Politikai tanácsadás a túloldalról
Sokat változott a külföld vagy Európa fogalma a jelenlegi kormányzó erők, azon belül is Aleksandar Vučić számára. Míg egykor, szinte évtizedeken át, vállvetve harcoltak a külföldi fenyegető, sőt politikai megszálló erők ellen, addig manapság már nemcsak hogy baráti kéznyújtást várnak a nyugati politikusoktól, hanem konkrét segítséget, illetve tanácsadást is. A kormányfőhelyettes szeretné ugyanis, ha az új kormányban fejlett európai államok volt miniszterelnökei is helyet kapnának tanácsadóként.
Elsőként Alfred Gusenbauernak, Ausztria egykori kancellárárjának a neve hangzott el Vučić tanácsadójaként. Felettébb érdekes párosítás ez a politikában jártasak számára. Gusenbauer ugyanis osztrák szociáldemokrata pártjával fényévnyi ideológiai távolságra van a nyugati konzervatívoktól, nem beszélve a balkáni szélsőjobboldalról. Az egykori kancellár például Orbán Viktor magyar miniszterelnököt nemes egyszerűséggel az agresszív és gátlástalan konzervativizmus megtestesítőjének nevezte néhány évvel ezelőtt. Az osztrák politikus szerint a magyar miniszterelnök kormányzási eszközzé tette a populizmust, és nem határolódott el a szélsőjobbtól. Érdemes volna emlékeztetni az egykori osztrák kancellárt arra, hogy jelen esetben, azaz a szerbiai kormánytanácsadói tisztség kapcsán biztosan nem lesz szükség a szélsőjobboldaltól való elhatárolódásra. Mivel saját maga ideológiájától, azaz a jelenlegi szerb kormány sajátos ideológiájától nehezen fog elhatárolódni. Továbbá Gusenbauernak érdemes volna hasonló vehemenciával képviselni a Szerbiában élő kisebbségek és nemzetiségek érdekeit, csakúgy, mint Magyarország esetében tette. Szóval várjuk a hatékony tevékenységét. Nézzük azonban meg azt is, hogy kiktől várunk még politikai reformtevékenységet, azaz hogyan fog megváltozni a kormány összetétele.

Átalakítva és újratöltve?
Elsőként az új pénzügyminiszter személye vált ismertté. Lazar Krstić megválasztása után az évek óta elmaradt reformokról beszélt, ami természetesen nem jelent egyebet mint drasztikus pénzügyi, illetve gazdasági megszorítások foganatosítását. Sajnos, megszorításokra az eddigiekben is számos esetben sor került, de a különféle állami intézmények valódi, strukturális reformja folyamatosan elmaradt. Abban az országban, amelyben még az alkotmánybíróság is hosszú-hosszú időn át szinte működésképtelen volt, nehéz lesz varázsütésszerűen rendet teremteni. Főként nehéz elvárni a rendteremtést azoktól a politikai erőktől, amelyek a kilencvenes években, majd pedig az ezredforduló után teljes mértékben gátolták az ország demokratizálódását. Lehetséges, hogy a kormány pontosan emiatt próbálja egyre inkább a külföldön tanult vagy külföldre szakadt szakértőket mozgósítani, illetve bevonni az átalakított kormányba. Hogy valóban szakértők vagy sem, az természetesen később fog kiderülni munkájuk és hatékonyságuk által. Ivica Dačić miniszterelnök például nem tartja biztos megoldásnak az úgynevezett szakértőket. Szerinte ha nem oldódnak meg az ország gazdasági gondjai, akkor lényegtelen, hogy a kormány szakértőkből vagy karrierpolitikusokból áll-e.
Visszatérve a leendő miniszterekre, a kormány a már említett pénzügyminiszteren, Lazar Krstićen kívül a következő személyekre számít: védelmi miniszternek Nebojša Rodićot, a biztonsági és hírszerző ügynökség eddigi igazgatóját, a regionális fejlesztési és önkormányzati minisztérium élére pedig a Szerb Haladó Párt főbizottságának alelnökét, Igor Mirovićot javasolták a nagyobbik kormánypárt képviselői. Nem dőlt még el, hogy ki fogja irányítani a művelődési minisztériumot, illetve a gazdasági és a mezőgazdasági tárcát. Felvetődött Ivan Tasovac neve mint lehetséges művelődési miniszteré, Svetlana Lana Živanovićé mint mezőgazdasági miniszteré, illetve Saša Radulovićé mint lehetséges gazdaságügyi miniszteré. A sok bizonytalanság mellett jelenleg egy dolog biztos tulajdonképpen. Mégpedig az, hogy a leendő kormánynak 18 minisztériuma lesz, a pénzügyi és a gazdasági tárca pedig szétválik, miután a kormány elfogadta a minisztériumokról szóló törvényjavaslatot.