- Szabó Attila felvétele

* Pásztor úr, Ön 2000 októbere óta tagja a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak. A sikerek vagy a kudarcok időszaka volt-e az elmúlt több mint öt esztendő?
- Ilyenkor, év elején talán azt kellene tenni, hogy az ember elmondja: mi az, amit fontosnak tart, és hogy mindabból mi az, ami a megvalósítás mezejére lépett. Mindenekelőtt azt szeretném kiemelni, hogy valóban lassan már hatodik esztendeje vagyok Újvidéken, és ebben az időszakban többedmagammal sikerült felélesztenünk a tartományi adminisztrációt a hamuból. A kisebb-nagyobb megtorpanásoktól eltekintve határozottan állíthatom tehát, hogy az elmúlt öt esztendő az építkezés időszaka volt. Az eredményeket természetesen különbözőképpen lehet értékelni. Én magam az elmúlt öt esztendőt egy olyan periódusként életem meg, amelyben a hamuból sikerült olyan elképzeléseket megvalósítanunk, amelyek túléltek egy-egy napi politikai fogást, és megmaradtak ennek az épülő rendszernek a részeiként. Ebben a vonatkozásban néhány dolgot emelnék ki csupán. Elsősorban azt a hosszú távú tervezést és építkezést, amelyet a vajdasági gazdaságfejlesztési program keretén belül indítottunk el. A programnak az volt a célja, hogy egy négyéves ciklusban gondolkodva megkíséreljük megfogalmazni azokat az intézkedéseket, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a vajdasági gazdasági miliő kedvezőbben alakuljon.
* Milyen terveket, elképzeléseket, intézkedéscsomagokat fogalmaztak meg a programban?
- 14 olyan programot fogalmaztunk meg, amelyeknek a megvalósulása voltaképpen a 2005. esztendő második felében már el is indult. Ebben az építkezésben az idei év minden bizonnyal nagyon jelentős lesz, és szilárd meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések záros határidőn belül kitapintható eredményekkel járnak majd. Többek között az inkubátorházak kérdéskörére, a vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági termelők kivitelét serkentő intézkedésekre, valamint a kis- és középvállalkozások szférájában történő tervezett elmozdulásokra gondolok elsősorban. Ezek az elmozdulások várhatóan nem napi értelemben mérhető látványos elmozdulások lesznek, ám egy-egy periódus elteltével ezek az apró lépések olyan kedvező elmozdulásokat eredményeznek majd, amelyekre korábban nem volt példa ebben a szférában. És ezek az eredmények nem önmaguk miatt, nem a politika miatt vagy számára fontosak, hanem a gazdálkodók számára. Azok számára, akik a gazdálkodóknál munkavállalói szerepben jelennek meg, és úgy gondolom, hogy ezen intézkedések talán meg tudják majd egy kicsit változtatni azt az összképet, amely bizony elég sötétre sikeredett az utóbbi egy-másfél évtized politikai történéseinek eredményeként. Ebben az egész elképzelésrendszerben, ebben az egész hamuból való építkezésben a kis- és középvállalkozások tulajdonképpen folyamatosan a politikának és a közérdeklődésnek a homlokterében voltak, úgyhogy én továbbra is nagyon fontosnak tartom, hogy idestova négy évvel ezelőtt sikerült létrehoznunk a Vajdasági Fejlesztési Alapot és a Garanciaalapot. Azzal a nem titkolt szándékkal és céllal, hogy mindkét intézmény segítse az embereket abban, hogy vállalkozzanak, hogy kis- és középvállalkozásokat hozzanak létre, hogy fejlődni tudjanak, hogy piacképesek legyenek. A Vajdasági Fejlesztési Alappal megítélésem szerint egy olyan intézmény jött létre, amely ezt a fajta politikai szándékot közelíteni tudja az igényekhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a valamivel több mint három esztendő, amely a fejlesztési alap mögött van. Az a körülbelül kétezer kedvezően elbírált pályázat és az a mintegy 72-73 millió eurónak a dinárellenértéke, amelyet ebbe a szférába bemozgattunk.
Az idei évben a Vajdasági Fejlesztési alap folytatni fogja azt a tevékenységet, amelyhez a közvélemény hozzászokott az elmúlt két-három esztendőben. A rendelkezésemre álló ismeretek függvényében habozás nélkül kijelenthetem, hogy 2006-ban megközelítőleg tíz pályázat kiírása várható. Ebből a tízből kettőt már ki is írtunk, és február utolsó napjaiban várható a harmadik pályázat meghirdetése is.
