene állítani az orvosi hivatás megbecsülését. A rohanó világban mindössze tíz perc jut egy betegre, ami nagyon kevés, a másik oldalon pedig azt látom, hogy a páciensek sem szánnak elegendő időt az orvoslátogatásra, türelmetlenek, folyton sietnek. Az adminisztrációs munka miatt a betegre gyakran rá sem néz az orvos, hanem a számítógépben vezeti az adatokat. Ez egy olyan nehézség, amelyet nem tudunk orvosolni. A tanítás terén akkor van sikerélménye a tanárnak, ha azt látja, hogy a kiváló átlageredmény mögött ott van a tudás, illetve ha valaki akkora kedvet kapott az orvosláshoz, hogy elindult a tudományos pályán. Az iskolában nem ütköztem nehézségekbe, hiszen jó képességű diákok járnak az intézménybe, akiknek nagy a tudásvágyuk, és tisztelik a tanárokat.

* Nemcsak a szakma ismerte el a munkáját, hanem a betegei is, hiszen 2011-ben Az év praxisa a Kárpát-medencében pályázat díját ítélték oda önnek, melyet 2012 elején vett át. Milyen a díjakhoz való viszonya?

— Nagyon jólesett, hogy a pácienseknek jó véleményük van rólam és az ellátásról, melyet a Szabadkai Gerontológiai Központban, később pedig a 6-os számú általános orvosi rendelőben adni tudtam számukra. Ki kell emelnem dr. Dudás Klára (aki sajnos 2017-ben elhunyt) és dr. Gatarić Marija (nyugalmazott szakorvos) nevét, akikkel egymást segítettük a munkában, és valójában nekik is köszönettel tartozom azért, hogy az iskolában is ilyen hosszú ideig tudtam tanítani, hiszen ez műszakváltásokkal járt. Csak akkor értesültem a felterjesztésről, amikor közölték, hogy kétszáz orvos mellett én is a jelöltek között vagyok, és végül dr. Jung Németh Erzsébettel a díjazottak közé kerültünk. A mostani elismerés is nagyon meglepett. Dr. Bagi Boján közölte velem, hogy jelöltek. Nemcsak magam, hanem a többi kolléga miatt is megtiszteltetés, akik kiválóan végzik a munkájukat. Mindkét hivatás gyönyörű, és ha nem születik meg Angliában a második unokám, akkor nem mentem volna másfél évvel korábban nyugdíjba, de szükség volt a segítségemre. Ezt természetesen nem bánom, hiszen örömteli feladat nagymamának lenni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gyógyír rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..