– Nincs bennem kímélet, nincs bennem kímélet, kiabált a gyermek, majd vadul leguggolt a salétromos fal elé, várva az ellenséget. Fehér bokacipőben, fehér térdzokniban, nyakkendőben az augusztusi hőségben. Nem éppen ilyennek képzelték a felszabadítókat, igaz, a megszállókat sem, a szavak csak szavak, ki szabadít és ki száll: meg, fel, le, azzal nem érdemes bővebben foglalkozni, a szabály sohasem változik: mink baszunk rá. Ebből az általános igazságként, axiómaként megélt kijelentésből táplálkozott a család minden tagja, akkor is, amikor ezek gyüttek, akkor is, amikor azok mentek, akkor is, amikor a fődeket vitték. Nincsenek különbségek azok között, akik nyomorítanak bennünket, de van különbség őköztük és miköztünk: nekünk van becsületünk.
Kedves olvasó, a teljes novellát a Hét Nap nyomtatott kiadásában olvashatja el!