* Kik és milyen feltételekkel pályázhatnak?
- A februárban kiírt pályázatok a kezdő vállalkozói szférát célozzák meg. Azokon az embereken szeretnénk segíteni, akik a megélhetésüket a saját vállalkozásuk révén szeretnék biztosítani. Azok pályázhatnak, akik saját vállalkozásba szeretnének fogni, illetve azok, aki már ezt megtették, de a vállalkozásuk időtartama nem hosszabb három évnél. Az első két pályázaton a jelenleg munkanélküliek vehetnek részt, illetve azok, akiknek bejegyzett mezőgazdasági vállalkozásuk van, és azt szeretnék továbbfejleszteni. A harmadik pályázatra elsősorban azok a vállalkozók jelentkezhetnek, akiknek a vállalkozásuk nem idősebb háromévesnél. Az igényelhető pénzeszközök aránylag vonzóak: pályázattól és pályázótól függően másfél és kétmillió dinár között mozognak. A munkanélküliek legfeljebb másfél millióra pályázhatnak, a mezőgazdasági magánvállalkozók kétmillióra, a három évesnél fiatalabb vállalkozások tulajdonosai 1,7 millió dinárért pályázhatnak. Itt mindenképpen ki kell emelni, hogy különbségek vannak a visszafizetés technikájában és a kamatterhek vonatkozásában. A futamidő mindhárom kölcsön esetében három év, egyéves türelmi időszakkal. A szóban forgó pályázatokra március végéig lehet jelentkezni. A pályázati űrlapokat az önkormányzatokban működő irodákban - a Vajdasági Fejlesztési Alap irodáiban - lehet átvenni. Reményeim szerint a pályázatok elbírálása (több száz pályázatra számítunk egyébként) még az évi szabadságok időszaka előtt meg fog történni, és az odaítélt eszközöket a nyári hónapokban már folyósítni is tudjuk. Derűlátásom megalapozott, hiszen a fejlesztési alap számláján pillanatnyilag is van annyi pénz, hogy ezeket a pályázatokat zökkenőmentesen lebonyolítsuk, függetlenül attól, hogy a korábban odaítélt kölcsönök milyen ütemben térülnek vissza, és az esetleges magánosításból milyen többletforrásokhoz jutunk.
* Nem hosszú az út mindennap Szabadkától Újvidékig és vissza?
- Lassan elértünk abba a helyzetbe, amikor vannak már lehetőségeink arra, hogy a politika, adott esetben a Vajdasági Magyar Szövetség segíteni képes azokon, akik vállalkozni szeretnének. Az elmúlt egy-másfél évtizedben számtalanszor elhangzottak olyan észrevételek, hogy a Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség tagjai azért nem vállalkoznak, mert nem kapnak hozzá kellő támogatást. Hát most itt a kiváló alkalom: akik vállalkozni szeretnének a fejlesztési alapból és egyéb más forrásokból, azok támogatást kérhetnek és kaphatnak. Hogy hosszú-e az út Szabadkától Újvidékig és vissza? Rengeteg még a teendő a gazdasági szférában, de úgy gondolom, hogy ezekkel a kérdésekkel mindenképpen érdemes foglalkozni. Én mindenesetre nagyon örülök azoknak az elmozdulásoknak, amelyeket a Vajdasági Magyar Szövetségen belül is tapasztalok. Hogy milyen elmozdulásokról beszélek? Hát azokról, amelyek egyértelműen arra engednek következtetni, hogy a VMSZ ezeket a kérdéseket próbálja politizálásának a homlokterébe helyezni. Számomra ez azért fontos, mert ezekkel a lépésekkel a Vajdasági Magyar Szövetség közelíteni fog azokhoz az elvárásokhoz, amelyek huzamosabb ideje megfogalmazódtak már lakossági fórumokon és egyéb formában: az emberek a gazdasági szférában várják el a vajdasági magyar politikától a segítséget. Ezzel kell tehát foglalkoznunk, legyünk akár kormányzati, akár ellenzéki pozícióban. Ezt várja el tőlünk az a nemzeti közösség, amelynek a nevében politizálunk. Különben meg én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a végrehajtó tanácsban azt tudom tenni, amit a Vajdasági Magyar Szövetség politikusaként tenni szeretnék. A VMSZ érdekeit úgy tudom a leginkább képviselni, hogy Újvidéken végzem a napi teendőimet. És ha jobban belegondolok, mi az a napi kétszáz kilométer? Egy óra oda, egy óra vissza...